Papírforma

Bejött a papírforma. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed szerdán fél százalékponttal, 5,5 százalékra csökkentette az irányadó kamatot, az Európai Központi Bank (ECB) illetékes testülete pedig tegnapi ülésén úgy döntött, hogy nem változtat kamatpolitikáján.
Két gazdaság, két helyzet. Az Egyesült Államokban ezúttal a huhogóknak lett igazuk, a negyedik negyedév drámai romlást mutatott. Greenspan jegybankelnök már nulla növekedést emleget, és sok elemző még ezt is alullicitálva recesszióról beszél. Az utolsó negyedévben a feldolgozóipari beruházások csökkentek, a korábban szárnyaló fogyasztás pedig veszített erejéből. Az átlagamerikait nyilván megrémíti az a több lapban is publikált lista, hogy amerikai cégek hány tízezer alkalmazottjuktól készülnek megválni. Hozzá a vészjósló megjegyzés: "ez csak a kezdet".
A szinte vallásos tisztelet által övezett Greenspanről, a Federal Reserve elnökéről manapság már olyan szentségtörő megállapításokat is lehet olvasni, hogy sokáig tétlenül nézte az interneteufóriát és a spekulációs buborékot. Meg hogy a Fed kapkod.
Tény, hogy teljes 1 százalékpontos kamatcsökkentésre egy hónap legforgása alatt utoljára 1984 novemberében volt példa. Váratlan volt az is, hogy a szenátus költségvetési bizottságában a korábban adósságcsökkentést szorgalmazó Greenspan most hirtelen a kevesebb adót ígérő Bush mellé állt.
Kétségtelen, hogy a Fehér Ház által nyárra beharangozott adócsökkentés, a súlyosan eladósodott vállalatokat és magánfogyasztókat tehermentesítő kamatleszállítás fordíthat a helyzeten.
De az is bekövetkezhet, hogy a Fed elkésett. Sőt urambocsá! ennek ellentettje is, hogy a gazdaságot átmenetileg felturbózzák. Elhintve ezzel egy későbbi még mélyebb visszaesés magvait.
Európa fáziskésésben van. Ez kellemetlen volt akkor, amikor nem is olyan régen a pénzt két marokkal szóró amerikaiak gúnyolódtak az "euroszklerotikus" európaiakon, akik rettegnek a kockázatoktól, az újtól. Jóllehet a bírálatokban sok az igazság, de lefaraghat ebből az arroganciából az "új gazdaságot" érő csődhullám, vagy éppen a Kaliforniából tovaterjedő energiaválság.
Most Európa van jobb helyzetben. Igaz, az eurózóna beszerzési menedzserindexe esik, de még mindig az élénkülést jelző ötvenszázalékos határ felett van.
A kedvezőbb állapotokat tükrözi az a magabiztosság is, ahogy az ECB tegnapi frankfurti sajtóértekezletén a kilátásokat ecsetelték. Duisenberg bankelnök "meglehetősen robusztusnak" nevezte az eurózóna expanzióját, Didier Reynders belga pénzügyminiszter pedig nem látott semmi okot az Európai Bizottság 3 százalékos idei növekedési jóslatának módosítására. Ugyanakkor az inflációt az ECB még valós veszélynek tartja.
Nem csoda, ha ezek után az euróbankárok kivárnak. Garancia arra, hogy az euróövezet elég autonóm az Egyesült Államokból érkező negatív impulzusok kivédésére, nincs. De olyan fejlemény sincs, ami gyors lépéseket tenne szükségessé.
Amíg Nyugat-Európából viszonylag kedvező hírek érkeznek, Magyarországon is nyugodtan lehet aludni. Függőségünk ettől az övezettől szinte totális. Nyugtalanságra csak akkor lesz, lehet ok, ha az unió is megtapasztalja az amerikai gondokat. Ennek azonban jelenleg (még) nincs jele.