Szabálysértést követ el, ha sózza a járdát – számos jobb alternatíva létezik

Ausztriában és a skandináv országokban már hosszú ideje tilos a sózás, de Magyarországon is fontos szigorítások léptek életbe az elmúlt években. Hazánkban a 282/2024. (IX. 30.) kormányrendet értelmében a belterületi közhasználatú területen – az úttest kivételével – csúszásmentesítésre csakis olyan anyag használható, ami a fás szárú növényeket nem károsítja. A sózott utakról ugyanis az olvadékvízzel együtt nagy mennyiségű só kerül a talajba és a felszíni vizekbe. Ez hosszú távon rontja a talaj szerkezetét, gátolja a növények vízfelvételét, és különösen érzékenyen érinti az út menti fákat és zöldfelületeket. A magas sótartalom károsítja az élővizek ökoszisztémáját, veszélyezteti az édesvízi élőlényeket, valamint a házi- és vadállatok mancsát is marhatja. A probléma ráadásul nemcsak ökológiai, hanem gazdasági is: a só felgyorsítja az utak, hidak és járdák korrózióját, növeli a karbantartási költségeket és károsítja a járművek alvázát – írja a Green.hu.

Természetes és környezetbarát alternatívák az útszóró só helyett

Szerencsére számos olyan anyag létezik, amely nem olvasztja ugyan a jeget, viszont hatékony tapadást biztosít.

• Homok és apró kavics: mechanikusan növelik a tapadást, nem szennyezik a talajt, és különösen jól használhatók járdákon, mellékutakon.
• A zeolit is elterjedt, ez egy természetes ásvány, amely nedvszívó képessége révén csökkenti a csúszásveszélyt, miközben nem károsítja a növényzetet.
• A biológiailag lebomló granulátumok, például kukoricából vagy más növényi rostokból készült csúszásmentesítők. Ezek könnyűek, hatékonyak és a tél végén nem hagynak hátra szennyező maradványokat.
• A faapríték vagy fűrészpor különösen ideiglenes megoldásként bizonyul hasznosnak kisebb felületeken.
• A magnézium- és káliumsók, illetve a NPK-típusú műtrágya is jól használható alternatíva a rendkívül káros sózás helyett.

További részletek az Origo oldalán olvashatók.