A sztárügyvéd fiaskója

Hatalmasat botlott tegnap a kormány a szövetkezeti üzletrész-szabályozás teljes alkotmánybírósági megsemmisítése miatt. És nemcsak azért, mert a taláros testület szinte sohasem hoz ilyen egyértelmű döntéseket. Az összes paragrafus eltörlését kimondó határozat jelentése az, hogy a koalíció minden idevonatkozó alapjogot figyelmen kívül hagyva, hatalmi túlkapással és arroganciával készítette el, majd passzírozta át a jogalkotási fórumokon az üzletrész-kifizetési szabályokat.
A kritika mindenekelőtt a kisgazdapártnak, illetve Torgyán József pártelnöknek, februárban lemondott agrárminiszternek szól. A magát sztárügyvédnek valló jogász-miniszter irányításával dolgozta ki ugyanis tavaly az FVM az üzletrésztörvény eredeti tervezetét. Persze az őszi parlamenti egyeztetéseken kiderült, hogy a javaslat teljességgel alkalmatlan az országgyűlési elfogadásra. A kormány azonban a visszavonás helyett az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy előkészítetlen kapcsolódó módosító indítványokkal a törvénytervezet minden paragrafusát kicseréli, és a szokásos egyeztetések mellőzésével, példátlan módon kialakított "új" törvényt a parlamentben megszavazza. A tegnapi alkotmánybírósági határozat is bizonyítja, hogy a kapkodás nyomán milyen végső megoldás született.
Torgyánt a szövetkezetek ellen nyilvánvalóan személyes bosszú is vezette, hiszen azok ellene 2000 nyarán agrártüntetést szerveztek. De az elhibázott ügyben legalább ekkora felelősség terheli a Fideszt, amely -- felülve a torgyáni ámokfutásnak -- megfelelő kontroll és hatástanulmány nélkül magáéve tette az FVM-es terveket. És nem felejthető el Mádl Ferenc köztársasági elnök felelőssége sem, aki érdekes módon jogász létére sem talált annyi kivetnivalót az üzletrésztörvényben, hogy arról -- a civil kérések ellenére -- még tavaly decemberben előzetes alkormánybírósági normakontrollt kérjen.
Pedig mennyi vitát, pénzkidobást, időpazarlást és feszültséget lehetett volna megelőzni, ha az Ab az ügyben még a törvény hatálybalépése előtt dönt. Mert most úgyis az következik, hogy a kormány második nekifutásra alapos körültekintéssel jó szabályozást dolgoz ki. Vagyis azt hajtja végre, amit eredetileg kellett volna tennie.
Nyilvánvaló, hogy a koalíció a slamasztikából csak úgy tud kimászni, ha a beígért összegeket -- immár törvényes keretek között -- a szövetkezeti tulajdonosoknak kifizeti. Sőt, a 2002-es választások szempontjából a kormánypártok számára valószínűleg még jól is jön, ha az elszámolások minél később (az idei év második felében vagy a jövő év elején) történnek meg. Lehet ugyanis, hogy a már bejelentkezett jogosultak 2002 májusára a pénz láttán elfelejtik, hogy korábban egy politikai okokból elfuserált szabályozással hónapokon keresztül bolondították őket.