Robert Holzmann, az Osztrák Nemzeti Bank elnöke kapta az idei Lámfalussy-díjat. Az idei 9. Lámfalussy-konferencián a vezető jegybankár beszédében méltatta Lámfalussy Sándort, aki azok közé tartozott, aki az európai gazdasági és monetáris integrációt jegyzi, emiatt, ha létezne a világ központi bankjainak hírességek csarnoka, fontos helyet kapna benne.
Felidézte Lámfalussy 1961-es és 1981-es publikációt, amelyekben a legégetőbb kérdések között taglalta az inflációt, aki már ekkor modern válaszokat adott, rámutatva a nem konvencionális jegybanki eszközök hatásaira. A vezető jegybankár szerint ezek túlnyomórészt pozitív gazdasági hatást gyakorolnak, ám az erősen alkalmazkodó, túlzott, alacsony kamatok hozzájárulnak az alacsony termelékenységű vállalatok piacra jutásához, és a defenzív beruházásokhoz. Lámfalussy épp emiatt a nem konvencionális eszközökből való kilépés mellett érvelt.
Az inflációs ráták továbbra is túl magasak az euróövezetben
– fogalmazott, és Lámfalussyhoz hasonlóan azt mondja, a monetáris lépéseknek továbbra is a harapniuk kell, amíg az alacsony inflációban a lakosság nem érzi ezeknek a hatását.
Catherine L. Mann, a Bank of England monetáris tanács tagja beszédében ugyancsak a pénzromláshoz vezető okokat vette számba. Rámutatott: annak ellenére, hogy az energiaárakon ársapkák vannak az Egyesült Királyságban, az élelmiszer-infláció még mindig magas, ráadásul egyelőre nem látszik az a forduló sem, ami tartós, 2 százalékos inflációt eredményezne hosszabb távon.
Jelezte, mind az Amerikai Egyesült Államokban, az euróövezetben és az Egyesült Királyságban sokkok figyelhetők meg, ami kezdődött a Coviddal, folytatódott a háborúval, ugyanakkor az Egyesült Királyságot egy harmadik is érte. Bár a havi adatok következő időszakban csökkenést mutathatnak, a magas frekvenciájú adatok még mindig erőteljes drágulásra utalnak, emiatt a jegybanknak nem szabad idő előtt belefognia a monetáris lazításba, sőt, szerinte további kamatemelésekre lesz szükség.
