Luxus az űrben? Jövőre érkezhet az első magánűrállomás – ez már egy teljesen más világ, mint a Nemzetközi Űrállomás
A kaliforniai Vast startup mostanra a végső fázisába lépett a Haven–1 űrállomásának építésében, a tervek szerint 2026-ban startolhat. A közelmúltban befejezték a fő szerkezet utolsó hegesztéseit, majd festés következett. A következő lépések között szerepel a nyílászárók, egy kupolás ablak és az egyéb integrációk beépítése, hogy a magánűrállomás tényleges repülésre kész legyen.
A projekt legfontosabb paraméterei:
- a Haven–1-et egy SpaceX Falcon 9 hordozórakétával indítják majd,
- súlya körülbelül 14 000 kilogramm, így a Falcon 9-en eddig még nem indított legnagyobb űreszköz lehet,
- élettartama várhatóan három év, és ez alatt legfeljebb négy rövid (10 napos) legénységi küldetést szolgálna ki – összesen maximum 160 űrhajósnap lehet majd benne.
Drew Feustel, a Vast vezető asztronautája úgy fogalmazott egy interjúban, hogy „ez lesz az első önálló kereskedelmi LEO (alacsony Föld körüli pályán keringő – a szerk.) platform az űrben, és ez egy csúcspont lehet az emberes űrrepülés történetében”. A Falcon 9 indítási kapacitását már lefoglalták; az indulás akár 2026 második negyedévében is megtörténhet.
A Vast gyors növekedése is beszédes: 2021-es alapításától mára körülbelül 800 munkavállalóra bővült, és szinte minden járműrendszert maguk fejlesztenek (kivéve napelemtáblák és hajtóművek). Feustel egy interjúban felidézte, hogy amikor 2023 decemberében csatlakozott, még vívódtak az acél és az alumínium között; kevesebb mint két évvel később pedig a szerkezet már hegesztésre készen állt. Nem pusztán technikai demonstrátor lesz a Haven–1:
a Vast célja, hogy az emberes űrutazást új irányba terelje, egy olyan irányba, ami nem olyan steril, mint a Nemzetközi Űrállomás hagyományos elrendezése, berendezése.
A bemutatott installációban az érdeklődők ki is próbálhatták az új alvórendszert.
A tervek hosszabb távra is szólnak: a Haven–2 bővített térfogattal, további dokkolóportokkal és statikus napelemtáblákkal rendelkezne – nem utolsósorban mindez jó alternatíva lenne a 2030 körül nyugdíjazandó Nemzetközi Űrállomás leváltására. A komponensek egy része Falcon Heavy rakétákkal, másik része pedig Starship rakétán indulna. A jövőbeni finanszírozásban szerepet kapna a NASA Commercial LEO Destinations programja is – de mint Behrend, a Vast kommunikációs alelnöke mondta: „mi azért alapítottuk a céget, hogy hosszú távon az űrben éljünk – mesterséges gravitációval –, de előbb lépcsőfokokat kell építenünk”.
A NASA-nál épül az emberiség első Hold körüli űrállomása
Az emberiség első Hold körüli űrállomásának, a Gatewaynek egyik alapvető modulja, a Halo (Habitation and Logistics Outpost) április 1-jén – nem tréfából – megérkezett az Egyesült Államokba. A lakó- és logisztikai funkciókat ellátó nyomás alatti egység az olaszországi Torinóból indult útnak, ahol a Thales Alenia Space építette, és most az arizonai Gilbertben, a Northrop Grumman integrációs központjában folytatódnak rajta a végső szerelési és tesztelési munkák.
Nem a Vast állt elő ezzel az ötlettel, de ők valósíthatják meg elsőként
A magánűrállomás ötlete nem új. Bár egyik sem jutott el egy működő, teljes értékű privát űrállomás állapotáig, több kezdeményezés is volt.
- Talán a legismertebb privát űrállomástervként a Bigelow-t több moduláris, felfújható modulon alapuló űrállomás-koncepcióként tartják számon. Ezek között volt például a Sundancer vagy B330 modulok, melyek a 2010-es évektől szerepeltek a Bigelow terveiben, de végül soha nem kerültek indítási fázisba.
- 2018-ban az Orion Span bejelentette az Aurora elképzelését: egy kicsi, hatszemélyes kereskedelmi űrállomást, az indulást pedig 2021-re ígérték. Az elképzelés jórészt marketingszinten meg is állt, mivel nem kötöttek indítási szerződést, 2021-ben pedig a cég visszavonta terveit, visszatérítették az előlegeket.
- Még az 1980-as években Maxime Faget és társai egy Industrial Space Facility nevű magánűrállomást terveztek, melyet az űrrepülőgépektől függő életfenntartással működtettek volna, de hosszú távú folyamatos életfenntartást nem kívántak vállalni.
Emellett az űrügynökségek is ösztönzik a privatizációt: 2021-től a NASA több űrmegállapodási szerződést kötött olyan cégekkel, mint a Blue Origin, a Northrop Grumman és a Starlab, hogy kereskedelmi űrállomások terveit fejlesszék. A Vast egyik jelenleg nagy konkurense a Starlab lehet, melyet a Voyager (Nanoracks) és az Airbus fejleszt közösen, célja a 2028 körüli indítás, moduláris kialakítással, kutatási célokra. Továbbá a Orbital Reef (Blue Origin + Sierra Space) koncepciója is vegyes használatú űrállomásként került szóba, mellyel kereskedelmi, kutatási és turisztikai igényeket is kielégítenének.
Összességében tehát a Vast terve nem teljesen egyedülálló, de az eddigi magánűrállomás-kezdeményezések túlnyomó része nem lépett át a tervezési vagy demonstrációs fázison. Ha a Haven–1 valóban sikeres lesz, akkor – az ismertetett riválisokkal együtt – új korszakot nyithat az alacsony Föld körüli pályán működő kereskedelmi űrállomások számára.
