Az munkavállalói a járvány miatt elrendelt korlátozások feloldása után is ragaszkodnak a távmunka lehetőségéhez. Az Eurofound friss kutatásából kiderül, hogy a dolgozók kétharmada szeretne élni részben vagy egészben a home office lehetőségével.
Azokban a munkakörökben, amelyekben lehetőség van a távoli munkavégzésre, a járvány alatt az alkalmazottak mintegy fele élhetett a lehetőséggel, jelenleg pedig nagyjából 25 százalékuknak van erre lehetősége. A hiányos adatok és az egyedi megállapodások miatt a valóságban jóval többen dolgozhatnak a munkahelyen kívül.
Az uniós országok többsége törvényben szabályozza a távmunkát, ám ezek a szabályozások rendkívül eltérők. Sok tagállam – köztük hazánk is – a járvány hatására életszerűbb jogszabályokat fogadott el.
A pandémia előtt jóval alacsonyabb volt a távmunka aránya. A kelet-közép- és dél-európai államokban gyakorlatilag nem volt hagyománya a rugalmas munkavégzési formának, és a munkaügyi kapcsolatok alakítása során sem élvezett elsőbbséget a home office mint téma. Ezzel szemben a nyugati és az északi országokban régóta komoly hagyománya van a távmunkának. Ezek nyugaton a tapasztalatokra épülnek, északon pedig a bizalomra.
A gyakorlat mindenhol működik, és vitathatatlan a mobileszközök elsődleges szerepe is: ma már ezek segítségével bárhonnan elvégezhető feladatok nem kötik a dolgozókat az irodához, miközben és magánélet összehangolása is egyszerűbb. A munkahelyi ingázás elmaradásával pedig időt spórol a dolgozó.
Az Európai Unió tagállamai közül 22 ország törvényekben rögzíti a távmunkát, ám ezek szinte csak a legalapvetőbb pontban azonosak.
Nincs külön törvényi szabályozása a távmunkának
- Dániában,
- Svédországban,
- Finnországban,
- Írországban
- és Cipruson.
Nyugaton forró téma a távmunka
A legátfogóbb, szinte minden területre kiterjedő távmunkaszabályok Nyugat-Európában jellemzők.
- Franciaország,
- Hollandia,
- Belgium,
- Luxemburg
- és Ausztria a törvényi szabályozók mellett ágazati és a vállalati szinten elfogadott megoldásokkal tartja naprakészen a távmunka kereteit.
A gazdasági szereplők tapasztalatai mellett a szociális párbeszéd szerepe is kiemelkedő: a szakszervezetek és a vállalkozói érdekképviseletek között rendszeresen téma a távmunka, és a rugalmas munkavégzés finomhangolásáról folytatott egyeztetés mind országos, mind munkahelyi szinten rendkívül fontos.
A nyugati országokban a járvány előtt is elterjedt volt a rugalmas foglalkoztatás, éppen ezért a részletes előírások folyamatos bővítésének célja már nem az otthoni munkavégzés keretének kijelölése, hanem a munkavállalók védelme érdekében a tapasztalatok alapján meghozott előírások felülvizsgálata.
Már Dél-Európa is hazaköltöztetné az irodát?
A járványt megelőzően nem volt élénk párbeszéd a rugalmas munkavégzésről a dél-európai országokban, ugyanakkor a pandémia a szabályok felülvizsgálatát eredményezte
- Portugáliában,
- Spanyolországban,
- Olaszországban,
- Görögországban
- és Szlovéniában is.
Állami és helyi szinten is rendszeres témává vált a szociális partnerek között a járvány alatt megtapasztalt rugalmasság megtartása. A mediterrán országokban a pandémia előtt nem volt érdemi igény a home office iránt.
Home office: skandináv sikertörténet
Dánia, Finnország és Svédország a legrugalmasabb: az EU-n belül ezekben az államokban a legelterjedtebb és legrégebb óta bevett gyakorlat a távmunka. Ennek ellenére egyik országban sem létezik külön törvényi szabályozás. A legfontosabb szabályokat az általános munkajog vagy a munkavédelemmel összefüggő törvények rögzítik – mutatott rá az Eurofound elemzése.
A rugalmasság a skandinávoknál a bizalomnak köszönhető. A távoli munkavégzés sok esetben csak megbeszélés kérdése, külön formalitás nélkül.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek szabályok: a feltételeket ágazatonként vagy országosan elfogadott kollektív megállapodások rögzítik, így garantálva a munkavállalók érdekeit és jogait.
Nincs törvényileg szabályozva a távmunka
- Írországban
- és Cipruson sem, ám a kollektív megállapodás helyett a piaci gyakorlat a mérvadó.
Felrázta Kelet-Európa munkavállalóit a járvány
Magyarországon és a többi régiós országban is régóta szabályozott a távmunka, ugyanakkor a pandémia előtt szinte alig akadt olyan alkalmazott, aki rendszeresen eltérhetett volna a megszokott munkarendtől.
