Nem adják a bankot

Biztosan sokan jártak már úgy, hogy egy autópályán robogva kétségbeesetten lestek valamilyen lejárót. Az pedig vagy egyáltalán nem jött, vagy egészen rossz irányba vezetett.

A kormány alighanem szintén ilyen rossz útra tévedt a Postabankkal.
Az előző, igencsak hírhedtté vált Princz Gábor-féle vezérkar leváltása, a pénzintézet új pályára állítása még meglehetősen jól ment. Ez afféle -- az Orbán-kabinetnek nagyon is habitusába illő -- fiatalos huszárvágás volt. Az államnak bő 200 milliárdba került a virtus.
Felháborodottan tiltakozhat persze a jelenlegi kormányzat ezen a beállításon, mondván: a veszteségekhez semmi közük, azok az előző ciklus alatt keletkeztek. Mi azonban erre csak annyit mondhatunk, változhat a pénzintézetek vezérkara, módosulhat a kormányon levők pártállása és személye, a magyar állam és az adófizető polgárok -- sajnos -- nem határolhatják el magukat mereven a múlttól.
Senki sem hivatkozhat arra, hogy ő nem szavazott a kormányra került egyetlen pártra sem, és egyébként sem politizál, sohasem volt ügyfele a Postabanknak, semmi köze az egészhez. Ezért az ő adójából lesznek szívesek arányosan levonni a Postabankot, a tűzijátékot (nem nézi), a kisgazdák osztogatásait. Ja, és még csapják hozzá Kaja Ibrahimot és Simicskát. (Ebből is látszik, hogy a példánkban szereplő polgár nem gondolkodik túl szofisztikáltan, és fogalma sincs arról, neki mi a jó, de hát többen is akadnak ilyenek.)
A Postabank-ügy mindenesetre a kabinet gyomrát is kissé megfekhette. A tegnapi kormánydöntés alapján legalábbis elképzelhető, nem akartak szembesülni azzal, hogy a költségvetés legfeljebb a nyolcadát láthatja viszont a pénzintézet konszolidációjához felhasznált summának.
Hogy akkor egyáltalán miért kezdtek tárgyalásokba az OTP Bankkal?
Esetleg egy jó lehajtónak tűnt.
Az autó egyébként előtte robogott, majd valamiért csikorgó gumikkal új irányt vett, hogy azután a volán mögött ülő mégis odébb pördítse a kereket.
A tegnapi kormányszóvivői tájékoztató az összes furcsa kitétellel világos és egyértelmű beszéd volt ahhoz képest, ahogy az egész kezdődött. Akkor ugyanis -- szintén a kormányülés utáni tájékoztatón -- mindenféle homályos dologról (szorosabb együttműködés, partneri kapcsolat) beszéltek, amit aki akart, így, aki pedig mást szeretett volna hallani, emígy értelmezett. Ezt bizonyíthatja, hogy az OTP Bank sebtében összehívott tájékoztatóján a Postabank megvételéről esett szó.
Akkor az derült ki csupán egyértelműen, hogy a Postabankot nem nyílt tenderen próbálják értékesíteni. Most már azt is tudjuk (újabb kanyar), semmiképpen sem pénzintézet kaphatja meg. A bejelentés persze most sem volt mentes olyan mulatságos kitételtől, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a gazdaságban használt bevett fogalmakkal némiképp hadilábon áll a kormány. A partnerség, szorosabb együttműködés fogalma ugyanis most kiegészült az "ésszerű hasznosítással". Ezek a kifejezések pedig egy bank távlati sorsával kapcsolatban egyszerűen értelmetlenek.
Kizárólag arra jók, amire valószínűleg szánták. Ködösítésre.