Kisebbségi menekültek

Az illetékes francia hatóságok ugyan egyénileg bírálják el a zámolyi romák menekültkérelmét, de a kedvező döntéssel az országról állítanak ki véleményt. Kínos. 
Magyarországon nem minden esetben tartják tiszteletben az emberi jogokat, tanúsítja mostantól a pecsétes francia papír. A közép-európai rendszerváltozások óta ilyen bizonyítványt nem sűrűn kapott a térség valamely állama. Sőt, az uniós bevándorlási politika szigorodásával összhangban a franciák is többségében "megélhetési menekültekként" fordítják vissza határaiktól a Srí Lanka-iakat, afgánokat, afrikaiakat, sok esetben függetlenül attól, hogy milyen állapotok várják őket odahaza. A zámolyiak között viszont már vannak olyanok, akikről a francia hatóságok elismerték, hogy üldözik őket odahaza, visszatérésük nem lenne biztonságos. 
A konkrét eset zavarba ejtő, más, mint amikor a nemzetközi emberjogi szervezetek, az amerikai kormányzat, a Európai Bizottság elemzéseiből, értékeléseiből árad a figyelmeztetés, hogy bajok vannak a magyar romapolitikával. A papírok árnyalt elemzései ugyanis igyekeznek egyensúlyt teremteni, helyt adnak a kormányzati erőfeszítések bemutatásának is, legfeljebb több év összevetéséből mutatható ki a tendencia, hogy javul, vagy romlik-e a kisebbségi helyzet. A menekültstátus biztosítása viszont látványos, egyértelmű politikai ítélet francia részről. 
Lehet és persze kell is azon vitatkozni, hogy az általános magyarországi helyzet, a romák szerveződő polgárjogi mozgolódásának természetes következménye-e a zámolyi precedens, avagy külső érdekek nagyítottak fel és használtak ki más célokra egy sajnálatos esetet. Továbbgondolást érdemel az is, hogy a magyar politika és diplomácia megfelelően kezelte-e a zámolyiak (azért ne feledjük: köztörvényes büntetőjogi elemektől sem mentes) kálváriáját, nem mulasztotta-e el a közbeavatkozást, a biztonságos visszatérés hiteles szavatolását, amikor még értelme lehetett volna. Ahogyan most a hivatalos szervek kisebbíteni igyekeznek a történtek jelentőségét, az arra vall, hogy a verbális kárelhárításból jobban felkészültek, mint a gyakorlati kármegelőzésből. 
De azért tisztázásra szorul a francia szándék is. Lehet persze azzal érvelni, hogy a menekültügyi hatóság független, önálló szervezet, a saját hatáskörében dönt, állami beavatkozástól mentesen. Egyének esetében ez valószínűleg így is van, precedensjellegű döntéseknél, az egyes országok besorolásakor azonban nehezen hihető a "magasabb szempontok" teljes figyelmen kívül hagyása. 
A zámolyiak esetében az elbírálás elhúzódásában állítólag szerepet játszott, hogy tavaly, a francia uniós elnökség idején még kellemetlenebb lett volna egy kedvező döntés meghozatala. Amely viszont most, az uniós csatlakozások felpörgetett szakaszában is arra int, hogy a brüsszeli tárgyalópartnerek adott körülmények között egy már régen lezártnak hitt fejezetet is elkezdhetnek még feszegetni: a demokratikus berendezkedés, a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának kérdéseit. A strasbourgi döntés nyomán egyre többen vélhetik úgy, hogy a magyar romapolitika (Brüsszelből nézve) rendezetlen kérdései halasztóbb hatályúak lehetnek az uniós csatlakozásra, mint a foghíjas környezetvédelem vagy a romos agrárium.