KIM: kulcsfontosságú a kollégiumi férőhelyek bővítése és a meglévők modernizálása
A fiatalok lakhatási problémáinak megoldása, az otthonteremtés támogatása az egyik legsürgetőbb problémává vált az elmúlt években, amely éppen ezért kiemelt helyen szerepel a kormány új gazdasági akciótervében is. Mit tart jelenleg a legnagyobb kihívásnak ezen a téren?
A kollégiumi férőhelyek hiánya évek óta megoldandó kérdés.
Az országosan elérhető 46 ezer férőhelyre már háromszoros a túljelentkezés, ami azt jelenti, hogy több mint 110 ezer hallgató vár kollégiumi helyre. Budapesten 17 ezer férőhely áll rendelkezésre, de a kereslet ezt is háromszorosan meghaladja.
Ezért kulcsfontosságú a férőhelyek bővítése és a meglévő kollégiumok modernizálása.
A kormány 2010 óta több mint 14 500 férőhelyet adott vissza az egyetemeknek, az elmúlt években több mint nyolcezer helyet újítottak fel. Milyen további tervekkel kívánják kezelni ezt a helyzetet?
Az idei évben már nyáron megkezdtük az egyeztetést a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával és a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetségének vezetésével a kollégiumi környezetről, országosan. Azt látható, hogy nemcsak a férőhelyhiány jelent problémát, hanem az is, hogy a meglévő kollégiumi férőhelyek egy részénél a fiatalok nem érzik azt a komfortot, egyszerűen már nem olyan környezetet biztosítanak, ahova a diákok szívesen be is költöznének. Ezeket nyári felmérések is alátámasztották, amelyek szerint míg a hallgatók 80 százaléka elégedett az oktatási környezettel, minden második diák lépéseket vár a kollégiumokkal kapcsolatban. Elkötelezettek vagyunk a kollégiumfejlesztési stratégia megújításában, amelynek egyik fontos eleme a Diákváros kialakítása.
A Diákvárosról már korábban is szó volt. Mit lehet tudni a jelenlegi tervezetről?
Ez a projekt legalább 12 ezer új férőhelyet biztosítana, kiszolgálná az összes budapesti egyetemet, tehát jelentős lépés lenne a fővárosi lakhatási problémák enyhítésében. A Diákváros helyszínét illetőleg a kezdetek óta a IX. kerület Lágymányosi-híd lábánál, az atlétikai stadion melletti rozsdaövezeti területben gondolkodunk. A pontos építési területről még tárgyalások folynak, négy telek azonban a Fudan Alapítvány tulajdonában van, és a kuratórium elkötelezett a diákváros megvalósításában. Az alapítvány esetében névváltoztatással számolunk, ami nem más, mint a Tudás-Tér, illetve bizonyos feladatkörökkel bővül a jövőben a tevékenysége is: ilyen a felsőoktatás nemzetköziesítése, az egyetemek közti nemzetközi kapcsolatok építése, valamint a Diákváros fejlesztésével, üzemeltetésével kapcsolatos teendők. A fővárosi lakhatási gondokon segítő Diákváros mellett országszerte több kollégiumi fejlesztést is tervezünk, hogy a hallgatók méltó körülmények között tanulhassanak.
A kollégiumi férőhelyek ügye a nemzeti konzultációban is szerepel. Mit várnak ettől?
A hallgatók részéről már világos jelzéseket kaptunk arról, hogy további lépésekre lenne szükség a kollégiumi férőhelyek számának bővítését, a környezet fejlesztését illetően. A nemzeti konzultációval szeretnénk pontos képet kapni a társadalom véleményéről is.
Ha a konzultáció megerősíti az elképzeléseinket, készen állunk arra, hogy a kollégiumok bővítését a felsőoktatási rendszer következő nagy projektjeként kezeljük. Még várjuk a konzultáció eredményét, ezt követően a jövő év első negyedévében megtörténhet a konkrétabb tervezés, majd az első fél évben a földterületek helyzetének rendezése, illetve ezt követően megkezdődhetnek a konkrét tervezési munkák és a kivitelezés.
