A pénzromlás üteme látványosan gyorsult az elmúlt hónapokban. Sikerült belső okokat azonosítani?

Az infláció emelkedése globálisan megfigyelt jelenség. Egyes meghatározó nyersanyagok áraiban drámai emelkedések zajlottak le, miközben a Kínából Európába tartó tengeri szállítás költségei tavaly április óta közel megtízszereződtek. Csak idő kérdése volt, hogy ez a költségemelkedés a fogyasztói árakban is megjelenjen. Ahol az újranyitás gyorsabban megtörtént ott az átárazás is hamarabb jelentkezett. Az Egyesült Államokban, a régiónkból Lengyelországban és Észtországban is 5 százalék fölé ugrott az infláció, de még Németországban is évtizedes csúcsot jelentő, közel 4 százalékos áremelkedést mértek. Magyarország nyersanyagimportőr gazdaságként erősen ki van téve a globális árhatásoknak. Emellett a sikeres újraindítással párhuzamosan a hazai munkapiac is gyorsan regenerálódik. Újra megjelent a munkaerőhiány, dinamikus béremeléseket okozva. Ezen külső és belső tényezők együttes hatására magasabb most az infláció.

Sokan vádolják azzal a jegybankot, hogy nem tesz eleget az infláció megállítása érdekében. Mikor térhet vissza az infláció a célsávba?

Ez alaptalan vád. A 2017 januárja és 2021 márciusa között eltelt 51 hónapból 47-szer, azaz az esetek több mint 90 százalékában a hazai infláció az MNB által kijelölt toleranciasávon belül alakult, miközben az átlagos inflációs rátánk ebben az időszakban szinte pontosan 3 százalék volt. Európa legsikeresebb jegybankja voltunk az inflációs cél elérésében.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Világgazdaság

Az idei év új helyzetet hozott. Az infláció megugrása a helyreállást is veszélyezteti. Erodálja a jövedelmek és a kényszerűen megnövekedett megtakarítások vásárlóértékét. Jelenleg két típusú jegybank van: az egyik még csak beszél az infláció kockázatairól, míg a másik már fölvette a kesztyűt, és tesz is ellene. Mi az utóbbiak közé tartozunk. Nem dőlhetünk hátra. A célunk változatlan: az elsők között kívánjuk helyreállítani az árstabilitást. Az őszi hónapokban egy újabb inflációs kiugrás érkezik. Az infláció várhatóan 2022 elején már visszatér a toleranciasávba, és 2022 második felében süllyed újból 3 százalék közelébe.

A magas inflációs ráta a Fed és az EKB szerint csak ideiglenes. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a túl korai kamatemelésnek meglesz a böjtje, ha hirtelen ismét fellángol a járvány?

A történelemben minden inflációs korszak azzal kezdődött, hogy a döntéshozók az infláció megugrását kezdetben átmenetinek ítélték. Hiba alábecsülni az infláció tartós megemelkedésének kockázatát. Aki most az infláció megfékezésén dolgozik, az egyben a fenntartható kilábalás alapjain is dolgozik. Ezt egyre többen felismerték, és hozzánk hasonlóan megkezdték vagy épp megkezdeni készülnek a monetáris normalizációt: Csehországtól kezdve Dél-Koreán, Mexikón, Oroszországon és Kanadán át még sorolhatnánk. Jelenleg az infláció tartós megemelkedése a nagyobb kockázat, miközben a reálgazdaság helyreállása gyors ütemben zajlik. A járványszakértők értékelései alapján a korábbi hullámokhoz hasonló szigorú lezárásokra nem kell számítanunk. Ugyanakkor a helyzet hétről hétre változik, a lehetséges forgatókönyvekre a kellő rugalmassággal felkészültünk.

Vannak bevethető fegyverek, ha a Fed elkezdi a taperinget?

Általános vélemény, hogy azok a feltörekvő piaci országok, amelyek időben elkezdték a szigorítási ciklust, egy tapering szituációban kevésbé vannak kitéve a kockázatoknak. A monetáris politika oldaláról a védvonalak újjáépítését időben megkezdtük. Ezen az úton kell továbbhaladnunk. Egyensúlyi pozícióink válságot követő helyreállítása, az államadósság-ráta és a külső adósság trendszerű csökkentése mind-mind olyan fontos lépések, amelyek védműveinket még tovább erősíthetik.

Meddig folytatódhat a monetáris szigorítás?

Proaktív, határozott lépéseket ígértünk. Eddig 90 bázisponttal emelkedett az alapkamat, és megkezdtük válságeszközeink fokozatos kivezetését is. A szeptemberi Inflációs jelentésünk mérföldkő lesz a folyamatban. Az új előrejelzés lehetőséget ad a beérkező adatok és az eddig megtett lépéseink hatásainak értékelésére, valamint annak azonosítására, hogy mely eszközünkkel milyen további lépésekre van szükség. 

Ismét sebességbe kapcsolt a hitelezés. Nem jelent mindez kockázatot a növekvő kamatok és a koronavírus-járvány miatt továbbra is bizonytalan jövőre nézve?

