Civil a pályán

Nem az a legnagyobb baj, hogy a miniszterelnök maga akarja ellenőrizni a kinevezendő-megtartandó tábornokok névsorát -- felülről belenyúlva a honvédelmi miniszter felségterületébe --, bár ezzel a joggal semmilyen alkotmányos előírás sem ruházza fel. Nagyszabású átalakítások idején méltányolható az ilyen kérés. Ennél aggasztóbb, hogy a haderőreform nem látszik kivergődni a politika erős szorításából. Miközben mind egyértelműbben látszik, fogy a türelem a kormányfőnél a kisgazdapárti honvédelmi minisztériumi vezetéssel szemben, nem mutatkozik a jele annak, hogy alapvető fordulat következne be.



A HM irányítását továbbra is a koncepciótlan tétovaság jellemzi, a tettek hiányát kis ügyekből kreált nagy balhékkal (dunai flottilla) palástolják házon belül és kívül egyaránt. Ezekben a hetekben személyi pozícióharcokban edződnek a tűzhöz közel lévők, vadul keresve szövetségeseket. A kisgazdák közül néhányan már Szabó János miniszterre fenik a fogukat; azután, hogy nemrégiben még vele összefogva fegyverezték le a tárca egyik erős emberét, Wachsler Tamás közigazgatási államtitkárt. A vezérkarban most csend honol, a katonák éberen figyelik, ki következik, milyen elképzelésekkel rukkol elő. Az megjósolható, hogy ha az utód nem csupán a stafétabotot veszi át az államtitkári poszton, hanem gondolkodásmódjában is hasonló lesz elődjéhez, a csatabárd ismét előkerül. Igaz, akkor legalább ismét lesz vezetője a HM-nek. S hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a valódi haderőreformhoz a házon belüli szövetségesek mellett a legnagyobb ellenzéki párt támogatását is meg kell nyernie a Fidesznek.