Budapest Business Journal

Előre látható volt, mégis kellemetlen -- írja Választási költségvetés című kommentárjában a Budapesten megjelenő angol nyelvű hetilap. Csak így lehet jellemezni ugyanis a kormány arra irányuló kísérletét, hogy 2002-es választási kampányához a két évre szóló, expanzív költségvetéssel megadja a kezdeti lökést. Nincs persze szó vészesen pazarló költségvetésről, a kiadások csak egy számjegyű ütemben nőnek. A deficit hivatalosan még csökken is, hiszen az idén a hiány a GDP 3,5 százalékát teszi ki, jövőre 3,4, 2002-ben pedig 3,2 százalékát.
De a kulcsszó itt az, hogy "hivatalosan". A kormány költségvetési prognózisát annak kell tekinteni, ami. Prognózisnak. És az effajta becslések készítésénél nem nehéz túl optimistának lenni. Nemigen használ a költségvetésnek, hogy több sarokszáma legjobb esetben is csak reménybeli kívánság. (Például a kőolajáraknál azzal számolnak, hogy a jövő évi átlagár hordónként 25 dollár lesz, negyedével alacsonyabb, mint most.)
Még aggasztóbb, hogy homály fedi a költségvetés kidolgozóinak indítékait.
Járai Zsigmond pénzügyminiszter kitart a mellett: a kormány a költségvetési politika segítségével nem igyekszik ösztönözni a belső keresletet, hogy ily módon ellensúlyozza a nyugat-európai kereslet lanyhulását. Sokan azonban a költségvetés részleteiben elégséges bizonyítékot találnak annak az állításnak az alátámasztására, hogy a kormány mégiscsak fel akarja lendítani a belső keresletet. Sőt, ami még rosszabb, elemzők attól tartanak, hogy Járai a kormány keresletélénkítő politikáját magával viheti a jegybankba, amelynek élére kerülhet Surányi György mandátumának jövő tavaszi lejártakor.
Természetesen nincs abban semmi rossz, hogy valaki fenn akarja tartani az ütemes növekedést, sőt azért sem hibáztatható senki, hogy a gazdaság még a jelenleginél is gyorsabb ütemű gyarapodásában reménykedik.
Ahelyett azonban, hogy a keresletösztönző politika trükkjéhez folyamodnának, sokkalta jobb megoldás lenne elmélyíteni a szerkezeti reformokat, és könnyíteni azon terheken, amelyeket a gazdaságnak a kormány nagyvonalúságára rá nem rászoruló részei viselnek. Ki tudja, 2002 tavaszán talán ezért a választók még hálásak is lennének.