Nem, svájci módra

Nem és nem között vannak különbségek. A vasárnap megejtett svájci népszavazás 75 százalékot is meghaladó "nemje" azt a javaslatot vetette el, hogy a kormány iziben kezdjen tárgyalni az Európai Unióval a csatlakozásról. Négy éve csaknem ugyanennyien szavazták le azt a javaslatot, amely -- éppen ellenkezőleg -- megtiltotta volna a kormánynak a felvételi tárgyalásokat. A kettő között viszont tavaly májusban 67 százalék támogatotta azt a hét keretmegállapodást, amelyet a berni hatóságok az Európai Bizottsággal alkudtak ki, és amelyek a svájci gazdaságot már de facto az európai közösségbe integrálták. Melyik "nem" az érvényes? Valószínűleg a köztük levő "igen", ami arra engedne következtetni, hogy a svájciak nem EU-ellenesek.
Akkor mégis, mire vélhető most a nagyarányú elutasítás? Saját érdemének tekinti ezt egyfelől a kormány és a parlament, másfelől a nemzeti konzervatívok tábora, élén Chistoph Blocherrel, a Svájci Néppárt zürichi elnökével.
A kormány és parlamenti többsége bevallottan EU-párti, de a fontolva haladás híve. Ha már egyszer tavaly novemberben kiizzadtak magukból egy pozíciós papírt, amely szerint a 2003--2007-es törvényhozási ciklusban tartják megfelelőnek a csatlakozási tárgyalások lebonyolítását, akkor ne borítsák fel a menetrendjüket. Meg különben is, ne kényszerítsék őket.
A hivatalossággal szemben Blocher kifejezetten csatlakozásellenes. Szerinte Svájc EU-tagságának jelszava a "Pofa be! Tejelni!" lenne. Kampányában azzal érvelt, hogy a tagság magasabb adókat és hitelkamatokat hozna, s az országnak -- nettó befizetőként -- ugyanúgy nem lenne befolyása a brüsszeli döntésekre, mint most, amikor kívülálló. Ő a jólétben élő kispolgár önzésére épített, arra a tünetegyüttesre, amely annak idején az olajjövedelmeikre féltékeny norvégokat tartotta távol az uniótól -- most bezzeg sopánkodnak, hogy a schengeni határrend miatt 50 év után ismét csak útlevéllel léphetik át a svéd határt (van is benne némi abszurditás).
Míg a kormányzat és a Blocherék által inspirált "nemek" nyilván nem esnek egybe, habár egyhamar nem fogjuk megtudni, melyik hova tartozik, addig a két népszavazás ellenkező értelmű "nemjei" mögött a közös a népszavazásokban testet öltő közvetlen demokrácia -- mondjuk így -- vadhajtásainak az elvetése lehet. Ha már egyszer adott programok alapján szavazták be a pártokat a parlamentbe, akkor hagyják, hogy a kormány teljesítse programját.
Igaz, van ezzel a kormánnyal is egy kis baj, emlékeztet némiképp a "stabilitásba" kövült osztrák politikai válságra: 1959 óta -- ha esik, ha fúj -- a négy akkori nagy párt két-két tagot delegál a testületbe, a néppárt csak egyet. Az 1999. őszi választásokon viszont Blocherék a második helyen végeztek, mégsem küldhettek pótlólagos képviselőt a kabinetbe. Ahogy Haiderékat sem lehetett kiszorítósdival távol tartani a bécsi kormánytól, úgy Blocherék berni negligálása sem tántorítja el tőlük a szavazókat. Csak nehogy végül egy tényleges EU-csatlakozási népszavazás dacdöntést eredményezzen a helvét konföderációban.

Szalay Hanna-->