Tavaly jelentősen nőtt a borexport. Minek köszönhető ez?
Az exportnövekedés hátterében elsősorban az állhat, hogy a környező országokban komoly károkat szenvedtek el az ültetvények, fagy és jégverés is pusztított, így ott volt egy szívó hatás. Másrészt pedig az is igaz, hogy az előző években is már folyamatos bővülést figyelhettünk meg a magyar borok kivitelében, de a tavalyi valóban egy kiugró év volt.
Mi figyelhető meg az export szerkezetében?
A fehérborok adták az export nagyobb részét, ami nem meglepetés, tekintve, hogy a kékszőlőből készült borok forgalma az egész világon csökken. Vannak olyan tradicionálisan kékszőlőt termelő, vörösborkészítő országok, ahol a piac már annyi fehérbort igényelt, amennyit az ottani borászok alapanyag híján nem tudtak megtermelni. A dolog persze mélyebb elemzést igényel, de szerintem ez lehet a háttérben.
Fontos a külpiac, de a borok zöme mégiscsak itthon fogy. Milyen trendek jellemzik a belföldi fogyasztást?
Magyarországon is egyértelműen látszik az, ami egyébként már tíz-tizenkét éve megjósolható volt, vagyis hogy a könnyebb, gyümölcsös borok felé fordult el a piac. Annak idején egy országos cserszegi versenyen ezt már én is előrevetítettem, mert meggyőződésem volt, hogy az étkezési szokások változásával ezek a borok fognak előtérbe kerülni. Ezt azért akkor sokan megmosolyogták, de mégis bekövetkezett. Az étkezés mellett a felgyorsult életvitel is ebbe az irányba hatott, ma már nincs idejük az embereknek arra, hogy leüljenek egy-egy pohár bor mellé, ráadásul készüljenek is erre, például azzal, hogy az érettebb, testesebb borokat előtte szellőztetik is. Ez a világ elmúlt, ezt tudomásról kell venni, itt friss, gyümölcsös, jól fogyasztható borok kellenek, amit szívesen megisznak az emberek. Itthon is látszik, hogy ezek a nyerők a piacon.
Az exportra kicsit visszatérve, az, hogy a 12 százalékos mennyiségi növekedés egy nagyobb, 16 százalékos értékbeli bővüléssel járt együtt. Ez vajon trendfordulót is jelent?
Ez szintén alapos elemzést igényel, megmondom őszintén, ez számomra is meglepő, mivel az exportnövekmény elsősorban a lédig termékekben volt, a palackos kivitelünk nem igazán bővült. Persze a lédignek is ment fel az ára, mivel hiány van belőle, a növekedés egy része valószínűleg ennek tudható be. Az is látszik az exportadatokból is, hogy a magyar fehérborok jó helyzetben vannak, és ebben látszik egy termelői tudatosság, sokan most inkább ebbe az irányba mentek az elmúlt években a telepítésekkel. Sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy
ezen a téren korábban reagált a magyar szőlőtermelés, mint egyes konkurenseink, ahol foggal-körömmel ragaszkodtak a tradíciókhoz, vagyis a kékszőlőkhöz és a testesebb fajtákhoz.
Tavaly azért tudtak árat emelni, de mindig elmondják a borászok, hogy a költségeik az áremelés mértékénél jobban emelkedtek. Mi várható árakban az idén?
Igen, a szőlő-bor-ágazat jövedelmezősége nem került jobb helyzetbe. A bor ugyan nincs az árrésstoppal szabályozott termékek között, most mégsem lehet emelni, egyszerűen nem megy át egyetlen ilyen próbálkozás sem. Az utolsó három nagy inflációs évben a bor ára közel sem emelkedett annyival, mint az átlagos áremelkedések, és a többi élelmiszerét sem közelítette meg. Eközben viszont az inputköltségek is nagyot nőttek. Azt gondolom, nem létezik, hogy júniustól ne emeljen árat a szőlő-bor-ágazat,
a borászok már nem lehetnek tekintettel arra az elvárásra, hogy ha más élelmiszerek ára nem emelkedik, akkor ők se emeljenek.
Ha ez mégsem történne meg, akkor óriási veszteségek lesznek.
Milyen mértékűnek kellene lennie az áremelésnek?
Azt gondolom, hogy minimum 10 százalékkal kellene a beszállítói árakat megemelni. Enélkül nagy bajok lesznek, ellehetetlenülnek a beruházások, az ültetvényszerkezet átalakítása. Egyébként a szőlő árának is följebb kell mennie, mert bár az talán kicsit jobban emelkedett, mint a boré, de az sem eleget.
Bár még korai az évjáratról bármit is mondani, de azért adódik a kérdés: milyen állapotban vannak az ültetvények?
Tájegységenként nagyon eltérő időjárási körülmények között fejlődtek eddig a tőkét. Sok helyen óriási a vízhiány, az aszály a Kunsági borvidéken jelenti a legnagyobb gondot. Máshol pedig, ahol voltak esők, most a legnagyobb feladat a növényvédelem. Az áprilisi fagyokat, amelyek a gyümölcsösökben nagy kárt okoztak, a szőlőültetvények is megszenvedték, volt egy 10-20 százalékos átlagos fagykár. De vannak fajták, amelyek érzékenyebbek az extrém lehűlésre, azoknál jóval magasabb a károsodott tőkék aránya. Ilyen például a néró, amely óriási károkat szenvedett el, de érezhető, 20-30 százalékos veszteségek vannak az Irsai Olivérben is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.