Napjainkban is zajlik még számos olyan OKJ-s képzés, amelyet 2021 előtt indítottak, a résztvevőknek pedig legkésőbb az év végéig vizsgát kell tenniük. Vagyis december 31-én végleg búcsúzik az Országos Képzési Jegyzék alapján szervezett rendszer. A helyébe lépett új szisztéma lényege, hogy alapszakmát – amelyből jelenleg 175-öt sorol fel a hivatalos jegyzék – már csak a szakképzési centrumokban lehet szerezni. Az üzleti alapon működő felnőttképzőknél pedig – a korábbi OKJ-s tanfolyamok helyett – 73 részszakma és az úgynevezett programkövetelmények alapján folytatott félezernél is több szakképesítés közül válogathatnak az érdeklődők – foglalta össze az eddigi változások lényegét Zsuffa Ákos, a a Felnőttképzők Szövetségének (FVSZ) elnöke a VG-nek.
Arra a kérdésre, hogy az ágazat szereplői megsínylették-e a rendszer átalakítását, a mintegy százhúsz tagot tömörítő FVSZ elnöke lapunknak azt mondta: „szerencsére mind a felnőttképzők, mind az általuk kínált képesítések népszerűek maradtak. Természetesen még nem olyan az intenzitás, mint az OKJ-s időszakban, de az érdeklődőink és a képzésben részt vevők kezdik megszokni az új konstrukciót, és – az infokommunikáció-technológiás, a tréningmódszertant alkalmazó, valamint a szakmai tovább- és átképzéseket is beleértve – továbbra is százezrek választják a felnőttképzést.”
Az ágazatban tehát a következő lesz az első olyan esztendő, amikor már az államilag szabályozott képzések közül „csak” a részszakmák és a programkövetelményes képesítések közül lehet választani, és ezzel párhuzamosan a vizsgáztatás is átalakul-átalakult.
A tanulók ugyanis csak valamely akkreditált vizsgaközpontban adhatnak számot tudásukról, ám mivel ezek létrehozása kissé döcögősen indult, volt egy időbeli vákuum, amikor már az új feltételek szerint folyt az oktatás, ám a vizsgát még igencsak nehézkesen tudták megszervezni. Zsuffa Ákos azonban jelezte: mára a számonkérés problémája is megoldódni látszik, felállt ugyanis majdnem ötven – állami és magán- – vizsgacentrum.
Részszakma vs. szakképesítés
A részszakma és a szakképesítés közötti különbséget a szövetség elnöke úgy világította meg, hogy míg az előbbi jellemzően, bár nem feltétlenül, egy alapszakmának a része – például a kőműves részszakmája a vakoló kőműves –, addig az utóbbiak, a szakmai képzések kifejezetten a munkaerőpiaci elvárásokhoz, a technológiai fejlődéshez igazodnak, méghozzá a lehető leggyorsabban. Vagyis amint igény mutatkozik egy bizonyos képzettség megszerzésére, záros határidőn belül már indítható is az oktatás. Ezt a fajta rugalmasságot segíti az is, hogy – szemben a részszakmával – a programkövetelményes képzéseknek nincs magas szintű jogszabályban rögzített jegyzéke. Az azonban azonos a két típusban, hogy mindkettő elvégzését tanúsítvány igazolja.
A szakembertől azt is megtudtuk, még nem igazán domborodott ki, mely részszakma, illetve szakképesítés a legnépszerűbb, az ugyanakkor látszik a számokból, hogy a gépkezelői és különösen az informatikai képzések iránt az átlagosnál nagyobb az érdeklődés. Egy-egy kurzus közkedveltségét olyan tényezők is befolyásolják, hogy a jogszabályok mely szakmákhoz írnak elő követelményként valamilyen végzettséget. Zsuffa Ákos példaként említette, hogy a fotós korábban ebből a szempontból egy úgynevezett szabályozott szakma volt, vagyis ha valaki ilyen munkát vállalt, annak rendelkeznie kellett a megfelelő végzettséget tanúsító okirattal. Miután a fotós kikerült az ilyen módon szabályozott tevékenységek közül, az derült ki a felnőttképzők visszajelzéseiből, hogy a fotósoktatásra jelentkezők száma visszaesett.
Mit hoz a jövő?
A jövőt illetően – a felnőttképzésben egyre fontosabb digitalizáció mellett – az egyik legjelentősebb kitörési lehetőség a felnőttképzők számára a soft skillek, azaz a puhának vagy alapvetőnek nevezett készségek elsajátításában rejlik az FVSZ vezetője szerint. A munkaerőpiacon ugyanis egyre inkább az a tendencia rajzolódik ki, hogy a klasszikus szakmai kompetenciák mellett számos készséghez – így például az együttműködéshez, a rugalmassághoz, a csapatjátékossághoz, a problémamegoldó képességhez vagy éppen a proaktivitáshoz – kötik a munkaadók egy-egy pozíció betöltését. Sőt, gyakran ezeket várják el leginkább a már meglévő munkavállalóiktól vagy a meghirdetett állásra jelentkezőktől. A legtöbb iskolában azonban ezeket a készségeket nem tanítják. Ezt a piaci rést a felnőttképzők tölthetik be, amelyek már manapság is sok vállalattól kapnak megrendelést ilyen jellegű tréningek lebonyolítására.
Zsuffa Ákossal még az új katatörvény elfogadása előtt beszélgettünk, az érdekképviseleti vezető azonban az interjú megjelenése előtt fontosnak tartotta jelezni: borítékolható, hogy a magánfelnőttképzőket és a felnőttképzésben részt vevő óraadókat igencsak negatívan fogja érinteni ősztől a kisadózó vállalkozók tételes adójának az átalakítása, mivel nagy számban vannak köztük olyanok, akik így róják le a közterheiket.
