Egyre bizonytalanabb a vidéki gyógyszertárak sorsa

A gyógyszerellátás biztonsága alapvető kérdés, ahol nincsen elég orvos, ott a patikában kaphat szakszerű és megbízható segítséget a beteg. A kistelepüléseken egyre inkább a túlélésért küzdenek a gyógyszertárak, a rendszer szabályozását több ponton is újra kellene gondolni – mondta a Világgazdaságnak Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke. 

Az év végén arról szóltak a hírek, a gyógyszertárak felé is tartozást halmozott fel az állam. Ez mennyiben zavarta meg a gyógyszertárak likviditását?

Szinte mindenkinek okozott problémát, sőt voltak olyan gyógyszertárak is, ahol elfogyott a likvidpénz, mert a NEAK heteken át nem tudta kifizetni azt az összeget, amivel a társadalombiztosítás a betegeket támogatja. Ezt a gyógyszertár előlegezi meg a betegeknek. Ráadásul erre az időszakra esett a 13. havi fizetések esedékessége és az ünnepek előtti rohamra is megfelelő készlettel kellett volna készülni. Szerencsére a nagykereskedők rugalmasan álltak ehhez a helyzethez és – az eredeti ütemtervhez képest –több mint egy héttel sikerült előrehozni a forrásátcsoportosításról rendelkező kormányhatározatot is. Így végül komolyabb betegellátási probléma nélkül sikerült úrrá lenni az egyébként nem egyszerű helyzeten. Mivel azonban az év végi késedelmes utalás rendszeresen visszatérő probléma, kezdeményeztem a NEAK vezetőinél egy olyan együttműködést, hogy megelőzhessük a problémát, illetve időben értesüljünk a fennakadásokról.

Hogyan zárja az évet az ágazat, mi marad a gyógyszertárak kasszájában?

Még csak a 2023-as adatokat ismerjük, amelyek már akkor is az ágazaton belüli kétarcúságot és a jövedelmezőségi olló gyors nyílását jelezték. Komoly gond, hogy a gyógyszertári ágazat forgalmának kétharmada a közfinanszírozott (támogatott) készítményekből fakad, de a hatósági árrésszabályozás utolsó, és akkor is csupán részleges ráncfelvarrása 2013-ban volt.

Az nagyon régen volt. Ezért mondják azt a hazai gyógyszergyártók is, hogy emelni kellene a gyógyszerek árát?

A támogatott gyógyszereknek az árképzésével is gond van: a korábban befogadott gyógyszereknél több mint másfél évtizede nem történt általános árkorrekció. Erre – és a támogatási rendszer áttekintésére – szükség van, de nem mindegy, hogy erre hogyan és mikor kerül sor. Ha megnézzük a TB kasszában a gyógyszerár támogatás kiáramlásának 2019–23 közötti dinamikáját, azt látjuk, hogy több mint 100 milliárddal nőtt a tb által kifizetett éves támogatási összeg és a dobozonkénti átlagár is brutális ütemben növekszik. 

Sőt 5500 Ft beszerzési ár felett már fix dobozdíjas a rendszer. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 23 500 forintnál már a nagykereskedelmi árrés is nagyobb, mint a gyógyszertári. Továbbmegyek: a 200 ezer forintnál drágább gyógyszerek esetében pedig a banki átutalás költsége is nagyobb, mint a gyógyszertár által érvényesíthető árrés. A probléma világos. Ha pályáznánk rá, szerintem ez a rendszer a hungarikumok közé is besorolható lenne.

Mi ennek az oka, hogy többet költ az állam és a lakosság is gyógyszerre, a gyógyszertárak mégse keresnek többet?

Ez két okra vezethető vissza. Egyrészt van egy forgalmi átstruktúrálódás, azaz a modernebb és drágább gyógyszerek irányába megy a vényírási gyakorlat. Másrészt olyan új, innovatív gyógyszerek érkeznek, amelyeknél nincsen lehetőség árversenyre és olcsóbbra cserélésre. Ezeknek pedig nagyon nagy árai vannak. A két folyamat következtében, a jelenlegi árrésszabályozás miatt, a közfinanszírozású gyógyszerek forgalmazásból adódó gyógyszertári árréstömeg nem növekszik. 2023-as adataink szerint a fogyasztói árnak már csak 8,2 százaléka volt az ágazat által érvényesíthető árrésátlag, és ez 2024-ben már egészen biztosan jóval 8 százalék alá ment. Sőt, a drága gyógyszerek esetében még akár fél százalék alatti, egy-két tized százalékos is lehet az árrés. Azt látom, hogy az árkorrekciók hiánya, a támogatási rendszer problémái és a rossz árrésszabályozás miatt már nemcsak a gyógyszertárak, hanem a gyógyszerellátás jelenlegi rendszerének működőképessége a tét.

