Több tízezermilliárd forint kellene ahhoz, hogy Magyarország elérje az EU klímacéljait
Magyarországon is egyre nagyobb szerepet játszik a zöldfinanszírozás, a pénzintézetek egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a gazdaság zöldítésére, a zöldhiteltermékek, illetve a zöldkötvények piacra dobására. Az Európai Unió tagállamai közösen tűzték ki azt a célt, hogy az EU 2050-re karbonsemleges legyen, ez azonban óriási pénzösszegeket igényel.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) egyik legutóbbi összegzésében arról írnak, hogy a klímaváltozás és a környezeti problémák kezelésére irányuló beruházások finanszírozási igénye messze túlnő a rendelkezésre álló állami forrásokon. A jegybanki szakemberek a McKinsey tanácsadó cég egyik tanulmánya alapján arról írnak, hogy Magyarországnak a következő harminc évben 150-200 milliárd eurót (385 forintos árfolyamon 57 750–77 000 milliárd forintot) kellene zöldberuházásokra fordítania, hogy 2050-ig nulla legyen az üvegházhatású gázok kibocsátása hazánkban.
A pénzügyi rendszer is érdekelt a környezeti célok elérésében
A pénzügyi rendszer szereplői is érdekeltek az éghajlati és környezeti célok elérésében, mivel úgynevezett klímaváltozásból eredő pénzügyi kockázatoknak vannak kitéve.
Ezeket a pénzügyi kockázatokat két nagy csoportba szokás osztani, fizikai és átállási kockázatokra.
Az előbbiek az éghajlatváltozásból fakadó fizikai veszélyeket fedik le, ilyen például a szárazsággal terhelt időszakok megnövekedése vagy ennek ellentéte, az extrém heves esőzések és villámárvizek gyakoribb megjelenése. Szerencsétlen módon mindkét felsorolt fizikai kockázat esélye megnőtt a klímaváltozás miatt, ami számos reálgazdasági szereplő (például a mezőgazdasági vállalatok) és az ezeket hitelező pénzügyi rendszer számára is probléma. A másik típus az éghajlatváltozásra adott társadalmi reakció, amely az alacsony karbonkibocsátású gazdaságra történő átállásból fakadó kockázatokat foglalja magában. Ez az egyébként kedvező folyamat – amely lassítja az éghajlatváltozást, és megelőzi vagy tompítja annak negatív következményeit – számos nem fenntarthatóan működő gazdasági szereplő számára tartogathat fenyegetéseket. Például a karbonkibocsátás megadóztatása a rendkívül szennyező energiatermelést folytató szénerőművek jövedelmezőségét jelentősen rontja. Ehhez hasonló szabályozói intézkedések (például a belső égésű autók értékesítésének korlátozása, az újlakás-építések energetikai kritériumainak szigorítása) az össztársadalmi jólét szem előtt tartása mellett sok vállalatnak komoly pénzügyi teher. A szénerőművek példájánál maradva, a napelemek esetében lezajlott exponenciális költségcsökkenés az elmúlt pár évtizedben érezhetően visszavetette a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek piaci részesedését. Hasonló hatása van a fogyasztói preferenciák változásának is, ha a vásárlók tudatosan kezdenek el a kifejezetten zöldtermékek irányába fordulni. A bemutatott folyamatok a pénzügyi rendszer szinte minden szereplőjére egyaránt kockázatot jelentenek (például a bankok hiteleinek hitelkockázata, biztosítási kockázat, alapkezelők részvényportfólióinak piaci kockázata). A zöldpénzügyi instrumentumok azonban egyértelműen alacsonyabb klímakockázatokkal járnak.
Egy másik erős ösztönző a pénzügyi rendszer számára a gazdaságpolitika és a pénzügyi szabályozói szervek direkt beavatkozása. A szabályozó intézmények nemcsak reálgazdasági beavatkozásokkal tudják terelni a gazdaságot a fenntarthatóság felé, hanem a tőke átirányításával a szennyező befektetésektől a zöldberuházások irányába. Ennek támogató formája, ha egy központi szereplő mesterségesen olcsón, a piaci hozamszint alatt biztosít forrást a pénzügyi rendszer szereplői számára, ha azok fenntartható beruházások felé irányítják át a tőkét. A támogatások mellett a környezetileg nem fenntartható üzleti modellek felé irányuló finanszírozás drágítása is lehetséges a szabályozás segítségével. A pénzügyi piacokat nemcsak a már bejelentett intézkedések és a már megtörtént események mozgatják, hanem az ezekre vonatkozó várakozások is. Ha megnő egy klímakockázat valószínűsége a jövőben (akár fizikai eredetű, akár átállási), annak már a jelenben is hatása van a forrásallokációra.
A fenntarthatóság térnyerése
A bankok részéről a zöldhitelezési keretrendszerek segítségével kihelyezett instrumentumok jelentik a zöldítés egyik legfontosabb formáját. Ezek jellemzően az EU-taxonómia szabályaira épülve határozzák meg a fenntartható tevékenységek körét, és a zöldcímkére jogosult tevékenységekre valamilyen szempontból kedvezőbb hitelajánlatokat nyújtanak a vállalatok vagy akár magánszemélyek számára (például a zöldjelzáloghitelekre). Ilyen zöldhitelek jöhetnek létre például egy gazdaságpolitikai szerv, a fejlesztési bank vagy a jegybank kedvezményes refinanszírozása esetén is.
Erre jó hazai példa lehet lakossági hitelek esetén az MNB Zöld Otthon Programja, amely új építésű energiahatékony ingatlanok vásárlására és építésére nyújtott refinanszírozást a bankok számára, amelyek ezeket a forrásokat a lakosságnak helyezték ki a piaci kamatoknál alacsonyabb kondíciók mellett.
Mára elmondható, hogy több nemzetközi pénzügyi csoport fogalmazott meg mérhető célokat a saját zöldportfólióiról a következő évekre. A nagyvállalatok esetében a hitelekkel analóg módon zajlik a zöldkötvények kibocsátása.
A zöldítés mellett a bankok és az intézményi befektetők a szabályozói és kockázatkezelési szempontok miatt lépéseket kezdtek el tenni a nem fenntartható portfóliók leépítése felé.
Az MNB 2019-ben meghirdetett Zöld Programjának legfőbb célja a pénzügyi rendszer ellenálló képességének javítása, ezzel együtt a zöldfinanszírozási környezet fejlesztése hazánkban. Ennek megfelelően a jegybank 2021-ben megfogalmazta a hitelintézetek számára az éghajlatváltozással és környezeti kockázatok kezelésével, illetve a környezeti fenntarthatósági keret létrehozásáról szóló ajánlását. Az MNB jó gyakorlatnak tartja, ha a bankok a kockázatok csökkentése érdekében a környezetileg jelentős káros hatással járó tevékenységek finanszírozását csökkentik, fokozatosan leépítik.
A zöldhitelezés bátorítása érdekében a jegybank 2020-ban elindította a zöldtőkekövetelmény-kedvezmény programjait is, melynek lényege, hogy a környezetileg fenntartható tevékenységek finanszírozása esetén a bankok kedvezményben részesülnek a kitettségek tőkeköltségéből. Az alapvetően vállalatikötvény-piac likviditását segítő Növekedési Kötvényprogram (NKP) keretében 2021-ig 13 zöldkötvény-kibocsátás valósult meg.
