Feltehetően csúcsra fog emelkedni a várandósan kötött házasságok száma Magyarországon – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének Ha jön a baba című elemzéséből. 

2019 decemberében az összes házasságkötésen belül elérte a 36 százalékot a várandósan az anyakönyvvezető előtt igent mondó menyasszonyok aránya. A pocakos esküvők aránya legutóbb a 90-es években volt ilyen magas 

– írja a KSH. Az elemzés kitér arra is, hogy a babaváró támogatás bevezetése lényegesen hozzájárult a várandós házasságok emelkedéséhez. 

2019-ben a teljes évben 25 százalékra nőtt a várandósok házasodási aránya, de az év második felében már a párok harmadánál áldott állapotban volt a menyasszony. Ezzel párhuzamosan a házasságon kívüli élve születések aránya 30 százalék körülire  csökkent,  ami  szintén  évtizedekkel  korábban volt jellemző érték. 

 

Fotó: Shutterstock

Az 1970-es években a várandósság  által  generált  házasságok  aránya az  összes  házasságon  belüli  11 százalékról  19 százalékra növekedett,  és  az akkori házasságnövekedés mögött elsősorban a várandósság tudatában kötött  házasságok  számának  növekedése  állt, 1975-ben több mint tizennyolcezer ilyen esküvőre került sor Magyarországon. Ezt  követően  azonban  a  nyolcvanas  években  csökkent  a  házasságkötések  száma,  de  a  várandósházasságok  relatív  jelentősége  továbbra  is  megmaradt 18-19 százalék körül. A KSH szerint 

1990-ben több mint 15 ezer, 2009-ben pedig kevesebb  mint 7 ezer várandósházasságot kötöttek Magyarországon. 

A  nem  házas  várandósok legnagyobb arányban a hetvenes évek közepén döntöttek a házasságkötés mellett. 1975–77-ben – a 60-as évek Amerikájához hasonlóan Magyarországon is – száz teherbe esett, nem  házas  nőből  63  megházasodott,  mire  a  gyermeke  megszületett.  Ez  arra  utal,  hogy akkoriban  társadalmi  értelemben  ez  számított  normálisnak – áll a kutatásban. Ezután viszont a baba érkezése miatt házasságot kötők aránya csökkenni kezdett, és a rendszerváltás környékére már a nem házas gyermekvállalás vált a szűk többségi döntéssé. 

A 80-as években jellemzően a párok az esküvőt a terhesség harmadik és negyedik hónapjában tartották, amikor még nem volt  látható pocakja a menyasszonynak. Az  ezt  követő  évtizedekben  gyakorlatilag  teljesen  megszűnt a házasságot követő gyors várandósságok kiemelt demográfiai  jelensége,  illetve  a  várandós  életszakaszban valamelyest hátrább, a várandósság negyedik, majd 2012-től követően a várandósság ötödik hónapjára tolódott ki a legjellemzőbb házasságkötési időpont.  

A  2019-es  év  adatai  ebből  a  szempontból  is  extrémnek számítanak:  ekkor  már  egyenesen  a  harmadik várandóssági  trimeszterben kötött  házasságok  váltak  a  jellemzővé,  a  legjellemzőbb házasságkötési hónap a szülést megelőző második naptári hónap  volt. 2019-ben, úgy tűnik, sokkal többen házasodtak meg a teherbe esést követő kilenc hónapban, mint ahányan teherbe estek a házasságkötést követő kilenc hónapban.