BUX 39,590.29
+0.61%
BUMIX 3,719.46
+0.14%
CETOP20 1,755.75
0.00%
OTP 8,368
+2.57%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
+2.38%
0.00%
ZWACK 18,800
+0.53%
-8.42%
ANY 1,555
-0.32%
RABA 1,095
+1.86%
0.00%
+1.88%
0.00%
0.00%
-2.37%
0.00%
+2.53%
0.00%
-0.21%
OTT1 149.2
0.00%
+0.46%
MOL 2,884
-0.62%
-2.63%
ALTEO 2,370
+0.85%
+8.82%
-0.74%
EHEP 1,020
0.00%
0.00%
-0.25%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-0.17%
-24.05%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
0.00%
-1.19%
+4.94%
0.00%
+1.90%
-1.67%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,690
0.00%
-1.36%
NAP 1,234
-0.32%
0.00%
+7.03%
Forrás
RND Solutions
Világgazdaság

Mitől erősödik az euró

Az euró 2000. október 26-án 82,25 centtel érte el a dollárral szembeni legalacsonyabb értékét. A közös valuta azóta kisebb-nagyobb ingadozásokkal erősödött, árfolyama az utóbbi időben 93-96 cent volt. Jelenleg azonban még nem annyira az euró izmosodásáról van szó, mint inkább a dollár gyengüléséről. Azaz az amerikai gazdaság fundamentumainak a romlása játszotta a fő szerepet az euró erősödésében, nem pedig az eurózóna gazdasági teljesítményének kiemelkedő mértékű javulása. A közös valuta erősödésének a gazdasági alapja még elég gyengének tűnik. A piaci hangulat változására utal az, hogy amíg korábban az euró nem erősödött a kedvező hírek hatására, addig manapság a rossz híreknek is jobban ellenáll.
A devizapiacok optimisták, a közös valuta további erősödését várják, legalább is rövid távon. Egyes vélemények szerint az euró várhatóan 2001 közepén kerül paritásba a dollárral. Addig azonban tartósan át kell törnie a sok technikai elemző által vízválasztónak tartott 96 centes pszichológiai ellenállási szintet.
A közös valuta erősödésének kedvezett a dollárral szemben az, hogy 2000 harmadik negyedében az eurózóna GDP-je 3,4 százalékkal nőtt, míg az USA-é csak 2,2 százalékkal. 1991 óta ez volt az az első negyedév, amikor az eurózóna növekedési üteme meghaladta az Egyesült Államokét. Az amerikai gazdaság lassulásának hatása alól ugyanakkor az eurózóna sem képes kivonni magát, a konjunktúra itt is túljutott a csúcspontján. Egyelőre nehezen válaszolható meg az a kérdés, hogy a kőolajár esése, valamint az eurózóna kilenc országára kiterjedő, mintegy 50 milliárd dollárra rúgó, a GDP 0,6-0,8 százalékának megfelelő adómérséklés hogyan fog hatni a konjunktúrára 2001-ben.
Az amerikai gazdaság "kemény földet érése" (ami a gazdasági dinamika 0 és 2 százalék közötti lassulását jelenti) vagy recesszióba fordulása (amikor legalább két egymást követő negyedévben esik a GDP) felértékelheti a gazdasági szereplők számára az eurózónát. Bár a "kemény földet érés" a világgazdasági növekedést is kedvezőtlenül érinti, a csekélyebb mértékű világgazdasági nyitottság és az USA-hoz fűződő gyengébb gazdasági kötelékek miatt eurózónát a világgazdaság többi régiójához képest kevésbé hátrányosan befolyásolja.
Az USA gazdasági növekedésének és a vállalati profitok dinamikájának a lassulásával az amerikai értékpapírok vonzereje gyengül a nyugat-európaiakéhoz képest. Ezáltal mérséklődik a közös valutát gyengítő nettó tőkekiáramlás Nyugat-Európából. Ennek egyik jele az, hogy amíg 2000 első negyedében még havi 10-12 milliárd dollár volt a nyugat-európai rezidensek nettó amerikai részvényvásárlása, addig ez az érték 3 milliárd dollárra esett vissza szeptemberben.
Devizapiaci szakértők szerint a 95 cent körüli euróárfolyam akkor tekinthető a tőkeáramlások oldaláról kellően alátámasztottnak, ha 2000 utolsó negyedévében 70-80 milliárd euró értékű közvetlen és portfólióbefektetésre került sor az eurózónában. A vonatkozó statisztikai adatok még nem ismertek. Valószínű azonban, hogy ennél kevesebb tőke áramlott az eurózónába és ennek számottevő hányada is rövid lejáratú volt, nem értékpapírok vásárlását, hanem az árfolyamkockázat fedezését szolgálta elsősorban. A közös valuta erősödhet továbbá attól is, hogy egyes országok (például Hongkong ezt szándékozik tenni) jegybankjai növelik az euró arányát a tartalékokban.
