Tucatnyi olyan kockázati tényezővel kell számolni, amelyek erősen befolyásolhatják majd 2023-ban a gazdasági és a kereskedelmi folyamatok alakulását – ez a következtetés vonható le a Magyar Exportfejlesztési Ügynökség (Hepa) Üzletfejlesztési és Vállalati Kapcsolatok Igazgatóságának jelentéséből.
A dokumentumot a Hepa bocsátotta a Világgazdaság rendelkezésére, ebből derült ki az is, hogy számszerűen mit okoztak eddig a magyar gazdaságnak az által bevezetett Oroszország elleni szankciók. Ebben a cikkben a részletes elemzésnek azt a részét dolgozzuk fel,
amely azt taglalja, hogy mit hozhat a jövő.
A kiindulási pont az a sajnálatos tény, hogy a Covidot követő 2021-es gazdasági helyreállást jókora veszélybe sodorta a 2022. február végén kezdődött orosz–ukrán háború. A világgazdaság növekedésének várható visszaesése mögött több tényező áll, ezek közül is kiemelkedik a vártnál magasabb az ukrajnai fegyveres konfliktus és a Kínában érvényesülő kemény – az utóbbi hetekben jócskán lazuló – Covid-politika miatt adódó ellátási zavarok.
Infláció
A részletes kockázati lista ismertetése előtt, a pénzromlással külön is érdemes foglalkozni. Az infláció növekedésével párhuzamosan ugyanis a fogyasztói kereslet szűkül, ami a globális termék- és szolgáltatáskeresletet is visszaveti. A Covid időszakában fokozatosan növekvő inflációs várakozások 2022 elején kezdtek valóságossá válni, az ukrajnai háború kezdetével és fokozódásával. Az Oroszország elleni szankciós politika az addig is hektikusan mozgó árupiacokat még jobban felkavarta, elsősorban az energetikai, másodsorban az élelmiszerpiaci hatásokon keresztül.
A legutóbbi jelentések 2023 első negyedévére teszik az infláció tetőzését.
Az előrejelzések bekövetkezésének valószínűségét növeli, hogy a nyers- és az alapanyagok árai már elkezdtek tetőzni, illetve lassan csökkenni. Az inflációt letörő további támogató tényező, hogy a szigorúbb monetáris politika hatása hosszabb távon érvényesül a gazdaságokban. Ez is azt erősíti, hogy az infláció 2023 tavaszától nagy valószínűséggel csökkenő pályára fog állni, ugyanakkor a kereskedelemben fennálló zavarok miatt elképzelhető, hogy egyes iparágakon és gazdasági szektorokon belül ezzel ellentétes folyamatok lesznek.
Mit hoz a jövő?
Az elmúlt években a nemzetközi számos feszültségnek volt kitéve: ilyen volt az USA és Kína között 2018-ban elindult kereskedelmi háború, a 2020-as Covid és most a borzalmas orosz–ukrán háború.
A Hepa a kereskedelmet befolyásoló kockázati tényezőket még a pandémia előtt elkezdte összegyűjteni,
és azóta minden féléves jelentésben új tényezőkkel egészíti ki, illetve a már korábban jelzett tényezőket frissíti. Az elkövetkező években az alábbi tényezők Magyarország számára is irányadók lehetnek.
Kereskedelmi díjak, szállítmányozás
A Covid alatt és azt követően az egyes iparágak, ágazatok, földrajzi térségek kereslet-kínálati viszonyai eltérő ütemben és mértékben történő normalizálódása látványos turbulenciákat okozott a kereskedelmi szállításokban. A folyamat leglátványosabban az Ázsiából Európába és az USA-ba irányuló szállítások költségeinek emelkedésében nyilvánult meg, 2020–2021 folyamán négy-ötszörösére ugrottak a globális konténerhiány miatt. A tengeri szállítás ára 2022-ben lassabb mértékben növekedett. Sőt, 2022 második fél éve a szállítási költségek lassú stagnálását is elhozhatta. Csakhogy a szállítási és konténerárak megugrása mellett továbbra is logisztikai problémákat okoz a különböző forgalmas kikötőknél az áruforgalom feltorlódása és az ebből adódó hosszabb szállítási idők.
A folyamat eredményeként a konténerekre való átlagos várakozási idő a Covid előtti körülbelül egy hétről egy hónapot meghaladóra emelkedett. Az orosz–ukrán konfliktus a szállítmányozásra is hatással volt. A Kínát Európával összekötő BRI- (Egy övezet, egy út) vasútvonalak számos szakasza nem használható, ennek eredményeként visszaesett a Kínából Európába tartó, 2020–2021-ben dinamikusan növekvő vasúti szállítások száma és értéke. A tengeri szállításra is hatással volt a konfliktus, mivel az ukrán kikötőkön keresztül folyt a korábbi években Afrika és a Közel-Kelet számos országának gabonaellátása.
