A szerző a cikk elején az APEH-ellenőrök "bármikori" betoppanásáról ír. Az adózás rendjéről szóló törvény ezzel szemben pontosan azt mondja ki (az 55. paragrafusban), hogy az adózót előre értesíteni kell az ellenőrzésről -- csak az az eset a kivétel, ha fennáll annak a veszélye, hogy az iratokat megsemmisítik, vagy megváltoztatják az üzleti tevékenység körülményeit. Semmivel sincs több oka a félelemre Magyarországon egy becsületes, a jogszabályokat betartó, jóhiszmű üzletembernek, mint az OECD más országaiban.
A vállalkozók életének "ellehetetlenítése" kapcsán annyit jegyeznék meg, hogy Magyarországon alacsonyabb a társaságok összadóterhelése, mint az európai OECD-országokban. Egy adórendszer bonyolultságát a kivételek, kedvezmények okozzák. Minden olyan elem, amitől igazságosabb a rendszer (például a kulturális értéket nem képviselő termékekre kirótt kulturális járulék), csak az egyszerűség rovására építhető be. Célunk ezek csökkentése, ám épp az eredményes vállalatok adó- vagy adóalap-csökkentési lehetőségeit kell ezáltal megkurtítani.
A pár héttel ezelőtti AmCham-látogatásom kapcsán csak arra kívánok emlékeztetni: a kérdező szabadsága, hogy mit kérdez, de azt azért éreznie kell, hogy két gazdasági vonatkozású téma közül -- ha egyik egy könyvelési tétel részleteit, a másik a makrogazdasági pálya jövőjét firtatja -- melyiket teszi fel a pénzügyminiszternek és melyiket egy könyvelési tanácsadónak. Egyébként a szerző által nekem tulajdonított mondat az én számból nem hangzott el.
A rendezvényen részt vevőkről nem állítanám, hogy az adóval leginkább sújtott kört alkotnák. A szerző azt írja, tíz éve van Magyarországon. Nos, nyilván jól emlékszik arra az időre, amikor a külföldi befektetők évekre adómentességet, illetve -kedvezményeket kaptak csak azért, mert Magyarországra telepítették vállalkozásukat. Ez a kedvezmény a piac -- azóta megszűnt -- kockázattöbbletére utalt. A külföldi tulajdonú vállalkozások jelentős része a mai napig is élvezi ezt az előnyt. Ám ha semmiféle adókedvezményt nem vennénk figyelembe, akkor sem lenne igaz, amit a szerző állít, hiszen a magyar adótörvények semlegesek mind az adóalanyt, mind a tevékenységi kört illetően.
A kormány 1998 óta jelentősen csökkentette -- mint a Világgazdaság erről rendszeresen beszámolt -- a munkaadók társadalombiztosítási terheit és a társaságok adóját. Csak a múlt évben elfogadott adótörvény-módosítások által évi 150 milliárd forint adóbevételről mond le a költségvetés, ennyivel több forrás marad a vállalkozóknál, különös tekintettel az írásában említett, gyenge érdekérvényesítő képességű kisvállalkozásokra. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szerző által "leszólt" Széchenyi-terv kiemelt lehetőségeket teremt a kis- és középvállalkozásoknak.
A Fidesz-kormány elmúlt két évében több vállalkozásbarát lépést tett, mint az előző kormányok összesen, és ennek ma már statisztikailag is mérhető az elismertsége. Elegendő talán, ha a GKI januári konjunktúraindexére utalok.
Jelenleg is minden törekvésünk az adminisztráció ésszerűsítése, a közterhek igazságossá tétele. Remélem, ennek a szerző és panaszkodó ismerősei is haszonélvezői és visszaigazolói lesznek.
Varga Mihály pénzügyminiszter
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.