Magyarország vonzerejének fenntartása

Magyarország kilencvenes években végbement gazdasági fejlődésének legsikeresebb területe a külföldi működőtőke-import. A Magyarországon befektetett külföldi működőtőke állománya -- a magánosításhoz kapcsolódó és a zöldmezős befektetések együtt -- 1999 végén mintegy 21,5 milliárd dollárra rúgott. Ha a tulajdonosi hiteleket is figyelembe vesszük, akkor ez az állomány még magasabb. Az egy főre jutó közvetlen működőtőke-befektetés állománya 1999 végén Magyarországon 2129 USD-t tett ki, ezzel szemben az EBRD adatai szerint Csehországban 1306, Lengyelországban 557, Szlovéniában 894 USD volt. A külföldi működőtőke-befektetések kiemelkedő mértékben járultak hozzá a magyar gazdaság termelési és exportszerkezetének korszerűsítéséhez és a kivitel dinamizálásához.
A korábbi impozáns trendek nehezen tarthatók a harmadik évezredben, bár a kormány középtávú stratégiája évente nettó 1,5--1,8 milliárd dollár működőtőke bevonásával számol. Ennek a követelménynek a teljesítése szükségessé teszi az eddigi stratégia és a hozzá kapcsolódó prioritások átgondolását.
A kilencvenes évek végére új helyzet állt elő a magyarországi külföldi működőtőke-importban. Gyakorlatilag befejeződött a privatizáció, ezáltal megszűnt a külföldi működőtőke-import hajtóereje lenni. Adott feltételek között egyre kevesebb a zöldmezős beruházási lehetőség is. A kilencvenes években tapasztalt dinamikus felfutást követően a telítettség jelei látszanak.
Nem elhanyagolható a hasonló gazdasági fejlettségi szintű, szerkezeti adottságokkal, fejlődéstörténeti örökséggel rendelkező közép-európai országok versenye sem a külföldi működőtőke-vonzás terén. A külföldi működőtőke-befektetésekért folyó éleződő világméretű versenyben Magyarország fő versenytársai a közép-európai országok (Lengyel-, Csehország, Szlovénia és Szlovákia).
A zöldmezős beruházási lehetőségek beszűkülésével egyrészt a már Magyarországon megtelepedett külföldi vállalatok által megtermelt profit újrabefektetése, másrészt az átvételes beruházások, harmadrészt a kockázati tőkebefektetések kerülnek előtérbe.
Magyarországon a kilencvenes években létrejött és gyors ütemben fejődött, illetve fejlődik a tőkepiac. A fejlett piacgazdaságokhoz hasonlóan Magyarországon is gyakran kerül sor vállalatátvételekre és összefonódásokra. E tranzakciók végrehajtásához a megfelelő tőkepiaci, pénzügyi, jogi stb. infrastruktúra és feltételrendszer rendelkezésre áll.
A vállalatfelvásárlás első hullámát a magánosítás jelentette, amelynek keretében mintegy nyolcmilliárd dollár értékű vagyont értékesítettek. Empirikus tapasztalatok alapján mindegyik közép- és kelet-európai államban, köztük Magyarországon is az állami vállalatok magánkézbe adását követte a privatizáció "második" hulláma. A magánosításban korábban részt vevő cégek értékesítették a megszerzett vagyont, mert nem bírták a versenyt vagy helytelenül mérték fel lehetőségeiket. Ennek során az eredetileg privatizált tőkehiányos, esetleg rosszul vezetett vállalkozások kerültek új tulajdonosokhoz. Ez a folyamat jelenleg is tart. A vállalatfelvásárlások harmadik vonulatában magyar befektetői csoportok (Wallis, Altus, Fázis, Timesco, Arago) mutatnak aktivitást.
