Melyek a jövő évi költségvetés céljai? Mennyiben térnek el a korábbiaktól? Egyáltalán hogyan lehet ilyen kiszámíthatatlan környezetben tervezni?
Kétségtelen, hogy ma a veszélyek, a bizonytalanság és a háborúk korszakát éljük. Az új kormány egyik első feladata éppen ezért az volt, hogy olyan büdzsét készítsen elő, amely számol az elhúzódó fegyveres konfliktus és a brüsszeli szankciók hatásaival, az okozta magas inflációs szinttel, az európai gazdaság csökkenő teljesítményével és a világgazdaság bizonytalanságaival. Ez nem volt könnyű feladat. Ezzel együtt véleményem szerint olyan költségvetést állítottunk össze, amely megvédi az eddigi eredményeket: a magas foglalkoztatottsági rátát, a családtámogatásokat, a nyugdíjakat és a rezsicsökkentést – miközben az ország fizikai biztonságát is garantálja. Mindez csak úgy lehetséges, ha más területeken fegyelmezett gazdálkodást folytatunk és biztonságos növekedési pályán tartjuk a magyar gazdaságot. Ezek a 2023-as büdzsé sarokkövei.
A háború ellenére viszonylag nagy növekedési ütemmel számol a PM. Hogy jön össze a több mint 4 százalékos bővülés a fegyveres konfliktus árnyékában, az egyre recesszívebb globális környezetben?
Való igaz, hogy a külső környezet egyre kedvezőtlenebb. Azonban az erős fundamentumoknak és a növekedést támogató intézkedéseknek köszönhetően az idén is 4 százalék feletti gazdasági bővülésre számítunk. Egyrészt 2022-ben a fogyasztás a növekedés egyik fő hajtóereje marad, ugyanis a kormányzati intézkedések eredményeként 1800 milliárd forint többletjövedelem jut a famíliáknak. Ez többek között a családok adó-visszatérítésén, a 13. havi visszaépítésén, a minimálbér-emeléseken, a fiatalok szja-mentességén keresztül valósul meg. Másrészt az eddigi tények is bizakodásra adnak okot. A múlt esztendő növekedése rekordmértékű, 7,1 százalékos volt. Az orosz–ukrán háború kitörése ellenére az első negyedévi 8,2-es gyarapodás továbbra is lendületes bővülésről tanúskodik. Sőt, a Pénzügyminisztériumban kifejlesztett heti gazdasági index jelzése szerint a növekedési dinamika áprilisban és májusban is töretlen maradt. Feltéve, hogy nem eszkalálódik a háborús helyzet, okkal bizakodhatunk, hogy 4 százalék körüli gyarapodást érhetünk el. Ez az év tehát erős bázist ad a jövő esztendei növekedésnek, amit támogat a stabil munkaerőpiacnak köszönhető belső kereslet és a folyamatban lévő vállalati beruházási programok sora. Emlékeztetnék arra, hogy a beruházási rátánk az elmúlt években az európai élmezőnyben volt – ez pedig támaszt adhat a 2023-as gazdasági teljesítménynek is.
Más makrogazdasági számoknál is érezhető az ambíció. A csökkenő hiány és adósságráta, valamint az ideihez képest feleakkora nem a kincstári optimizmust tükrözi?
Az elmúlt évtizedben a kormány bizonyította, hogy elkötelezett a pénzügyi stabilitás, az alacsony szintű hiány és a csökkenő adósságpálya mellett. 2011-től 2019-ig – az uniós tagállamok körében egyedülálló módon – minden esztendőben mérséklődött a GDP-arányos adósságráta, 80 százalék feletti szintről indulva 65,5 százalékot érve el. A pandémia idején persze segítenünk kellett a vállalkozásokat, a családokat, ez a hiány- és az adósságszint átmeneti megugrásával járt együtt. Az eredménye viszont látható: ma nagyobb a gazdasági teljesítményünk, mint a járvány előtt volt, a foglalkoztatottak száma pedig rekordmagas. Épp ez teszi lehetővé, sőt indokolttá, hogy újra visszatérjünk a kisebb hiányok és a csökkenő államadósság pályájára. Ez a magyar gazdaság érdeke. A fegyelmezett költségvetés révén biztosítható, hogy az állam finanszírozása ne szívja el a pénzügyi forrásokat, s a befektetői bizalom fenntartásával a finanszírozásunk feltételei is kedvezőbbek maradhassanak. Ez még akkor is igaz, ha a világon mindenütt látott nagy infláció és a jegybankok monetáris politikai szigorításai miatt ma minden államnak többet kell fizetnie az államadóssága kamatterheként. A korábbi évekhez képest drágább adósságfinanszírozás pedig ismét aláhúzza a fegyelmezett büdzsé jelentőségét. Ami pedig a háborús pénzromlást illeti: az elmúlt időszakban azt láttuk, hogy egyes nyersanyagok drágulása, valamint az energiaár-emelkedések az értékláncokon keresztül mindenhol meglódították az inflációs mutatókat. Az idén sok országnál bőven 10 százalék felettieket tapasztaltunk. A jövőbeli árjegyzések alapján viszont az emelkedés üteme remélhetőleg mérsékeltebb lesz. Arra számítunk tehát, hogy az infláció is mérséklődhet 2023-ban. Az 5,2 százalékos prognózisunk megegyezik a Magyar Nemzeti Bank előrejelzésével.