Az amerikai irányadó kamatláb legutóbbi 0,5 százalékpontos mérséklésével csökkent az USA és az eurózóna kamatlábszintje közötti különbség. A piacok arra számítanak, hogy a jegybanki szerepkört betöltő amerikai Fed a jelenleg 6 százalékos irányadó kamatlábat tovább mérsékli 2001 első negyedében. A nyugat-európai vállalatok amerikai közvetlen beruházásai is csökkenő irányzatot mutatnak. Ezáltal nem kell óriási összegeket euróról dollárra konvertálni, így erről az oldalról is enyhül a közös valutára nehezedő nyomás.
Még nem bizonyos, hogy sikerül-e Bush elnöknek elfogadtatnia adócsökkentési javaslatát az amerikai törvényhozásban, erre legkorábban a következő év elejétől kerülhet sor. Az adócsökkentés a fogyasztás növekedését ösztönözheti, ami a kereskedelmi mérleg hiányának az emelkedése miatt megkérdőjelezi az erős dollár tarthatóságát. Ez azonban még a távolabbi jövő zenéje.
Ugyanakkor a közös valuta erősödését több tényező is fékezheti. Így bár csökkent a növekedési ütemkülönbség az USA és az eurózóna között, ez korántsem jelenti azt, hogy az utóbbinak az USA-hoz hasonló növekedési adottságai lennének. Ha elapadnak a kedvezőtlen gazdasági hírek az USA-ból, akkor a dollár megint erőre kaphat. Közép- és hosszú távon az USA növekedési kilátása mindenesetre jobb, mint az eurózónáé.
Az amerikai gazdaság lassulása miatt a nyugat-európai vállalatok USA-beli részesedéseiből származó jövedelmei 20 százalékkal estek vissza 2000 harmadik negyedévében az előzőhöz képest. Ez korlátozhatja az amerikai érdekeltségekkel rendelkező vállalatok beruházási lehetőségeit Nyugat-Európában, ezáltal hozzájárulhat a növekedés lassulásához, ami gyengítheti az eurót.
A Bush-kormány összetételéből kezdetben sok szakértő a dollár gyengülésére következtetett. Ezt a többi között azzal támasztotta alá, hogy például Cheney alelnök korábban az árbevételeinek 70 százalékát külföldön realizáló Halliburton kőolajjal kapcsolatos szolgáltató cég elnöke volt, Paul O''Neill pénzügyminiszter pedig az exportra szintén ráutalt Alcoa alumíniumipari nagyvállalat vezetőjeként dolgozott. E cégek más amerikai exportőrökkel együtt sokat profitálhatnak a dollár gyengüléséből. A pénzügyminiszter nemrégiben eloszlatta a korábbi pozíciójához köthető, a termelőszférára, azon belül is az iparra jellemző -- érthető -- mentalitással kapcsolatos várakozásokat, amikor egyértelművé tette, hogy az USA továbbra is az erős dollárban érdekelt. Az más kérdés, hogy ehhez nem rendelt konkrét árfolyamcélt.
Korábban a gyenge euró ösztönözte a gazdasági és monetáris uniót alkotó országok kivitelét, ezáltal a gazdasági növekedéshez is hozzájárult. A közös valuta erősödése rontja az eurózóna nemzetközi versenyképességét. Ráadásul az euró olyan időszakban izmosodik, amikor az amerikai gazdaság bővülési üteme lassul. Ennek következtében nemcsak az USA-ban, hanem a holdudvarába tartozó -- főleg ázsiai és latin-amerikai -- országokban is mérséklődik az importkereslet dinamikája. Mindez az eurózóna növekedési kilátásait is ronthatja.
Ugyanakkor az erősödő közös valuta nem csekély mértékben járul hozzá az infláció mérséklődéséhez. Ez további impulzusokat kaphat a kőolajár csökkenésétől (ha tartósnak bizonyul) és a világgazdasági növekedés lassulásától. Ha az inflációs nyomás érzékelhetően enyhül, akkor azt sem lehet kizárni, hogy az Európai Központi Bank csökkenti az irányadó kamatlábat, ami jelenleg 4,75 százalék. Mindebből látható, hogy a helyzet bonyolult. Véleményem szerint rövid távon az euró további erősödése várható.
A szerző a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője

Losoncz Miklós-->

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek