Miskolc nem ugrik el a nagyok elől, de a diverzifikációt jobban szívelné – interjú a város polgármesterével

Lázár János szerint Miskolc–Nyíregyháza–Debrecen aranyháromszöge olyan gazdasági övezetet alkothat, amely egész Kelet-Magyarországnak kitörési lehetőséget teremt. Mennyire reális ön szerint ez az elgondolás? 

Amiről Lázár János beszélt, az érzékelhető és tapasztalható. Egyértelmű, hogy Debrecen mára a vidék fővárosa lett, Nyíregyháza sikeres iparfejlesztése is igen figyelemreméltó, nekünk pedig azon kell dolgoznunk az elkövetkezendőkben, hogy ennek a formálódó övezetnek a dinamizmusa Miskolcon is sokkal kézzelfoghatóbb legyen. Miskolc most jön, most kell világosan kommunikálnunk, mit gondolunk magunkról, hogyan viszonyulunk a múltunkról, mit lehet abból a jelenbe és a jövőbe beépíteni, milyen erőforrásokra építve tudunk nagyot ugrani. Ehhez dolgoztuk ki a Bükk Városa programot, amely tulajdonképpen nem más, mint egy nagyon komplex fejlesztési koncepció. 

Mennyiben együttműködés és mennyiben verseny az aranyháromszög, mi az, amire azt mondja, ebben mi vagyunk a legjobbak, és mi az, amiben tanulni lehet a többiektől? 

 Az aranyháromszög esetében egyértelmű, hogy egymás stratégiai szövetségesei is vagyunk, a forrásokért és a befektetőkért viszont nyilván versenyzünk is. Ha jól meghatározott célok mentén indulunk el, nagyon jól ki tudjuk egészíteni egymást, nagyon jól meg tudunk egymás mellett férni. Nekünk van néhány olyan gondolatunk a város jövőjét illetően, amely egy kicsit újrapozicionálja és egy kicsit megkülönbözteti Miskolcot az aranyháromszög másik két városától. Az egyik ilyen a hidrogénalapú gazdaság, a Hidrogénvölgy koncepció, a másik az MI-alapú technológiák megtelepítése, a harmadik pedig a megújuló energiáknak a kiaknázása. Az utóbbira predesztinál bennünket, hogy Miskolc határában van Magyarország második-harmadik legnagyobb hozamú geotermikus kútja, amiben óriási lehetőségek rejlenek.

Milyen erősségekre támaszkodva tervezik a fejlesztéseket? 

 Nagy előnyünk, hogy nagyon jó helyen vagyunk az európai tranzit, de a beszállítói pozíciók megszerzéséért folyó versenyben is, hiszen karnyújtásnyira tőlünk hatalmas fejlesztések vannak. Kassán egy Volvo-gyár épül, Debrecenben pedig a BMW kezdi meg hamarosan a vadonatúj fejlesztésű, teljesen elektromos Neue Klasse modellek sorozatgyártását. Természetesen nem a nulláról indulunk, hiszen két ipari parkunk is van, és köszönhetően az előző városvezetések munkájának, mindkettő tele van. De ezeken kívül is van még egy 80 hektáros "INPARK-os" terület, amelyet a HIPA segítségével szeretnénk megtölteni, a város körül pedig több száz hektárnyi ipari terület áll rendelkezésre, amit befektetési célra használhatunk. Ahhoz tehát, hogy a lokációnkból adódó előnyöket kihasználjuk, minden adottsága megvan ennek a városnak. Van például egy nem is akármilyen műszaki hagyományokkal rendelkező egyetemünk, amelyben nem csak mi látunk fantáziát, de a város legnagyobb munkáltatója, gazdasági motorja, a fejlesztésekben élen járó Bosch is. 

A Bükk Városa program az iparfejlesztés tekintetében diverzifikációról beszél, miközben Miskolc ipari hagyományai teljesen mások. Miért akarnak változtatni? 

