Szimbolikus vacsora
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságTöbbféle értelemben is szimbolikus a tegnap esti francia--német csúcs. Chirac, Schröder, Jospin, Fischer és Védrine vacsorája már önmagában is jelzés: azt mutatja, hogy a kölcsönös sebeket okozó decemberi nizzai EU-csúcs után újrakezdésre van szükség, de egyúttal lehetőség is az egész kontinens jövőjét alapvetően befolyásoló francia--német kapcsolatokban.
Jelzésértékű a találkozó módja is: olyannyira nem hivatalos, hogy a felek csupán fehér (nem pedig zöld) asztal mellett találkoztak, remélve: az oldottabb légkörben könnyebb megtalálni a közös érdekeket az Európa hosszú távú jövőjéről folyó vitában, amely eddig inkább veszekedésnek tűnt. És nem utolsósorban szimbólum maga a helyszín: Elzász, amelyért számtalan háborút vívtak egymással, s amelynek elvesztésébe való beletörődés a második világháború utáni tartós béke egyik legfontosabb megalapozója lett egész Európa számára -- illetve Strasbourg, azaz az Európa Tanács és az uniós parlament székhelye. (Itt azonban álljunk is meg, nehogy a pontos helyszín, Blaesheim is szimbólummá váljon, ez ugyanis a sápadtság honaként fordítható...)
Berlint joggal bosszanthatja, hogy Párizsban mintha tíz év óta képtelenek lennének megemészteni az újraegyesítést. A franciákban továbbra is él az a félelem, hogy az egységesült Európa szívében terpeszkedő hatalmas Németország esetleg a maga európai modelljének érvényesítésére használhatja fel az unió keleti bővítését -- írja a párizsi Le Figaro. A franciák talán ezért késlekednek a válaszadással az uniós alkotmány létrehozását szorgalmazó német javaslatra is -- veti fel a frankfurti Handelsblatt.
A kívülállók számára azonban a londoni Financial Times tanácsa lehet leginkább iránymutató: kettőzzék meg erőfeszítéseiket olyan új szövetségek létrehozására Európán belül, amelyek alternatívái ugyan nem, de hasznos kiegészítői és segítői lehetnek a betegeskedő francia--német kapcsolatoknak is. Talán ez lenne a legértékesebb hozzájárulás az unió jövőjéről megkezdődött gondolkodáshoz, s egyben biztosíték is, hogy az EU maga mindig is több maradjon egyszerű szimbólumnál.
Urkuti György-->