Mit javasol a kamara?

Hadd legyek mértéktartó és csak a gyógyszertári problémákra vonatkozó javaslatainkról beszéljek. Azt mondjuk, hogy egyrészt a legolcsóbb gyógyszereknél bele kell nyúlni a szabályozásba. A legolcsóbb gyógyszerek árréssávjában meg kellene állapítani egy fix értéket, ami a kategória felső forintösszegéhez tartozó árrésmérték, és ezt kellene a kategórián belül minden gyógyszerre érvényesíteni, egyfajta dobozdíjként. Volumenében ez nem jelent sokat, de csökkentheti azt a konfliktust, hogy nemcsak a legdrágább, hanem a legolcsóbb gyógyszerek árrése is kevés még a logisztikai költségek kigazdálkodásához is, nemhogy a szakmai feladatok ellentételezéséhez. Másrészt a rossz szabályozás a drága gyógyszereknél is oda vezet, hogy a gyógyszertár, ha nem akar veszteséget termelni, elhárítja ezeknek a beszerzését. Ugyanakkor teljes körű ellátási kötelezettsége van, amiből viszont nem szabadna visszalépni.

Miként tudja fenntartani magát az ágazat?

Az ágazati átlagos árrés mégis némileg 20 százalék felett van, ez a szabad ár- és árrésképzésű, nem vényköteles és egyéb egészségtermékek forgalmazásával érhető el. Egy forgalmas centrumban működő városi gyógyszertár a közfinanszírozott termékek forgalmazási problémáit ezzel a technikával képes kompenzálni, de a vidéki kistelepüléseken erre nincs lehetőség, mert az ilyen termékekre nincs sem igény, sem fizetőképes kereslet. Így ezek a patikák sokkal nehezebb helyzetben vannak. Ráadásul a nagykereskedői visszatérítésből is a nagyobb gyógyszertárak kapnak: az ágazat pozitív eredményének több mint a fele nagykereskedői kedvezmény.

Hogyan lehetne javítani ezen a szabályozással?

Az árréskorrekció szükséges, de nem elégséges feltétel. Ha csak árréskorrekció lenne, a forrástöbblet jelentős hányada azokhoz a gyógyszertárakhoz kerülne, ahol a gazdálkodási feltételek most is biztosítottak. Az árrésszabályozás hibáinak kiküszöbölése mellett szükségesnek tartom más eszközök alkalmazását is, hogy ami plusz forrásként bekerülhet a rendszerbe, egyfelől hatékonyan segítse a kisforgalmú, döntően vidéki gyógyszertárak működését, másfelől szűnjenek meg végre azok a körülmények, amelyek a gyógyszertárakat nagykereskedői működtetésű vagy egyéb gyógyszertárláncokba kényszerítik.

A vidéki patikák a jelenleginél nem tudnak többet kompenzálni az egészségtermékekkel. Azt tapasztalom, hogy nem egyszer drágábban tudják csak beszerezni ezeket a nagykereskedőktől, mint amennyiért például a bevásárló központok a vásárlóknak árulják. A kormánynak van a korrekcióra vonatkozó szándéka, hiszen 2023-ban született egy törvénymódosítás, amelyik az egészségkockázatot hordozó termékek forgalmazási feltételeit akarja szigorítani. Ha ez rendeleti szinten is realizálódna, nemcsak a fogyasztói biztonságot növelné, hanem a patikák életképességét is javítaná. Ez egy jelenleg is folyamatban lévő vita, értelemszerűen ütközünk a gyártókkal ebben a kérdésben. Emellett nagy kihívás, hogy azoknak a korábbi jó intézkedéseknek a frissítése mellett, mint például a generikus ösztönző vagy a szolgáltatási díj, olyan új finanszírozási elemek is megjelenjenek a rendszerben, amelyek a vidéki ellátásra is fókuszálva támogatják a gyógyszerhasználati adherenciát növelő patikai szolgáltatásokat. Higgye el, ez nemcsak egészségpolitikai, hanem nemzetgazdasági szempontból is busásan megtérülő „befektetés” lehetne.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy össztársadalmi érdek, hogy a kisebb gyógyszertárak is működjenek, ne legyenek ellátatlan területek?