 A városnak nagyon jól jönne még 2500-3000 munkahely, így ha egy nagyon nagy befektető keres meg minket, örülünk neki, nem ugrunk el, tudunk neki területet adni. Ugyanakkor van itt a múltunkból fakadó dilemma, amely miatt inkább egy diverzifikáltabb iparszerkezet felé szeretnénk elmozdulni. Apáink, nagyapáink élete az egykori Lenin Kohászati Művek köré szerveződött, ennek kiesése megrogyasztotta város. Nem meglepő tehát, hogy az egyetlen nagy befektetőre építő gazdasági stratégiát némi fenntartással kezeljük, és egészségesebbnek gondoljuk, ha nyolc-tíz háromszáz-négyszáz fős cég települ meg Miskolcon. A kilencvenes évek elejétől – a Lenin Kohászati Művek bezárástól – eltelt harminc évben ugyanis azt tanultuk meg, hogy sokkal jobban tudunk a kihívásokra reagálni, ha kisebb dolgokból rakunk össze egy nagy egészet, és folyamatosan figyelünk az emberekre, hogy maradjanak itt és higgyenek a város jövőjében. Úgy hisszük, hogy több kisebb befektetővel izgalmasabb, szélesebb spektrum jöhet létre, ami talán a tőlünk északra és keletre megtelepülő két nagyot is gyorsabban is ki tudja szolgálni. A Bükk Városa programnak nagyon fontos része a környezet védelme, azt szeretnénk, ha olyan technológiák települnének ebbe a városba, amelyek ennek megfelelnek.

 Ahhoz, hogy a befektető szeressen egy területet, infrastruktúra kell. A most Miskolc rendelkezésére álló források –kiemelten a TOP+ több mint 32 milliárd forintja mennyiben szolgálja ezt a célt és mennyiben a lakossági szükségleteket? Egyáltalán: elválik-e ez a kettő egymástól? 

A TOP+ programban van egy iparfejlesztési modul is, amelyből saját, több mint héthektáros ipari területeket fejleszteni tudjuk, de alapvetően a források jelentős része rövid távon városlakók mindennapi életének megkönnyítését szolgálja. Hosszabb távon azonban a befektetők számára is vonzóvá tehetnek bennünket, hiszen az energián és a vízen kívül szükségük van jól képzett munkaerőre is, ami akkor van egy városban, ha az a város élhető. Mi tehát azt gondoljuk, az iparfejlesztésnek nem csak arról kell szólnia, hogy a város iparűzési adóbevételei nőjenek, a városi életminőségének is változnia kell.

Úgy tudom, egy innovációs parkot is terveznek. Mi ennek a koncepciója, miből kívánják megvalósítani, és mit várnak tőle? 

A Diósgyőri Acélművek (DAM) területére álmodott innovációs park koncepciója meglehetősen nagy ívű. Ez a 130 hektáros terület ugyanis jelenleg egy tájseb, és seb bennünk, miskolciakban is, mert mindennap elmegyünk mellette, és azt látjuk, hogy ami apáink, nagyapáink életét adta, és ennek a városnak a gerince volt, az már nincsen. Ez a projekt az egyik olyan eleme a Bükk Városa koncepciónak, amely arról szól, hogyan tudjuk megfordítani, előnnyé kovácsolni azt, ami évtizedekig hátrányként jelentkezett. A DAM-projekt ebben egy zászlóshajó, hiszen ilyen, a város közepén elhelyezkedő – még működő infrastruktúrával rendelkező – egykori ipari létesítmény nem nagyon van Magyarországon, de Európában sem. Ez a fejlesztés sok egyéb mellett egyébként arra is lehetőséget teremt, hogy újra kivezessük a villamost az egyetem felé. 

Ez a terület jelenleg nem önkormányzati tulajdon. Hogyan kívánják megszerezni? 

 Az önkormányzat a tavaly decemberi közgyűlésen nagyon határozottan jelezte a tulajdonos magánbefektetőknek, hogy szeretne ebből a DAM 130 hektárjából egy meghatározó részt megvásárolni. Itt a Ruhr-vidéken, Amerikában, Kanadában látott példákból – de akár az ózdi kohászat területének kreatív hasznosításából is – tanulva egy ipari funkciót és egy szórakoztató-központot ötvöző komplexumot szeretnénk létrehozni. Ez a koncepció egyrészt tisztelgés az előtt a múlt előtt, amelynek a produktumai ma is láthatók olyan helyen, mint például a trieszti kikötő. Másrészt jelen van benne nemcsak a jelen, de a jövő is. Az egyetemmel, a miskolciakkal együttgondolkodva szeretnénk újra élettel megtölteni a DAM-ot. Szeretnénk 21. századi technológiákat – akár az egyetem űrtechnológiai kutatásait is – oda telepíteni. Az utóbbi elképzelésben olyan támogatónk is akad, mint Farkas Bertalan. 

 A fiatalok megtartása mindenütt, így Nyíregyházán is óriási probléma annak ellenére, hogy olyan nagy cégek is megtelepedtek ott, mint például a Lego. Kovács Ferenc nyíregyházi polgármester szerint ennek a problémának a kezelése a három város együttműködésének egyik fontos területe lehet. Ön hogyan látja ezt? 

