Monopolista gallok
A stockholmi csúcstalálkozó után a holland pénzügyminiszter szánalmasnak nevezte, hogy a tagországok nem tudtak megállapodni a belső árampiac megnyitásának ütemezéséről, szabályairól. Nem tudni, hogy a franciák a versenytől félnek, vagy csak az állami tulajdonban álló Électricité de France nemzeti monopólium kivételezett helyzetét szeretnék fenntartani, ameddig csak lehet. Nyilvánvalóan jobb feltételekkel indul ugyanis ilyen háttérrel a versenypiacon, mint például a német energetikai cégek, amelyek piacát egy lépésben megnyitották a verseny számára. Érthető, hogy azt követelik Brüsszeltől, adjon garanciát arra, hogy a nemzeti monopóliumok státusukból eredően ne juthassanak jogtalan előnyhöz a versenypiacokon. A skandináv találkozón világossá vált, hogy a franciák nem tudják már túl sokáig húzni, hiszen a tagországok majd mindegyikében megkezdődött valamilyen formában a nyitás.
Azt nem tudni, hogy a magyar döntéshozókat mennyire befolyásolta az unóis országok vitája, az azonban kétségtelen, hogy a villamosenergia-törvény parlamenti vitájának tavalyi felfüggesztésével megtorpant az energiaszektor reformja. Az árampiac nyitása az eredetileg tervezett 2001 január 1-jei időponthoz képest most úgy tűnik, két évet késik, a gázpiac felszabadításának pedig most még időpontja sincs. Ez ügyben Magyarország azt a kötelezettséget vállalta a csatlakozási tárgyalásokon, hogy felvételekor a tagországokban érvényes liberalizációs szintet teljesíti.
Nyilvánvaló, hogy a kaliforniai energiaiválság sokakat megijesztett. A francia államfő is a tengerentúlon történteket emlegette fel a stockholmi csúcstalálkozó után, elrettentő példaként; hová is vezet az átgondolatlan piacnyitás. A megoldás nagyon egyszerű; tessék átgondolni, s aztán hadd essenek az árak...