Két különleges eleme lesz a büdzsének: a rezsicsökkentési és a honvédelmi alap. Első és második pillantásra is extrém nagy összegekről van szó. Mi indokolja ezt a volument, s mi lesz ezeknek a forrása?
Valóban változást jelent a költségvetés szerkezetében a 670 milliárd forintos rezsivédelmi és a 842 milliárdos honvédelmi alap létrejötte. Az előbbi lehetővé teszi, hogy az elhúzódó orosz–ukrán háború és a brüsszeli szankciós politika következtében kialakult világgazdasági helyzetben is megőrizzük a rezsicsökkentést. Erre azért van szükség, mert az energiaárak láthatóan a többszörösükre nőttek a világpiacon, a további szankciók pedig újabb drágulást hozhatnak. Ez ellen hivatott védeni a magyar családokat a rezsivédelmi alap. A másik oldalon pedig nem lehet kérdés, hogy Magyarország békéjének és biztonságának a megőrzése a legfontosabb. Ezért a kormány amellett is elkötelezett, hogy folytassa, sőt felgyorsítsa a haderőfejlesztést; erről gondoskodik a honvédelmi alap. A jövő évi költségvetésben azokat a pontokat kerestük meg, ahol úgy generálható többletbevétel, hogy az egyrészt ne zavarja a vállalkozások működését, másrészt úgy fogjunk vissza kiadásokat, hogy az ne okozzon negatív hatást a gazdaságban. A két alap finanszírozását ezért olyan megoldások szolgálják, amelyek nem rónak többletterhet a családokra, s a vállalkozásokat sem lehetetlenítik el. Ezért az extraprofitot elért ágazatoktól várjuk el a nagyobb társadalmi szerepvállalást. Ezt jelenti a nemrégen bejelentett „extraprofitra kivetett különadó” intézménye.
Az extraprofit és a különadók, a számos szegmensben érezhető szigorítások kapcsán az ellenzék brutális megszorítást emleget, valamint azt, hogy a szavazás előtti kiköltekezést most visszaszedi a kormány. Miként vélekedik az ilyen kritikai megjegyzésekről?
A „megszorítás” szót valóban gyakran ismétli az ellenzék, de emlékeztetnék arra, hogy ezt a kifejezést akkor voltunk kénytelenek megtanulni, amikor a baloldali kormányok elhibázott gazdaságpolitikája után a 2008–09-es válság kiszolgáltatott helyzetben találta hazánkat. A koronavírus-járvány által okozotthoz képest nagyjából feleakkora krízis idején az ország finanszírozási nehézségei miatt azonnal a lakosságra hárították a terheket, sorozatosan növelték a rezsit, eltörölték a 13. havi nyugdíjat, a családtámogatásokat, elvettek egyhavi bért a közszolgálati dolgozóktól, valamint a famíliákat és a termelő cégeket sújtó adókat emeltek. Ez tovább mélyítette az akkori gazdasági válságot. A polgári kormány más elveket követ. A családok védelme nemcsak értékválasztást tükröz, hanem a famíliára mint a belső fogyasztási és beruházási potenciált erőre is tekint. Az idén első lépésben rendkívüli intézkedésekkel, az élelmiszerár-, a benzinár- és a kamatstoppal védjük a magyar családokat. Megóvjuk a rezsicsökkentést, így a hazai famíliák a második legkevesebb összeget fizetik a gázért, az áramot pedig a legolcsóbban kapják Európában. Az egész világon elszálló energiaárak természetesen komoly kihívást jelentenek, a rezsivédelem az államnak többletkiadást okoz. A többletkiadások fedezetét ráadásul az egyensúlyi mutatók javítása, a költségvetés stabilitása mellett kell biztosítanunk. A megoldás az „extraprofitra kivetett különadó” – ez azokra az ágazatokra vonatkozik, amelyek az elmúlt időszakban rendkívüli nyereségre tettek szert. Hogy egy példát említsek: a koronavírus-járvány alatt a magyar családok és vállalkozások jelentős összegű támogatást kaptak, hogy átsegítsük őket a nehéz időszakon. Ezek a pénzek a bankrendszeren keresztül, betétek formájában kamatoznak. A nagyobb infláció és a magasabb miatt ezzel több száz milliárd forintos előre nem tervezett profit realizálódott a bankszektorban. Ezért kéri azt a kormány az érintettektől, hogy ennek egy részét fordítsák a közterhek finanszírozására. De azt is megemlíthetem, hogy Magyarországon is van olaj- és gázkitermelés, valamint -finomítás, még ha ez a hazai fogyasztás kisebb hányadát teszi is ki. Ennek az ágazatnak szintén jelentősen növekedett a profitabilitása az elmúlt időszakban, ezért ennek az extraprofitnak egy hányadát fordítjuk többek között a rezsicsökkentés fenntartására.
