Az extraprofit létezik, nem egy „politikai nyilatkozat”, hanem egy létező abnormalitás, amivel általában a világgazdasági rendet felforgató válsághelyzetekben, világháború vagy olajembargók idején lehet szembesülni – állapítja meg Nagy Márton gazdaságfejlesztésért felelős miniszter a magyarnemzet.hu-n megjelent véleménycikkében.
A tárcavezető szerint a koronavírus-válság, majd az orosz–ukrán háború, illetve a kontraproduktív brüsszeli szankciók mindent felborítottak és gazdasági és inflációs válságot eredményeztek egész Európában. Az elleni küzdelemként a nem az eurózónába tartozó EU-s országokban a jegybankok gyors és nagymértékű kamatemelésbe kezdtek, így nemcsak az áruk és szolgáltatások, hanem a hitelek ára is megemelkedett.
A rendkívüli helyzet pedig rendkívüli döntéseket igényel. A háborús inflációhoz és költségvetéshez háborús adópolitika társul
– hangsúlyozza a miniszter írásában.
A vállalati nyereség jelentősen, átmenetileg megugrik
Nagy Márton szerint ugyanis a közgazdaságtanban az extraprofit vagy windfall profit a vállalati nyereség egy nagyon jelentős, váratlan, átmeneti megugrását jelenti. Az ilyen vállalati profit nagymértékben meghaladja a múltbeli normákat és a jövőre vonatkozó üzleti tervekben szereplő értékeket. A vállalat ezzel a profittal előre nem tervez, de zsebre teszi.
Az extraprofit legtöbbször kínálati szűkösség esetén jelenik meg, és egy egész szektorra jellemző, jelenleg itthon különösen az energia- és a bankszektorra.
Példaként emeli ki, hogy 2021–22-ben a világ nagy olajvállalatai nagyon jelentős, több esetben évi kétszáz százalékos profitnövekedésről számoltak be. Mindez annak köszönhető, hogy a globálisan irányadó brent nyersolaj ára az idén már több mint negyven százalékkal emelkedett, hordónként 130 dollár fölé. Bár azóta az árak csökkentek, de jelenleg is 110 dollár felett mozog a nyersolaj ára. Az olajipar nyeresége javarészt az olajkitermelési iparágból (upstream) származik, ugyanis a nyersolaj ára jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint a felszínre hozás költségei. További extraprofit jött létre azáltal, hogy az olajipari vállalatok egy része a finomított olajtermékeik (downstream) árait a brent nyersolaj árához kötik, azonban a termelésükhöz a brentnél olcsóbb nyersolajat is használhatnak.
Erre egy eklatáns példa a hazai Mol, ahol a finomításhoz nagyobbrészt az orosz ural nyersolajat használják, így a békeidőkben jellemző hordónkénti öt dollár ural–brent árkülönbség 30–35 dollárra való emelkedése jelentős extra bevételhez juttatja a céget. Végül az olajszektorhoz köthető petrolkémiai üzletág is soha nem látott profitot mutat, a vegyipari benzinből készített polietilén ára rekordokat dönt
– emeli ki a tárcavezető.
A lakossági betéti kamatok alig emelkedtek
A bankszektorban azt látni, hogy az infláció megugrása sok jegybankot kamatemelésre kényszerít. A monetáris transzmissziós csatornák segítségével a jegybanki kamatok emelkedése meg is jelenik a hitelkamatok növekedésében. A főként látra szóló, „ragadósabb” lakossági betéti kamatok viszont nem nőnek.
Az eurózónában az Európai Központi Bank (EKB) jelenleg még nulla százalékponton tartja a kamatokat, így – negatív betéti kamatok híján – az eurózóna bankbetétein nem képződik extraprofit. Ezzel szemben a kelet-közép-európai országok gyorsan és nagymértékben emelik a jegybanki kamatokat, ami hozzájárul a bankszektor kimagasló eredményességéhez.
Kutatások szerint Magyarországon egy százalékponttal magasabb jegybanki kamatláb egyéb tényezők változatlansága mellett átlagosan 150-200 milliárd forinttal növeli a hazai bankszektor profitját.
A bankok mindössze 0,3 százalékos hozamot fizetnek jelenleg a 13 000 milliárd forint körüli lakossági betétállomány után, miközben ezt a pénzt minimum 6,75 százalékon tudják kihelyezni, az olló tehát szélesre nyílik, a kamatkülönbözet eléri a 6,45 százalékpontot.
Ugyanakkor a hitelkihelyezés és a betétbefogadás közötti kamatkülönbözet sosem nulla. A pénzügyi közvetítésnek, a megtakarítások beruházásokká történő transzformációjának, a reálgazdasági fogaskerekek olajozásának költsége van. Ez az elmúlt húsz évben átlagosan 2,5 százalékpont volt, magas inflációs közegben 3,5, de sosem 6,45. Hangsúlyozza, hogy ez azt hozza magával, hogy bankok kamateredményein jelentős extraprofit keletkezik.
2010 óta bizonyítottuk, hogy mi nem vallunk marxista elveket: az adókat csökkenteni kell, az újraelosztás helyett pedig a munka adhatja meg a társadalmi felzárkózás esélyét. A munka-, tanulás-, tudás-, azaz teljesítményalapú gazdasági modellben a törekvő munkavállalók és a cégek is sokkal jobban járnak, mint 2010 előtt
– zárja írását Nagy Márton.