Sok a megalapozatlan állítás e téren. Az elmúlt években az MNB számos intézkedést hozott, amelyek célja épp a túlzott kockázatvállalás megakadályozása és a hiteltörlesztések kiszámíthatóságának biztosítása volt. Megérte felkészülni. A kkv-k hitelállományának közel fele, míg a lakossági hitelállomány mintegy háromnegyede esetében egyáltalán nem vagy csak elnyújtva jelennek meg a kamatemelés hatásai a kamatlábak rögzítettsége miatt. A rendszerváltás óta nem jellemezte Magyarországot olyan kedvező hitelpiaci klíma, mint a mostani. A kkv-k esetében a piaci alapú forgóeszközhitelek júliusban átlagosan 2,5 százalékos, a beruházási hitelek 3,5 százalékos kamattal voltak elérhetők, miközben a kisebb hiteligényekre már megjelentek a horizonton az állami kamattámogatással rendelkező nullaszázalékos hitelek is. Ezt kell összevetnünk azzal, hogy idén és jövőre is bőven két számjegyű, míg több év átlagában 7-8 százalékos nominális GDP-növekedés előtt áll a magyar gazdaság. Minden adva van a beruházások folytatódó bővüléséhez. Nem szabad azonban túlzásokba esni. A járvány után egy új gazdaságszerkezet alakul majd ki. El kell kerülni, hogy a hitelek a hatékonysági problémákkal küzdő vállalatok víz fölött tartását szolgálják. Olyan beruházásokra van szükség, amelyek segítik a magyar gazdaság gyors átállását, javítják export- és versenyképességét.

Meglepetésként érte a piacot, hogy az MNB csökkenti az állampapír-vásárlásokat. Mi indokolta ezt a lépést?

A járvány időszakában a régióban senki sem tett többet állampapírpiaca stabilitásáért, mint az MNB: 5600 milliárd forintnyi olyan likviditást teremtettünk, amely támogatta az állampapírpiac keresleti oldalát. Egy változékony környezetben is megőriztük az állampapírpiac stabilitását. A válságüzemmód elhagyásával és a monetáris irányultság megváltozásával elkerülhetetlen, hogy megkezdjük az állampapír-vásárlási program kivezetését. A folyamat óvatos és fokozatos lesz. A piaci stabilitás fenntartása továbbra is kiemelt szempont.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Világgazdaság

Az NHP kivezetése miatt néhányan kritizálják az MNB-t. Mi indokolta ezt a lépést?

Az MNB volt az egyetlen jegybank, amely a koronavírus-járvány alatt ekkora léptékben, célzottan hajtott végre kkv-kat támogató hitelprogramot. Bő egy év alatt közel 3000 milliárd forintra kötöttek szerződést a hazai cégek. A program elérte célját. A hitelpiacaink stabil működése mindvégig a hazai válságkezelés és újraindítás alappillére volt. Gazdaságunk sikeresen újraindult, miközben a hitelpiacainkat a már említett kedvező helyzet jellemzi. A fenntartható növekedési pályára való visszatéréshez a válságkezelő eszközök fokozatos kivezetését is el kell indítani. Az NHP Hajrá! esetében ez történik meg a keretösszeg közelgő kimerülésével. A program sikere azonban még messze elér. Az átlagosan több mint 2,5 éves futamidő mellett kihelyezett forgóeszközhitelek a továbbiakban is segítik a vállalkozások működését. A megkötött szerződésekhez kapcsolódóan ráadásul még mintegy 500 milliárd forintnyi lehívás várható, így az NHP Hajrá! keretében folyósított források a következő hónapokban is támogatják majd a gazdaság helyreállását.

Valóban vannak érdemi nézetkülönbségek a jegybank és a kormány között?

Az MNB és a kormány stratégiai szövetségben működik. A világban az elmúlt évtized legfontosabb gazdaságpolitikai fejleménye a monetáris és a költségvetési politika közötti összhang erősödése volt. A hazai gazdaságpolitikában ez 2013 óta megfigyelhető, ami 2019-ig egy gazdaságtörténeti összevetésben egyedülálló növekedési periódust, míg a koronavírus-járvány időszakában sikeres válságkezelést és gyors helyreállást eredményezett. Megjelent azonban egy új elem a képletben: az infláció. A jegybankoknak törvény által előírt és a társadalom által joggal elvárt mandátuma az inflációval szembeni fellépés, aminek ütemezése egy még éppen kibontakozó kilábalás és a megnövekedett államadósságok időszakában természetesen okozhat vitákat. Ezek a szigorúan szakmai alapon álló viták manapság több helyen megfigyelhetők.

Az infláció komplex jelenség, amelyet a monetáris politikán túl a reálgazdaság kereslet-kínálati viszonyai, világpiaci fejlemények, a költségvetésben zajló folyamatok és gazdaságpszichológiai tényezők is befolyásolnak. Épp ezért tévúton jár és hamis portékával házal az, aki az inflációt csak a jegybank felelősségeként akarja feltüntetni. Stabil és tartósan alacsony infláció csakis a monetáris, a költségvetési és a jövedelempolitika összhangja mellett érhető el, amelyet a versenyképességet átfogóan javító strukturális politika is támogat. A fenntartható felzárkózási pálya biztosításában a következő évek feladata ezen összhang újbóli megteremtése lesz.