Gondot okoz, hogy az orosz vállalatok szállítmányait nyugati szállítmányozási cégek korlátozottan vagy egyáltalán nem kezelik,
továbbá hogy az oroszok a kikötőikben lévő több tízezer nyugati hajókonténert lefoglalták, ami így kieső kapacitást okoz.
Az európai szállítmányozási helyzetet nehezíti, hogy a közúti fuvarozásban nagy a sofőrhiány, így a szállítási idők a kontinensen belül is nőnek. A közúti szállítás költségeit erősen emelik a magas árszinten stabilizálódó gázolaj- és benzinárak. Mindez ahhoz vezet, hogy összességében a kereskedelmi szállítások elsődleges formája továbbra is a tengeri szállítás lesz 2023-ban.
Ellátási láncok
A globális termelési és ellátási láncok egymásra utaltsága eddig legerőteljesebben a csipgyártásban mutatkozott meg, amely jelentős szűk keresztmetszetté vált az ipari termelésben 2020–2021 folyamán, és ez 2022-ben is csak kis mértékben oldódott. Az iparági szakértők szerint a csipgyártási kapacitások még évekig nem fogják beérni a keresletet, habár számos új termelőberuházás történt. A csipgyártásban tapasztalható legfőbb szűk keresztmetszet – kevés a magasan fejlett csip gyártására alkalmas gyár (TMSC és Samsung) – a globális gazdaság teljesítményét meghatározó húzó iparágakban, valamint termékek esetén (robotok, hadiipar, számítógépek, mobiltelefonok, okoseszközök, gépjárműkijelzők) okozott és fog okozni részleges termeléskiesést vagy fennakadást.
Az egyik legkiemelkedőbb termelési értéket képviselő és legjobban globalizálódott járműiparban (és értékláncban) az elektromos autók irányába tolódik el a gyártás hangsúlya, ami teljes technológiaváltást tesz szükségessé az egész termelési láncban. Ez hatást gyakorol az egész folyamatra az alapanyagoktól (lítium, nikkel) kezdve a gyártó gépiparon és köztes termékeken (mikrocsipek, kijelzők, korbácselosztó) át az értékesítésig. A teljes lánc technológiaváltása hatalmas erőforrásokat vesz igénybe, fokozva a különböző alapanyagok és technológiák iránti keresletet.
Nagyon fontos rámutatni, hogy az orosz–ukrán háború miatt 2022-ben elkezdtek emelkedni a védelmi és hadi kiadások az európai országokban, az USA-ban, valamint Oroszországban.
A folyamat 2023-ban valószínűleg erős szívóhatást fog eredményezni az elektronika és a csipgyártás területén,
így várhatóan újabb piaci turbulenciákat okoz majd a hasonló részegységeket és alapanyagokat felhasználó iparágakban (járműgyártás, elektronika).
Élelmiszeripar
A globális klímaváltozás, illetve a nagyüzemi-monokultúrás mezőgazdaság és állattenyésztés negatív hatásaiként (például a gyorsan végigfutó globális állat- és növényegészségügyi fertőzések) a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamai és eredményei egyre kiszámíthatatlanabbá váltak az elmúlt években. A szállítási költségek Covid által okozott emelkedése további negatív tényezőként hatott a mezőgazdasági alapanyagok és élelmiszerek árára is. Az orosz–ukrán háború és a 2022-es aszályos nyár további ársokkokat okozott a mezőgazdaságban. Az élelmiszerek iránti globális kereslet azonban továbbra is dinamikusan növekszik, így kétirányú (kínálati és keresleti) árnyomás alatt teljesít az élelmiszeripari és a mezőgazdasági alapanyagok és a primer termékek kereskedelme.
Mivel a fent felsorolt negatív tényezők a következő években sem fognak megszűnni,
várhatóan további trendszerű áremelkedés várható a mezőgazdasági alapanyagok és az élelmiszerek piacán. Már csak azért is, mert a primer mezőgazdasági termékek ára 2020 után, 2021–2022-ben is az inflációt meghaladó mértékben emelkedett. Számos alapanyag (búza, kukorica) esetében a kereskedelmi árak csúcsokat döntöttek. Ráadásul a gáz árának az orosz–ukrán háború kitörését követő, robbanásszerű emelkedése a műtrágyagyártáson (a műtrágya előállítási költségeinek mintegy 90 százalékát a gáz teszi ki) keresztül a 2023-as év mezőgazdasági folyamataira is kritikus hatást fog gyakorolni. Egyes iparági becslések szerint az EU műtrágyagyártási kapacitásainak 80 százaléka leállt a magas gázárak miatt.