Ha jövő évben elindul a fejlesztés, akkor két-három éven belül már értelmezhető számú férőhellyel tudunk számolni.
Hogyan értékelné a magyar felsőoktatás jelenlegi helyzetét, különös tekintettel az egyetemi modellváltásra és az Erasmus-program körüli nehézségekre?
A magyar felsőoktatás kiváló teljesítményt nyújt, látszik ez az imént említett kutatásból is, amely szerint tízből nyolc diák elégedett az oktatási környezettel. Büszkék vagyunk arra, hogy tizenkét magyar egyetem szerepel a világ legjobb 5 százalékában, sőt, egyikük a legjobb 1 százalékban is. Az egyetemi modellváltás lehetővé tette, hogy az intézmények szorosabb együttműködést alakítsanak ki a gazdaság szereplőivel, amely erősíti a fiatalok karrierlehetőségeit. Az Erasmus ügyében továbbra is elkötelezettek vagyunk a hallgatók érdekeinek védelmében és abban, hogy a kérdést mihamarabb megoldjuk, ezáltal pedig az Erasmus programból kirekesztett közel 200 ezer magyar hallgató visszakaphassa az őket megillető lehetőséget.
Úgy tudni, az Európai Bizottság immár vizsgálja, hogy a magyar közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény módosítása elegendő-e az uniós korlátozó intézkedések feloldásához.
Az elmúlt időszakban a Kulturális és Innovációs Minisztérium számos egyeztetést folytatott az Európai Bizottsággal azzal a céllal, hogy megvitassák a magyar kormány által benyújtott törvénymódosítást, amelyek közül többen én is részt vettem. A bizottság tájékoztatása szerint egy hónapon belül döntenek arról, hogy a változtatások elegendők-e a korlátozó intézkedések enyhítéséhez, fenntartásához. Mi a követelményeket teljesítettük, készen állunk a kompromisszumra a hallgatók érdekében, most Brüsszelnek kell lépnie.
Az oktatásért felelős tárca többször is jelezte, hogy egyre sikeresebb az Erasmus „pótlására” indított Pannónia Program is. Hogy áll most a program?
A Pannónia Program, amikor először a tervező asztalra került, akkor azt nem az Erasmus pótlására, hanem kiegészítésre szántuk a magyar hallgatói közösségnek. Olyan lehetőségekkel töltöttük fel, amelyeket egyébként az Erasmus program nem nyújt a hallgatók számára:
- ez a teljes kreditelismerés, tehát senki nem csúszik a tanulmányaival, aki külföldön tölt el akár egy félévet is,
- magasabb ösztöndíjösszegek,
- illetve ahogy a „Mi a világra nyitunk!” szlogen is sejteti, a világ bármely pontjára utazhatnak vele a hallgatók, amennyiben oda az egyetemüknek partneri megállapodása van.
Az élet hozta úgy, hogy hamarabb, nagyon rövid idő alatt kellett kidolgoznunk a teljes keretrendszert. Nekünk a magyar hallgatók, a tanulmányaik és szakmai fejlődésük támogatása az első, ezért nem volt kétséges, hogy a kirekesztett hallgatóknak ugyanolyan, de végső soron jobb feltételekkel rendelkező mobilitási programot biztosítsunk.
A program indulását követő első fél évben közel háromezer fiatal élt is ezzel a lehetőséggel, 2200-an már elnyerték a pályázatot, még 800 pályázat van folyamatban. A 2200 főből, 700-an már hazajöttek világ számos egyeteméről, 800-an jelenleg is kint tartózkodnak szerte a világ vezető egyetemein Dél-Koreától Amerikáig.
Ez egy új korszakot nyitott a magyar fiatalok nemzetközi tanulmányi mobilitásban, hiszen bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk gyors és innovatív megoldásokkal válaszolni a kihívásokra.
