Amikor az első Daewoo autók megjelentek Magyarországon, a vásárlók hitetlenkedtek az alacsony árak láttán. Sokáig úgy tűnt, még a régi Opel Kadettek másolataival is jelentős szeletet hasíthat ki piacból, ám rövidesen egymás után jelentek meg a saját fejlesztésű modellek, s néhány éve a Suzuki és az Opel után a dél-koreai márka következett az értékesítési sorrendben.
Az európai piac felfalására tett dél-koreai lépéseket a helyi gyártók aggodalommal figyelték, de mégsem tettek lépéseket az EU bizottságánál, noha a versenyhatóság tiltja a felfaló ár alkalmazását.
Márpedig ha egy cég beszerzési vagy gyártási ár alatt értékesíti termékeit, az ennek minősül, s amint azt Roberto Testore, a FIAT Auto elnöke a közelmúltban elmondta, tudomása szerint a Daewoo minden egyes Matizon 2500 eurót vesztett a vén kontinensen.
Dél-Korea történetének eddigi legnagyobb csődje azért következhetett be, mert a 16 milliárd dolláros tartozást összehozott Daewoo hitelekből finanszírozta piacvásárlási terveit. Olcsóbban adta az autóit, mint amennyibe került, s ez a fedezet nélküli előreiramodás végül is maga alá temette a féktelen növekedésbe beleszeretett céget.
Annak ellenére, hogy a Daewoo alapítójának bölcsességgyűjteménye minden felelős vezető asztalán volt, akitől mindenekelőtt azt tanulták, hogy életük a vállalaté. Szabadságra menni illetlenséggel ért fel, s noha az alkalmazottak valóban odaadtak mindent, most jó részükre elbocsátás, illetve bércsökkentés vár.
Így már érthető, miért nem engedett a szakszervezet a hitelezőkkel folyó tárgyalások során. Pedig a Reuters greenwichi idő szerint tegnap hajnali fél kettőkor azt jelentette, hogy a hitelezők nem erőltetik a Daewoo Motor csődjének bejelentését, hátha meg tudnak egyezni a szakszervezettel. Nem tudtak, így öt órakor már jött a hír a csődről.
A legrosszabbkor, hiszen éppen hétfőn érkezett egy lengyel delegáció Szöulba, hogy átadja Kim De Dzsung dél-koreai államfőnek Aleksander Kwasniewski lengyel elnök üzenetét, amelyben Kwasniewski kéri a dél-koreai kormányt: támogassa a Daewoo nehézségekkel küzdő lengyelországi üzemeit.
Felvetődhet a kérdés, Dél-Koreában (az egykori, ma már egyáltalán nem emlegetett s nem is illő díszítő jelzője: kistigris) miért tévesztették össze a vágyakat a lehetőségekkel? Miért gondolták, hogy pusztán a hitelek láncolata fenntartja a növekedést?
Ne felejtsük el, hogy Korea szinte mindig hol kínai, hol japán megszállás alatt volt, s fél évszázada még csupán egy félfeudális ország vívott testvérháborút.
De nagyon akartak modernizálódni, Japán példája lebegett a szemük előtt, mígnem a hitelek alatt nyögő gazdaság akár az átszakadó gát jelzett: nem mehet tovább.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.