Vannak olyan gazdasági szereplők, amelyeknek jobb lenne a 380 helyett a 400-as euróárfolyam, vagy akár az annál is gyengébb – mondta a Világgazdaságnak Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője, aki ezek közé sorolta az exportáló vállalatokat, illetve azokat, akik euróban kapják a fizetésüket. Szerinte van, ami sokkal fontosabb az árfolyamszintnél: a kiszámíthatóság és a stabilitás, ugyanis nagyon megnehezíti a cégek számára a tervezést, hogy ekkora a volatilitás forint piacán.

 

Október óta a forint több mint 10 százalékkal erősödött, a hazai fizetőeszköz az akkori 435 forintos történelmi mélypont után masszív menetelésbe kezdett, és ugyan a mostani 380-385 körüli jegyzés még mindig elmarad a háború előtt látott 350-360-as szintektől,

sok gazdasági szereplő 400-as euróra rendezkedhetett be az elmúlt időszakban, amihez képest most erősnek számít a forint.

Régi vita a gyenge árfolyam versenyképességet növelő hatása, a közgazdászok között sincs teljes egyetértés abban, hogy mennyire hasznos a vállalatok, a lakosok és az állam számára, az viszont biztos, hogy az exportra termelő cégek egyáltalán nem járnak vele rosszul – belőlük pedig Magyarországon van bőven.

Érdemes visszaemlékezni, hogy a 2012-es euróválság idején a svájci vállalatok arra panaszkodtak, hogy az erős árfolyam gyengíti a külpiaci pozíciójukat. Most persze annyiban más a helyzet, hogy a kínálati sokkok és az energiaárak felrobbanása miatt több évtizede nem látott árnyomás van a fejlett gazdaságokban, amelynek hatását a gyenge forintárfolyam Magyarországon még fel is erősítette.

Ezzel együtt még így is joggal merül fel a kérdés, hogy valóban nem lenne-e jobb egy gyengébb deviza akkor, amikor élet-halál harcot vívnak az egyes országok a külpiacokért, főleg, hogy a Távol-Keleten semmit sem érezni ebből az energiaválságból. Török Zoltán ettől függetlenül úgy látja, 

manapság korlátozottan érvényes a gyenge árfolyam versenyképességet növelő hatása,

mivel az inputok jelentős része importból származik, és azoknak az exportáló vállalatoknak kedvez, amelyek esetében az importtartalom is alacsony.

Konkrét árfolyamcélra nincs szüksége a kormánynak, a jegybanknak és a gazdasági szereplőknek sem – állítja Sághy Balázs, az Equilor Befektetési Zrt. szenior elemzője, aki szerint plusz-mínusz 15 forintos különbség nem indokolja, hogy a vállalatok megváltoztassák az üzleti kilátásaikat. Kérdésként vetette fel, hogy mivel jár jobban az állam, ugyanis ha gyengül a forint, az növekvő kamatterhet jelent a költségvetésnek a devizában kibocsátott kötvények miatt, másrészről viszont az bevételei emelkednek.

Vannak szereplők, akiknek jobb a gyengébb forint, összességében azonban nagyon nehéz mérleget vonni mélyebb elemzés nélkül

– mutatott rá a szakértő. Arra a kérdésre, hogy érvényes-e manapság is az az állítás, hogy a gyenge árfolyam javítja a versenyképességet, azt mondta, hogy szerinte az exportőröknek nem a gyenge forinttal, hanem a tevékenységükkel kellene versenyezniük, és nem az előbbi módon kellene bármilyen előnyre szert tenniük.