Adj, király, szavazót

Ahogy botrányok idején a Fidesz--FKGP koalíció történetében lenni szokott, Orbán Viktor lépett először: menesztette a balesetet okozó Nógrádi László közlekedési minisztert. Bár a szerencsétlenségnek és a kisgazda botránysorozatnak semmi köze sincs egymáshoz, a lépés nemcsak arra alkalmas, hogy csökkentse a kormányt ért támadásokat, hanem üzenet Torgyán József és a kisgazdapárt híveinek is: a koalíció megítélését veszélyeztető botrányhősöket a Fidesz meneszti, az FKGP viszont védi.

Orbán Viktornak volt egy víziója arról, miként lehet megkísérelni a lehetetlent, kormányozni a kisgazdákkal. Úgy építette fel a koalíciót, hogy élesen elkülönültek egymástól a Fidesz és az FKGP által felügyelt területek, "tiszta" minisztériumi vezetések alakultak, és a Torgyán Józseffel kötött gentlemen's agreement valahogy úgy szólt: békésen kormányozhat a két párt, nem annyira együttműködve, mint inkább egymás mellett, feltéve, ha mindkét fél a gondosan megrajzolt körökön belül marad.

A miniszterelnök ezzel a Fidesz mellé emelte az FKGP-t, nem a partvonalra igyekezett állítani Torgyán Józsefet, hanem megosztani vele a kormányzati felelősséget. (E szcenárió nyomán furcsa képződmény alakult Orbán-kabinet címszó alatt: két, lényegében egymástól független kormány egy struktúrában. Egy főként szakértőkből álló miniszteri csapat, amelynek tagjai Orbán Viktornak, és egy, melynek -- hogy kíméletes legyek -- csetlő-botló kisgazdái Torgyán Józsefnek tartoztak felelősséggel. Ezen a ponton megbomlik az erős, elnöki rendszerű kormányzásról vallott orbáni tétel, de ez egy másik írás témája.)

A rendszer kívülről működőképesnek látszott, az előző koalíciókkal összehasonlítva zökkenőmentesen kormányzott a Fidesz és az FKGP. A pártok nem vívtak nagy ütközeteket, nem a kialakított struktúra alapjait kérdőjelezték meg minduntalan, hanem alkudoztak egymással pénzről, paripáról, fegyverről. Orbán Viktor és Torgyán József négyszemközti megbeszéléseik után mosolyagtak a kamerákba.

A pr-akciók mögé nézve azonban már néhány hónapnyi együttkormányzás után világossá vált (valamikor a légügyi dinasztia felvirágzása idején), hogy Orbán Viktor tévedett. A kisgazdákkal lehetetlen kormányozni, nemcsak szakmai hozzá nem értésük, hanem mérhetetlen szerzési vágyuk miatt is könnyen terhessé válhatnak a koalíció számára.

A Fidesz ennek felismerése óta az FKGP szavazóinak megszerzésén dolgozik. Ha megfékezni nem tudja, megpróbálja integrálni a kisgazdákat. Minden, a botrányokat lezárni szándékozó tette egyben üzenet is a párt szimpatizánsainak. "Mi leváltjuk a 21 éves fiút elgázoló minisztert, ti menesztitek a korruptakat leleplezőket". (Most éppen a Környezetgazdálkodási Intézetben -- kisgazda módon -- rendet teremtők vannak soron. Alig nevezte ki az új miniszter, Ligetvári Ferenc Bácskay Jánost, máris meg kellett válnia tőle. S most Mujzer János, az ügyészség előtt kisgazdákat gyanúsító kisgazda van soron.)

Az FKGP, az 1998-as választáson 13 százalékot szerzett párt ma a parlamentbe jutási küszöb alatti, 3 százalékos támogatottságot tudhat maga mögött. Torgyán József, ha helyén marad is a 2002-es választásokig, nem fog tudni a kampányban "a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt népszerűségének töretlen növekedéséről", "választási győzelmi esélyeiről" beszélni (illetve beszélni tud ő mindenről, de vélhetően ezt már maradék szavazói sem hiszik majd el neki). A fideszes szavazatszerző stratégia, a számokat tekintve, működőképesnek látszik. Az FKGP és az MDF éppen annyi támogatót veszített az elmúlt két-három hónapban, amennyit a Fidesz szerzett.

Kérdéses azonban, hogy nem éppen ez a stratégia váltott-e ki a korábbiaknál nagyobb kisgazda botrányokat? A meggyengült Torgyán József egykori pártkatonái ugyanis elkezdték "feldobni" egymást, mert számukra is világossá vált, jó részükre a jövőben nem lesz szükség. Az üzenet tehát célba ért, de nemcsak a kisgazda választókat, hanem politikusaikat is megtalálta.