Ma már szinte mindenhol, ahol erre lehetőség van, elvárt – a fiatalabb generációknál pedig alapvető – a home office lehetősége, legalább a munkaidő bizonyos részében. Ehhez új szabályokat hozott a legtöbb régiós tagállam.
Magyarországon a munkaadó és a munkavállaló megállapodásán múlik a gyakorlat, ám a munkaszerződésnek ezt tartalmaznia kell. A legtöbb tagállamhoz hasonlóan a munkáltatónak kell gondoskodnia a feladatok elvégzéséhez szükséges eszközök beszerzéséről. A foglalkoztató megtérítheti a költségek egy részét átalány formájában, de ez – hasonlóan a többi EU-ország gyakorlatához – nem kötelessége.
Európa más térségeivel szemben nem téma az országos munkavállalói és munkaadói érdekegyeztetéseken a home office finomhangolása, de helyi, vállalati szinten sincsenek kötelező érvényű megállapodások például a munkaidő rugalmas beosztásáról vagy a hibrid munkavégzés feltételeiről.
A bevett gyakorlat, hogy a távmunka részleteiről a munkáltatók egyoldalúan döntenek, a feltételeket pedig a munkahelyi szabályzatban rögzítik.
Az irodából a felhőbe költözik az alkalmazott
A mobileszközök és a gyors internet-hozzáférés eddig nem tapasztalt mobilitást adott a munkavállalóknak, ám ezt az elavult szabályok és a személyes jelenlétre épülő munkáltatói gyakorlatok miatt sokan nem tudják kihasználni.
Az Európai Unió nem kötelező ajánlásokat fogalmaz meg a távmunkához, ám a 2002-es dokumentum hiányos és elavult. Nem tud érdemben mit kezdeni például a határokon átnyúló, digitális eszközökön keresztül végzett munkával.
Az új foglalkoztatási formák lényege, hogy az alkalmazott a saját otthonában dolgozik, miközben egy másik országban működő vállalkozás foglalkoztatja. A nemzetközi távmunka elsősorban az ITK-szektorban jellemző, de más területeken is egyre nyitottabbak a nagyvállalatok a határon átnyúló, felhőalapú irodák működtetésére.
Lustaság helyett túlórára ösztönöz az otthoni munka
Sok foglalkoztató még mindig úgy gondolja, ha nem felügyeli az alkalmazottat, és az otthonába engedi, akkor a hanyagabb munkavégzést kockáztatja. A tapasztalatok ennek az ellentétét mutatják: a home office túlórára ösztönzi az érintetteket.
Ennek oka, hogy a munkahely és a lakóhely közötti utazás nem szakítja meg a munkavégzést, így sokan hajlamosak a túlmunkára. Ezt fokozhatja, ha a főnök bőven munkaidő után ír e-mailt, telefonál, esetleg meg is kéri beosztottját egy kisebb pluszmunkára.
Az Európai Szakszervezeti Szövetség és több országos munkavállalói érdekképviselet is
átfogó közösségi szabályozást hozna az úgynevezett kikapcsoláshoz való jogról. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló munkaidőn kívül kikapcsolhatná a telefonját, vagy figyelmen kívül hagyhatná az e-maileit anélkül, hogy emiatt szankcionálnák.
A túlmunka elkerülésére Portugáliában a munkahelyi vezetőnek tiltja meg a törvény, hogy munkaidőn kívül vagy szabadság alatt keresse munkaügyben a dolgozót.
Nem tér vissza a régi rend
A szakértők a világ minden táján egyetértenek abban, hogy nem tér vissza a szinte kizárólag jelenléti, jellemzően 8 órás, heti 40 órás merev, kötött munkarend. A nemzetközi nagyvállalatok ugyan ismét elvárják az irodai munkavégzést, ám a hibrid munkavégzés látszik elterjedni a legszélesebb körben.
A hibrid munkarend lényege, hogy az alkalmazottak bizonyos napokon, napszakokban vagy más módon dolgozhatnak otthonról, a fennmaradó munkaidőt pedig az irodában töltik. A munkaidő is rugalmasabbá vált: a hibrid rendszerben dolgozóknál kevésbé kötött a munkakezdés és munkavégzés ideje.
Közép- és hosszú távon a digitalizáció, valamint a munkavállalói elvárások, elsősorban a fiatalok rugalmasság iránti elvárása tovább erősödik, és egyre jelentősebb versenyképességi tényező lesz a vállalati szférában a kecsegtetőbb munkarend. Ezzel együtt az egyre kevésbé általánosnak mondható heti 40 órás, napi 8 órás, szigorúan jelenléti munkavégzés egyre kevésbé felel majd meg az átalakuló gazdaság elvárásainak.