Teljesen egyetértek polgármester úrral, hiszen az a durván egyórás autóút, amely ezt a három várost elválasztja, ma már nem számít távolságnak. Egy fiatalnak az élete elkezdéséhez alapvetően három dolog kell ahhoz, hogy egy térség mellett letegye a voksát. Kell egy kiszámítható munkahely, kell lakhatási lehetőség, és kell egy élhető környezet, és az önkormányzatnak mind a három dologban feladata van. A munkahelyteremtést saját Miskolc-koncepciónk mentén képzeljük el, ahogyan erről már beszéltem is. A lakhatás tekintetében jobbra és balra is lesünk: megnézzük, hogy a többi nagyváros mit csinál. Debrecen most induló Főnix lakásprogramja például – amelynek a koncepciója szerint a lakbér egyharmadát a munkaadó, egyharmadát az önkormányzat, egyharmadát pedig a fiatal fizeti – nagyon is működőképesnek tűnik. Az élhető környezet dolgában viszont, úgy gondolom, némi előnnyel indulunk, hiszen a természeti környezetünk párját ritkítja. Az élhetőség javításáért persze van azért mit tennünk. Mindenekelőtt rendet kell csinálni a köztereken és a tömegközlekedésben – többek között ezt szolgálja a seriffrendszer bevezetése is. Ez az első lépés. A második pedig az, amit én úgy fogalmaztam meg programomban, hogy hozzuk be a Bükköt Miskolcra, és tegyük sokkal élhetőbbé a belvárosunkat. Van egy gyönyörű sétálóutcánk, Európa egyik leghosszabbja, keresztülfolyik a városon a Szinva, elődeink lefedték, mi viszont kibontjuk, hogy mindenki láthassa a vizében élő domolykókat és pisztrángokat. 

A Bükk Városa programnak szerves része az idegenforgalom fejlesztése. Hogyan látja ennek a helyzetét, hol vannak ennek a valós kitörési pontjai, hol szorít a cipő, mire lenne szükség, hogy az ország egyik legszebb fekvésű városában ez kiteljesedhessen? 

A Bükk Városa program nemcsak egy fejlesztési terv, hanem stratégiai újraértelmezése annak, hogy Miskolc milyen és hova szeretne eljutni. Itt gazdaságfejlesztés, oktatás, kultúra, környezetvédelem és még nagyon sok minden van, és persze idegenforgalom is. Az a természeti környezet – és ha már megint a különbözőségeket nézzük Nyíregyházához és Debrecenhez képest –, hát fogalmazzunk nagyon udvariasan és nagyon elegánsan: más, mint ami a másik két várost körülveszi, és nekünk ezt ki kell használnunk. A másik dolog pedig az, hogy van a városnak négy különálló turisztikai desztinációja, ami magában is értelmezhető és nagyon izgalmas. Ebből jelen pillanatban kettő nem nagyon látogatható. Az egyik a Miskoctapolcai Barlangfürdő, ami sajnos leégett, a másik a diósgyőri vár, ami épül. Van egy belvárosunk a történelmi Avassal, ami olyan, mint a Montmartre Párizsban, több mint százéves borospincékkel a város közepén, fantasztikus hangulattal. A negyedik pedig a Hámor-tó környéke és a Palotaszálló. Ez a négy turisztikai attrakciónk: Miskolctapolca, Lillafüred, a Belváros a történelmi Avassal és a Diósgyőri Vár külön-külön is nagyon izgalmas. Mi azt szeretnénk, ha mindent újra felépítünk – a Barlangfürdőt mindenképpen, és a várnak befejeződik ez az új programja –, akkor ezeket összekössük. A TOP+ programban szeretnénk egy olyan programelemet megvalósítani, amely normálisan körbesétálhatóvá teszi a Hámori-tavat, ami a Palotaszállóval szerintem Magyarország egyik legizgalmasabb turisztikai attrakciója. Ezekből csináljunk a Bükkel kiegészítve egy csomagot kerékpártúrákkal, hiszen a Bükkben is nagyon komoly, nagyon jelentős fejlesztések voltak. Tehát egy olyan csomagot akarunk mindebből csinálni, amely egy komplett családnak kisgyerektől felnőttig négy-öt-hat napos programot jelent. Jelen pillanatban óriási kiaknázatlan lehetőségeket látunk az idegenforgalomban, turizmusban. Az Avasra tervezett libegővel pedig nemcsak turistáknak, de a miskolciaknak is szeretnénk egy fenntartható közlekedési lehetőséget kínálni.