Még bizonyítani kell a kis reaktorok gazdaságosságát

Az amerikai nukleáris óriás, a Westinghouse kilépett az Egyesült Királyság kis moduláris reaktorok (SMR) tervezési versenyéből. A versenyben maradt négy vállalat április közepéig kapott határidőt a végső ajánlattételre, de a The Telegraph úgy tudja, hogy a Westinghouse a tárgyalás után nem nyújtott be ajánlatot.

Két nyertesre lenne pénz

Ez azt jelenti, hogy csak három döntős – a Rolls-Royce, a GE-Hitachi és a Holtec – maradt versenyben. A Great British Nuclear (GBN), az SMR-programért felelős kvázi vállalat az idén nyáron két győztest hirdetett volna ki, a pályázóknak pedig azt mondták, hogy három-négy minireaktor építésére kell felkészülniük. A Westinghouse nem tagadta, hogy pénteken visszalépett, de a döntését nem kívánta megindokolni. Egy iparági forrás a lapnak azt sugallta, hogy a vállalat vonakodott elfogadni a kormány kereskedelmi ajánlatát. A GBN korábban összesen 20 milliárd font értékű szerződést hirdetett meg az SMR „technológiai partnereinek”. Ez a szám állítólag azon a feltételezésen alapul, hogy két nyertest választanak ki. A The Telegraph azonban februárban bejelentette: a kormány fontolgatja, hogy egyetlen cégnek ítéljen oda szerződést, mivel Rachel Reeves pénzügyminiszter megtakarításokat kíván elérni a minisztériumok közötti kiadások felülvizsgálatán.

Vagy megtérül az SMR-beruházás, vagy nem

Egyre nagyobb a félelem, hogy a kis reaktorok gazdaságossága a reméltnél nehezebben indokolható, mert 

Ám közben a nagyoknál sokkal kevesebb áramot termelnek, és így kevesebb pénzt hoznak. A GBN szóvivője nem kívánt nyilatkozni a Westinghouse álláspontjáról.

Az előnyökön van a hangsúly

Mindazonáltal sorra érkeznek hírek SMR-ek rendeléséről és gyártásáról, Magyarország (az Energiaügyi Minisztérium) is vizsgálja a lehetőségeket. Ami az említett két aggályt illeti, ezek nem újdonságok, azokat azonban a helyükön kell kezelni. A biztonságos működésre és a hulladékkezelésre is igaz, hogy az SMR-ek mint új fejlesztések esetében a kivitelezők alapoznak a területen már elért eredményekre, vagyis a korábbiaknál fejlettebb megoldásokat használhatnak. Persze könnyebb helyzetben vannak azok az SMR-t rendelő országok, amelyek már rendelkeznek atomerőművel vagy kutatóreaktorral, egyben radioaktívhulladék-tárolóval, illetve a kutatják a nagy radioaktivitású hulladékok végső elhelyezését, mert így vannak saját szakembereik, tapasztalataik, gyakorlataik. Magyarország is ilyen. 

Miért jó a mini atomerőmű?

Az SMR beszerzése mellett szól, hogy

• a nemzetközi szabványoknak megfelelő (erre még várni kell) tervek alapján készülő reaktorok engedélyezése egyszerűbb és gyorsabb,
• gyorsabb és egyszerűbb a létesítmény telepítése is,
• az SMR szabályozható,
• jól kiszolgálható vele egy adott térség energiaigénye,
• moduláris volta miatt később bővíthető,
• a beruházás olcsóbb egy nagyobb reaktorénál,
• a nukleáris termelés karbonmentes.

A felsoroltak alapján felmerülhet a kérdés, hogy a kétségtelenül szaporodó megbízások mellett miért nem rendelik meg máris tömegével a minireaktorokat. Például, mert

• az SMR-ek még nem bizonyítottak piaci körülmények között,
• a fejlesztők még adósak az egységek könnyű egymáshoz kapcsolásának bemutatásával,
• váratnak magukra az egységes nemzetközi szabványok,
• a szabályozhatóság előny, de ezt az árampiac nem elsősorban az atomerőművektől várja el,
• egy-egy kisebb régió pedig ellátható más, igaz, nem feltétlenül karbonmentes erőművel is,
• más, folyamatosan termelő (bár nem karbonmentes) erőműveket egyszerűbb építeni, 
• és érdemes ismét megvizsgálni a költségeket is.
  E ponton érdemes lenne ismerni a Westinghouse egyesült királyságbeli visszalépésének indokát. Ám enélkül is tudható, hogy bár a kisebb teljesítmény, a szabványosítás és a számos más egyszerűsítés valóban csökkenti a költségeket, az már messze nem biztos, hogy azok fajlagosan is kisebbek. Hasznos lenne ismerni egy SMR-beruházásnak a létrehozott egységnyi energiatermelő teljesítményre vetített költségét. Továbbá, mint a The Telegraph is írja: a kisebb reaktor kevesebb pénzt termel.

Erős az amerikai SMR-pozíció Magyarországon – képbe került Paks I. is

A magyarországi szempontok között azonban nem elsősorban a gazdaságossági megfontolások vannak a mérleg két serpenyőjében. Az egyikbe az került, hogy az országnak

• a második paksi üzemidő-hosszabbításon (2026,6 megawatt),
• a tervezett két új paksi atomblokkon (2400 megawatt),
• a szintén tervezett három kombinált ciklusú gázblokkon (1530 megawatt)
  felül további, folyamatosan termelő erőművekre is szüksége lesz, elsősorban az iparosodó térségeiben.
  Ugyanezt a serpenyőt húzza nagy erővel lejjebb, hogy nagyon jó lenne, ha a Paks II. projekt lekerülne az amerikai szankciós listáról, sőt, ha azzal a továbbiakban semmi kapcsolatban nem lenne.
  Egy esetleges (de lehetőségként már többször említett) magyar SMR-beszerzésre vonatkozó döntés meghozatalakor az kerül a mérleg másik serpenyőjébe, hogy
• a több lehetséges és érdeklődő szállító egyike az amerikai Westinghouse,
• amely szívesen szállítana üzemanyagot a működő Paksi Atomerőműnek is,
• a cég választása igencsak segítené, hogy a Paks II. projekt lekerüljön az amerikai szankciós listáról.
  Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára április 25-én John Coale-lal, a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának európai ügyekért felelős főigazgatójával tárgyalt. Megbeszéléseinek egyik konkrét eleme a paksi erőmű-beruházás és a létesítmény építését közvetve érintő amerikai szankciók voltak az MTI-nek adott nyilatkozata szerint. John Coale megígérte, hogy az amerikai vezetés megvizsgálja a magyar kérést arra, hogy Paks II.-t mentesítsék a szankciók közvetlen és közvetett hatásai alól.

Magyar Levente arról is beszámolt, hogy szóba került az a lehetőség is, hogy a további magyar energiaszükséglet kielégítésére magyar–amerikai atomenergetikai együttműködésben amerikai nukleáris technológia is megjelenhet Magyarországon akár üzemanyag, akár további kis erőművek építése formájában.