Magyarországon a foglalkoztatottak 36,3 százaléka egy héten több mint 45 órát dolgozik, 56 százalékuk 30–45 órát, míg 7,6 százalékuk 30 óránál kevesebbet

– ismertette Regős Gábor, a Századvég Gazdaságkutató makrogazdasági üzletágának vezetője az intézet novemberi kérdőíves felmérésének eredményeit.

A szakember hozzátette, Magyarország évek óta az élmezőnyben van a ledolgozott munkaórák számát illetően, míg 2019-ben az uniós átlag heti 37,1 óra volt, a magyar 39,5. Ugyanakkor ez az adat sem feltétlenül tükrözi a valóságot, szerinte sokszor csalhat, hiszen a túlórát nem mindig jelentik be vagy fizetik ki, többnyire inkább a szerződéses munkaórát mutatja.

Ráadásul Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás aránya a nyugat-európainál jóval kisebb

– mutatott rá az elemző.

Orbán Viktor miniszterelnök nemrégiben szintén arról beszélt, hogy ha Magyarország fel akar zárkózni, azaz a magas jövedelmű országok közé szeretne kerülni, akkor a magyar munkavállalóknak pontosabban kell dolgozniuk. A miniszterelnök nem véletlenül fogalmazott így, mint látható, nem a ledolgozott munka mennyiségével van gond. A magyar munkaerő szervezettsége, illetve termelékenysége ugyanis továbbra is rendkívül alacsony szinten van,  a visegrádi országok között a legkisebb:

míg a hazai a munkatermelékenység 71,5 százaléka volt az uniós átlagnak 2020-ban, addig a lengyel 82,1, a cseh 86,7, a szlovák pedig 75 százalék.

Fotó: 10'000 Hours

Varga Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője ezek mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a ledolgozott munkaórák száma nem feltétlenül arányos az előállított termékek és szolgáltatások mennyiségével, a különbségeket sokkal inkább a munka hatékonysága okozhatja.

Az Eurostat idei évre vonatkozó előrejelzése szerint az egy foglalkoztatottra jutó munkatermelékenységben elértük az Európai Unió átlagának 70 százalékát, és az egy munkaórára jutó termelékenységben megközelítettük a 69 százalékos szintet.

Ugyanakkor nagyobb probléma szerinte, hogy óriási különbség van a nagyvállalatok és a kkv-szektor munkatermelékenységében, utóbbi csak az 50 százalékos szint felé közelít, míg ha az uniós kkv-szektor átlagával hasonlítjuk össze, ott sem éri el a 70 százalékos szintet. A Magyar Nemzeti Bank tavaly publikált termelékenységi jelentése is kiemeli, hogy 2013 és 2016 között elsősorban a kapacitáskihasználtság növekedése okozott javulást, csak 2017-től figyelhető meg Magyarországon a munkatermelékenység növekedése is. Ami viszont folytatódhat a következő években, a magyar konvergenciaprogram szerint ugyanis egyre inkább a hatékonyságjavulás lesz a hazai GDP bővülésének egyik mozgatórugója.

Fotó: VG

Mindenesetre a gyenge magyar munkatermelékenységi adatokban érdemi szerepet játszik, hogy 2010 után jelentősen, mintegy 750 ezer fővel bővült a foglalkoztatottság: a 15–64 éves korosztálynak a második negyedévben a 72,8 százaléka dolgozott, ami már meghaladja a 68,2-es uniós átlagot.

A régióból csupán Csehország van előttünk, 73,7 százalékkal.

Pedig korábban szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy a cseh munkaerőpiaccal azonos szintre kerüljön a hazai foglalkoztatottság, ezzel együtt a jövőben nem feltétlen több munkára lesz szükség a termelékenységjavuláshoz.