Melyek azok a területek, amelyek számottevően gyarapodhatnak ehhez az évhez képest?
Néhány lényegeset kiemelnék. A nyugdíjasok védelmében a nyugellátásokra a jövő esztendőben több mint 730 milliárd forinttal nagyobb összeget biztosítunk, mint amit erre az évre terveztünk. Az oktatásra is több forrás jut 2023-ban: 2378 milliárdot fordít a kormány a területre, ami közel 200 milliárd forinttal nagyobb összeg, mint a 2022-es. Ennek döntő része a felsőoktatásban jelenik meg. Az egészségügyi ágazatban folytatódik az orvosok bérének emelése; ez adja a döntő hányadát a szektor 100 milliárdos többletének. A jövő évi 2669 milliárd forint már közel 1500 milliárddal több, mint a 2010-es szám. A családok támogatását – amely jelenleg a legnagyobb az EU-ban – pedig nemcsak megőrizzük, de több mint 450 milliárddal növeljük, így az erre a célra biztosított összeg 2023-ban meghaladja a 3225 milliárd forintot.
Mikor zárulhatnak le az unióval a tárgyalások, illetve sikerül-e megállapodni a helyreállítási alap forrásainak ügyében? Mit tesz a PM annak érdekében, hogy Magyarországra áramoljanak a több ezer milliárd forintra rúgó dotációk?
Remélem, mielőbb lezárulnak a tárgyalások, és ténylegesen hozzáférhetők lesznek azon támogatások, amelyeknek a kereteit korábban már az Európai Tanács és a Parlament is elfogadta. Talán naiv vagyok, ha abbéli reményemet említem, hogy az eddigi politikai vita helyett szakmai kérdésekről szakmai alapon tudunk majd megállapodni. A kormányzaton belül a tárgyalások első helyi felelőse Navracsics Tibor miniszter úr és Ágostházy Szabolcs államtitkár úr. Utóbbival szinte napi kapcsolatban vagyunk; a Pénzügyminisztérium pedig gondoskodik arról, hogy áthidalja a már elindított programok kedvezményezetti kifizetése és a brüsszeli átutalások közötti időbeli különbséget. Bízom benne, hogy a különböző EU-s programok kedvezményezettjei eddig semmit sem érzékeltek abból, hogy ténylegesen sok száz milliárd forintot várunk az Európai Bizottságtól – mint ahogy abban is, hogy „helyreáll a világ rendje”, és még az idén, a megállapodás után beérkeznek a kincstárba a megelőlegezett tételek.
Végezetül, de nem utolsósorban: a horvátok is bevezetik az eurót, csakúgy, mint korábban tették a szlovének, a szlovákok vagy éppen a baltiak. Ekkora árfolyam-ingadozás mellett nem járnánk jobban a közös uniós pénzzel?
Gyakran felmerül ez a kérdés a mostani helyzet kapcsán, de a legfontosabb, amit rögtön le kell szögeznünk, hogy az euró önmagában nem csodaszer. Akkor szabad bevezetni, amikor az Magyarország számára előnyös. Természetesen a kormány elkötelezett a közös valutára való átállás mellett, annál is inkább, mert ez hazánk számára az Európai Unióval kötött csatlakozási szerződésből következő jogi kötelezettség is. Azonban mielőtt ennek dátumáról döntene, az ismert maastrichti konvergenciakritériumok – a költségvetési deficit, az infláció, az adósságszint mértéke – teljesítésén túl fontos a magyar gazdaság versenyképességének a további növelése is. Az euróövezetnek kétségtelen előnyei vannak – mint a gazdaság, az állam finanszírozási költségének a csökkenése –, de főképp a monetáris politikai önállóság feladása árán. A gazdaságpolitikai önállóság pedig igenis lendíthet a gazdasági fejlettségen, mint ahogy lemaradáshoz is vezethet. Megítélésünk szerint a gazdasági felzárkózást nem az euróövezeti tagság, hanem a versenyképességet szem előtt tartó tagállami gazdaságpolitika befolyásolja nagyobb mértékben. Látni kell, hogy az eurózónához tartozás nem garancia a gazdasági fejlődésre vagy a pénzügyi válság elkerülésére. Említek egy példát: az Eurostat legutóbbi, vásárlóerő-paritáson mért gazdasági fejlettségi összevetésében Magyarország olyan államokat előz meg, mint Szlovákia, Görögország vagy éppen Portugália. Mindhárom ország eurót használ. Ezért mondom, hogy a gazdaságpolitika minősége a meghatározó a felzárkózás, illetve a maastrichti kritériumok teljesítése szempontjából. Ez utóbbi feltételeknek pedig meg kell felelnünk – de főképp nem az említett „jogi kényszer” miatt, hanem jól felfogott saját érdekünkben. Bízom abban, hogy ezt az irányt segíti elő a jövő évi költségvetés is, mind a hiány, mind az valamint az infláció és a finanszírozási költségek csökkentése tekintetében.