Alapanyagok
A fejlett gazdaságokat az orosz–ukrán háborút megelőzően
jellemző zöldenergetikai politika (megújuló és részben megújuló energiaforrások támogatása, fosszilis és atomerőművek bezárása) az energetikát érintő nyugati szankciók (gáz, olaj, szén) miatt elhalkult.
Európa esetében a helyzet az év folyamán kritikusra fordult mind a beszerezhető mennyiség, mind az árak tekintetében. Európa éves gázimportja körülbelül 340 milliárd köbméter volt 2021-ben, ebből az orosz gázimport 156 milliárdot tett ki. Az idén őszre az orosz gáz- és olajszállítások 80-90 százalékkal visszaestek, a teljes importigényből egyes számítások szerint 60 milliárd köbméterre nincs alternatív gázforrás. Jövőre az európai gázhelyzet tovább súlyosbodhat, mivel 2022-ben az oroszok a gázszállítást fokozatosan szüntették meg. Az orosz gáznak és olajnak kitett országok esetében ellátásbiztonsági és energiaellátási, valamint finanszírozási kérdések kerültek a fókuszba.
Az egyéb ipari nyersanyagok és fémek piacán is jókora hiányok és áremelkedések voltak tapasztalhatók, részben amiatt, hogy az elmúlt évtizedben globális szinten nem történtek meg a szükséges beruházások az alapanyagok kitermelésének (bányászat) és logisztikájának (kikötők és kapacitások) fejlesztése területén. A Covidot követő felfutó kereslet – amelyet több tényező hajt egyszerre – kifeszítetté tette a nyersanyagpiacokat, ami tetemes áremelkedéseket okozott. A várható gazdaságnövekedési lassulás miatt a nyersanyagpiacokon 2022 második fele már enyhülést hozott, ami az árak tetőzésében nyilvánult meg az elmúlt időszakban.
Regionalizáció és blokkosodás
A termelési láncok lassú átszerveződése már 2018-ban elkezdődött, amikor az USA elkezdte kereskedelmi háborúját Kínával, a világ legnagyobb termelő országával. A kereskedelmi háborúban Biden elnök hatalomra kerülése sem hozott változást, sőt az USA Kínával szembeni gazdasági és kereskedelmi politikája tovább keményedett. Az amerikai cégek első körben azonban még nem települtek vissza az anyaországba, hanem a térségben kerestek kedvező áttelepülési lehetőségeket (például Délkelet-Ázsia országai).
A Covid okozta globális kereskedelmi problémák azonban rámutattak arra, hogy a termelési láncokban kardinális szerepet játszó termelési egységek távoli helyre történő kiszervezése súlyos kockázatokat hordoz az egész termelési és ellátási lánc tekintetében. Számos fejlett ipari kapacitásokkal rendelkező nyugati ország vezetése felismerte a helyzetet, és arra kezdte el ösztönözni a kiemelt jelentőségű termelővállalatait, hogy a magterülethez közelebbre telepítsék át a termelést, vagy a magország közelében, baráti vagy megbízható országban erősítsék meg.
A termelési egységek áttelepítése, felépítése időt vesz igénybe, így ennek eredménye 2022–2024 folyamán fog jobban megmutatkozni.
Az orosz–ukrán háború eredményeként lassan két politikai-gazdasági blokk kezd kialakulni a világban.
- A nyugati blokk az USA gazdasági és politikai vezetésével az észak-amerikai, európai és ausztrál kontinenst, valamint Japánt és Dél-Koreát öleli fel.
- A másik oldalon helyezkednek el azok az országok (Kína, Oroszország, India, Irán), amelyek megkérdőjelezik az USA vezető hatalmát és az 1990-es évektől fennálló unipoláris rendet, és az egyenlő feleken alapuló multipoláris világrendet támogatják.
A keleti blokk megszerveződése esetlegesebb, és gazdasági kapcsolataik sem olyan erősek és szorosak, mint a nyugati blokké. Az amerikai vezetésű Nyugat lépései azonban a keleti blokk országai közötti bi- és mutilaterális együttműködéseket is intenzívebbé tették és felerősítették. A következő években ez az élesedő politikai és gazdasági elkülönülés várhatóan tovább fog folytatódni. A Hepa ennek kapcsán rámutatott: ilyen helyzetekben a kis országok, köztük Magyarország is, informális közvetítő szerepre törekedhetnek.
