Patkóvér

Akik Torgyán-ügyben "patakvérre", tehát valamilyen radikális változásra számítottak, csalódniuk kell. Nem vérzett ki a kisgazdapártvezér, de a meggyengítésére, tehát nem feltétlenül végleges eltávolítására kerekedett akciót sem sikerült határozottan elfojtani. Patakvér helyett patkóvér folyt: a parlamenti patkó koalíciós része néhány képviselővel szegényebb lett ugyan a rendcsináló kizárások miatt, ám a kormányzati többség egyelőre semmilyen szempontból nem került veszélybe.
Torgyán látványos bukására egyébként is csak az számíthatott, aki nem ismerte fel azt a nehezen figyelmen kívül hagyható tényt, hogy itt nem kisgazdabelviszályról, hanem Orbán Viktor és Torgyán József közötti háborúról van szó. A harc kimenetele még bizonytalan, de az tény, a kisgazdaelnök nem kerülhet ki győztesen belőle. Az még kérdéses, magával rántja-e a miniszterelnököt, vagy utóbbinak sikerül egy újabb taktikai bravúrral jól kikeveredni a történetből.
Torgyán József már-már szánalmas megroggyanását számos jel mellett az a megdöbbentő tegnapi lépése is mutatja, amellyel a titokminisztertől próbál segítséget kapni azok ellen, akik állítólag zsarolni próbálták dél-amerikai útja idejére elárvult miniszteri titkárságát. Mire nem képes még egy teljesen összeroppant politikus? Valóban arra számít, hogy miután közpénzekből sokadszor beutazta a világot, akkor még a szintén közpénzekből fenntartott titkosszolgálatokat felkérheti arra, hogy nevetségessé vált pártja pitiáner belvillongásainak ügyében számára kutakodjon? A kérdés persze már régóta nem az, hogy az egykori sztárügyvéd mivel képes még sokkolni a közvéleményt.
Az igazi kérdés az, hogy Orbán Viktor, aki felelős minisztere tetteiért és az általa okozott károkért, meddig tűri ezt.
A kormányfő egyelőre kivár. Környezete megpróbálja finoman azt sugallni, hogy a felelős miniszterelnök odafigyel, lám-lám, személyesen és kellően "titkosan" fogadta Lányi Zsoltot, nyilvánosságra hozták a miniszteri utazásokról csináltatott jelentést, nem hajlandó találkozni Torgyán Józseffel... De meddig elég ez? És kinek? Hogy csak egyetlen dolgot említsek: a kisgazdák nagy utazásai ügyében kezdeményezett-e fegyelmi vizsgálatot a Miniszterelnöki Hivatal?
Orbán Viktornak lépnie kellene valamit. Az kevésnek tűnik, ha a Fidesz egyik parlamenti középkádere bejelenti: a legnagyobb kormánypárt nem támogatja a lex Pokol néven elhíresült "sajtó-jóvátételi" kezdeményezést, ezzel nagyon halk hálát rebegve azért a fergeteges médianyomásért, amely a miniszterelnöki felelősség felvetése nélkül a kisgazdákra nehezedett.
A taktikázás persze érthető. Az ellenzék részéről még korai lenne beindítani a "bűnösök közt cinkos, aki néma" fedőnevű projektet, hiszen 2002 májusa ehhez még messze van. A Fidesz-vezérkar abban bízhat, hogy a választásokig valahogy megoldódik magától a probléma, és a kampányzajban majd sikerül azt harsogni, hogy mi mégiscsak mennyivel különbek vagyunk Torgyánéknál...
A jelek szerint Orbánéknak most mindennél fontosabb a biztos kormányzati többség, mert hiába van zsebben a kétéves költségvetés, az ellenzéknek nem szabad lehetőséget adni parlamenti vizsgálóbizottságok létrehozására. Ez mindig kellemetlen, választásokhoz közeledve pedig fokozottan az. Az egyetlen jelszó pedig már jó ideje a választási szereplés. Még akkor is, ha a Fidesz vezérkara a hírek szerint önkritikusabb pillanatokban már felvillantotta a vereség esetleges rémét.
A csatába ettől függetlenül -- érthető módon -- győzelmi ambíciókkal kell indulni. Ehhez pedig sok egyéb mellett az szükséges, hogy a már régóta elbizonytalandó kisgazdaszavazók közül minél többet lehessen a jobboldalon, azon belül meg a Fidesz közelében tartani. No és persze az, hogy a Fidesz-szimpatizánsok, valamint az esetleg megnyerhető hezitálók ne elégeljék meg, hogy Orbán Viktor túl sokáig tűrte Torgyán József viselt dolgait.
Ahogy mondani szokták: innen szép nyerni...