Feltehetően csúcsra fog emelkedni a várandósan kötött házasságok száma Magyarországon – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének Ha jön a baba című elemzéséből.
2019 decemberében az összes házasságkötésen belül elérte a 36 százalékot a várandósan az anyakönyvvezető előtt igent mondó menyasszonyok aránya. A pocakos esküvők aránya legutóbb a 90-es években volt ilyen magas
– írja a KSH. Az elemzés kitér arra is, hogy a babaváró támogatás bevezetése lényegesen hozzájárult a várandós házasságok emelkedéséhez.
2019-ben a teljes évben 25 százalékra nőtt a várandósok házasodási aránya, de az év második felében már a párok harmadánál áldott állapotban volt a menyasszony. Ezzel párhuzamosan a házasságon kívüli élve születések aránya 30 százalék körülire csökkent, ami szintén évtizedekkel korábban volt jellemző érték.
Az 1970-es években a várandósság által generált házasságok aránya az összes házasságon belüli 11 százalékról 19 százalékra növekedett, és az akkori házasságnövekedés mögött elsősorban a várandósság tudatában kötött házasságok számának növekedése állt, 1975-ben több mint tizennyolcezer ilyen esküvőre került sor Magyarországon. Ezt követően azonban a nyolcvanas években csökkent a házasságkötések száma, de a várandósházasságok relatív jelentősége továbbra is megmaradt 18-19 százalék körül. A KSH szerint
1990-ben több mint 15 ezer, 2009-ben pedig kevesebb mint 7 ezer várandósházasságot kötöttek Magyarországon.
A nem házas várandósok legnagyobb arányban a hetvenes évek közepén döntöttek a házasságkötés mellett. 1975–77-ben – a 60-as évek Amerikájához hasonlóan Magyarországon is – száz teherbe esett, nem házas nőből 63 megházasodott, mire a gyermeke megszületett. Ez arra utal, hogy akkoriban társadalmi értelemben ez számított normálisnak – áll a kutatásban. Ezután viszont a baba érkezése miatt házasságot kötők aránya csökkenni kezdett, és a rendszerváltás környékére már a nem házas gyermekvállalás vált a szűk többségi döntéssé.
A 80-as években jellemzően a párok az esküvőt a terhesség harmadik és negyedik hónapjában tartották, amikor még nem volt látható pocakja a menyasszonynak. Az ezt követő évtizedekben gyakorlatilag teljesen megszűnt a házasságot követő gyors várandósságok kiemelt demográfiai jelensége, illetve a várandós életszakaszban valamelyest hátrább, a várandósság negyedik, majd 2012-től követően a várandósság ötödik hónapjára tolódott ki a legjellemzőbb házasságkötési időpont.
A 2019-es év adatai ebből a szempontból is extrémnek számítanak: ekkor már egyenesen a harmadik várandóssági trimeszterben kötött házasságok váltak a jellemzővé, a legjellemzőbb házasságkötési hónap a szülést megelőző második naptári hónap volt. 2019-ben, úgy tűnik, sokkal többen házasodtak meg a teherbe esést követő kilenc hónapban, mint ahányan teherbe estek a házasságkötést követő kilenc hónapban.