Pontosan így van. Leírtuk, elmagyaráztuk, számításokkal alátámasztottuk. A legkisebb településeken 600 fiókgyógyszertár működik, döntő mértékben nullszaldó alatt. Hogy ezeket fenn lehessen tartani és ezeken a területeken megmaradjon a gyógyszerellátás, ezeknek a gyógyszertáraknak alanyi jogon kellene valamilyen támogatást biztosítani. De ehelyett úgy döntött a politika tavaly, hogy nem kell ezekbe gyógyszerész, elég egy szakasszisztens is.

Bérekről is beszéljünk, mert azt látom, sok gyógyszerész keres másodállást, helyettesítést, ügyeleti munkát. Nem keresnek jól ezek a magasan képzett szakemberek?

Egyfelől folyamatos az elvándorlás a vidéki kis gyógyszertárakból a városi nagyforgalmú gyógyszertárak felé. Másfelől van egy általánosan érzékelhető szakemberhiány is. Ennek szerintem az egyik oka, hogy a gyógyszertárak egy része a városi versenyhelyzethez igazodva és az idejétmúlt gyógyszertári pályázati bírálati szempontok miatt, indokolatlanul hosszú nyitvatartással működik. Az ágazat a lehetőségeihez képest túlszolgáltat. A létszámminimum előírásokat sok helyen nem tartják be, holott a szabályozás egyértelmű és a hatóság is viszonylag egyszerűen rendet teremthetne.

Évek óta jelezzük, hogy a gyógyszertárakban az átlagbér a nemzetgazdasági és a humánegészségügyi átlag alatt van, és egyre kevésbé versenyképesek azok a lehetőségek, amelyeket a szakembereknek a lakossági gyógyszerellátásban, és főleg vidéken, fel lehet kínálni. 

A gyógyszerautomaták bevezetése egy ideje napirenden van, mindig elmondja, hogy nem ez a megoldás. Miért?

A szakpolitikai vezetők és az automatákkal foglalkozó cégek szerint ezek a gyógyszertári ügyelet kiváltására, illetve a gyógyszertárral nem rendelkező települések gyógyszerellátására jelenthetnének megoldást. Ezek egyik cél elérésére sem alkalmas eszközök, hiszen csak korlátozott féleségben és kis mennyiségben helyezhetők el bennük gyógyszerek és/vagy egészségtermékek. Egyébként meg kell felelniük a gyógyszerekkel kapcsolatos minden tárolási követelménynek, így a hő-, a fény- és a nedvességelőírásoknak, vandálbiztosnak kell lenniük, és például azt is meg kell oldani, hogy 14 év alattiak ne használhassák. Ezek a követelmények drágává teszik ezt a technológiát, aminek a megtérülésére még nem láttam gazdasági számítást. 

Ugyanakkor legitim társadalmi igény, hogy a gyógyszerre szorulók azokon a településeken is hozzájuthassanak a gyógyszerükhöz, ahol nincs gyógyszertár.

A mobilgyógyszertár működhetne?

A jogszabályok 2010-től lehetővé teszik mozgó fiókgyógyszertár üzemeltetését, működik is talán még néhány az országban, de a kialakításuk és a fenntartásuk olyan magas költséggel jár, hogy ma egyszerűen nem éri meg működtetni ezeket. A legközelebbi gyógyszertárra támaszkodó és önkormányzati együttműködéssel menedzselt megoldás viszont országos kiterjesztéssel is megoldható. Erre vonatkozóan évekkel ezelőtt komplett javaslatot tettünk le a döntéshozók asztalára és túljutottunk egy sikeres piloton is Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében. Ezt mindenki örömmel fogadta. Az országos kiterjesztés jogi feltételeinek a megteremtésére várunk. De azt is tervezem, hogy összekapcsolódunk a Gondosóra programmal. Az óra viselői szinte kivétel nélkül gyógyszerfogyasztók, és vannak közöttük, akiknek a gyógyszerhasználatukkal problémáik vannak, de nem biztos, hogy el tudnak menni a legközelebbi gyógyszertárba. Politikai elhatározásra vár, hogy elindíthatóak legyenek ezek a tervek. Nagyon szeretném, ha idén tavasszal sikerülne ehhez a jogszabályi hátteret megteremteni.