Nagyszámú olyan magántulajdonban lévő vállalat van Magyarországon, amely vagy a csődhelyzet elkerülésére, vagy a piaci terjeszkedés érdekében, illetve valamilyen más okból tőkebevonásra szorul. Az ilyen típusú tőkebevonást akadályozza az, hogy a magyar gazdaságban a kontinentális, azon belül a német modellt követve a zárt részvénytársaságok és a tőkepiaci kontrollra szintén zárt korlátolt felelősségű társaságok dominálnak.
Elsősorban az inkubátorházakban, innovációs centrumokban és az ipari parkokban, de máshol is sok olyan nemrég alakult vagy hosszabb múltra visszatekintő innovatív cég működik, amely érdekelt abban, hogy tőkét vonjon be kockázati tőketársaságoktól. Empirikus felmérések megerősítik azt, hogy nő a kereslet a kockázati tőkebevonás iránt. 1999 végén mintegy 1,2 milliárd dollár volt a Magyarországra allokált kockázati tőke mennyisége. Ebből mintegy 440 millió keres új befektetési lehetőségeket.
A kilencvenes években a magyar befektetésösztönzési politika a külföldi nagyvállalatok magyarországi befektetéseit preferálta. Ennek eredményeként a világ legnagyobb 50 vállalata közül már mintegy 40 jelen van Magyarországon. Mivel stratégiai befektetőkről van szó, ezért nem kell attól tartani, hogy egyik napról a másikra kivonulnak. Inkább azt célszerű ösztönözni, hogy újabb beruházásaikat Magyarországon hajtsák végre.
A nagyvállalati szférára vonatkozó piaci szegmensek nem feledtethetik azonban azt, hogy a külföldi működőtőke-bevonás legdinamikusabban növekvő külföldi befektetői célcsoportját a közepes méretű vállalatok képezik a jövőben. E vállalati körnek egyrészt kellő tőkeereje van külföldi működőtőke-befektetések végrehajtására. Másrészt szorosan kapcsolódik a Magyarországon már érdekeltségekkel bíró külföldi nagyvállalatokhoz.
A szakértők többsége azt várja, hogy az EU-csatlakozás eredményeként felgyorsul a Magyarországra irányuló külföldi működőtőke-beáramlás. A magyarországi üzleti környezet nem változik lényegesen a jelenlegihez képest a csatlakozási szerződés aláírását követően, mert például a kereskedelempolitikai akadályokat már az 1991-ben kötött európai megállapodás végrehajtása során lebontották. Ezért a csatlakozási szerződés aláírásából nem következik automatikusan a külföldi működőtőke-import gyorsulása.
Gyakori érv az is, hogy Írország és a dél-európai államok belépése az Európai Közösségbe dinamizálta a külföldi működőtőke-importot. Ez kétségtelen tény, de Dél-Európába a külföldi működőtőke az ingatlanpiac liberalizálása miatt áramlott. A külföldi működőtőke-import növekményének túlnyomó hányada az ingatlanpiaci befektetésekre jutott. Ez a hatás Magyarországon is érvényesülne, ha engedélyeznék külföldiek korlátlan ingatlanvásárlásait, beleértve a termőföldét. Ezzel szemben a Magyarországon eddig befektetett külföldi működőtőke döntő hányada a termelésbe és a szolgáltatószférába áramlott, nem pedig az ingatlanpiacra.
Mindezek alapján legfeljebb az EU-csatlakozás által előidézett pszichológiai hatástól várható a külföldi működőtőke-import átmeneti gyorsulása, az üzleti feltételek átrendeződésétől nem. Lényeges tényező lehet az is, hogy 2001 végéig igénybe lehet venni a 2011-ig szóló társasági adókedvezményeket. A kedvezmények elnyerése érdekében a külföldi befektetőknek bő másfél évük van a jogszabályokban előírt beruházások megkezdéséhez. Ezt a tényt a külföldi működőtőke-importtal kapcsolatos kommunikációs stratégiában is célszerű hangsúlyozni.
A szerző a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője