Bővítés: szűkül a támogatók köre

Ismét tanulságos olvasmány a legfrissebb EU-felérés arról, mekkora a támogatottsága a tagországokban a küszöbönálló bővítésnek. Azon már nem lepődik meg az ember, hogy a megkérdezetteknek csak negyede (26 százaléka) vélte úgy, a bővítésnek prioritást kellene élveznie a közösségi politikák listáján. (Az még érthető volna, hogy nem ez az első. Végül is ott a munkanélküliség, a közbiztonság hanyatlása, a közös valuta alig több mint fél év múlva esedékes megjelenése. De itt most tizenkét lehetséges téma közül szorult a tizenkettedik helyre.) Még az sem igazán újdonság, hogy általában is újabb tagok felvételével a megkérdezettek kevesebb mint fele (44 százalék) tudott csak egyetérteni. Mindez ismerős: többé-kevésbé hasonló számok jöttek ki a legutóbbi, fél évvel ezelőtti közvélemény-kutatás alkalmával is. Ami újra és újra meghökkentő, az mindennek az országokra lebontott vetülete.
Sokkoló volt például látni, hogy az osztrákok körében az egy Magyarország kivételével (52 százalék) egyetlen kelet-európai tagjelölt támogatottsága sem érte el a 40 százalékot. Mi több: a 39 százalékos Szlovénia mellett a többiek még 30 százalék fölé sem tudtak kapaszkodni. Akadt viszont 13 meg 16 százalék is (az előbbi a leendő román, az utóbbi a majdani bolgár tagság "helyeslésére"). Nem jobb a helyzet a franciák körében, ahol még csak nem is mi állunk az "élen", hanem a lengyelek: ha ugyan 33 százalékos támogatottságot "élnek" lehet nevezni (mi 30 százalékkal a "másodikak" vagyunk a "népszerűségben" frank földön). De még a hivatalosan bővítéspárti Németországban is -- számunkra ismét hízelgő módon -- Magyarország az egyetlen 50 százalék feletti kivétel, utánunk már csak a csehek tudtak bekasszírozni 41 százalékos támogatottságot. A többi kelet-európai mind 40 százalék alatt van (a románok itt is a mélyen, 21 százalékkal, még a törökök is többet kaptak, 24 százalékot). Így már nem is meglepő, hogy a bővítést mindig is óvatos fenntartással kezelő belgáknál -- a lengyelekkel együtt -- éppen csak az egyharmados küszöbszintet sikerült túllépnünk (36 százalék). Sovány vigasz, hogy mindenki más keletről aztán már csak utánunk jön.
Vajon miért? Egyszerű lenne idegengyűlölettel elintézni a dolgot, csak éppen nem lenne igaz. Ugyanezen belgák, osztrákok vagy németek háromnegyede szívesen látná például a tagok között a norvégokat vagy a svájciakat. (A franciáknak már csak közel kétharmada, de azért az is a duplája annak, amit rólunk gondolnak.) Valószínűleg közelebb járunk az igazsághoz annak feltételezésével, hogy mindenekelőtt a relatív gazdasági elmaradottságtól, újabb számlák megfizettetésének a kötelezettségétől, vagy például az amúgy is ingatag lábakon álló közbiztonság további hanyatlásától tartanak megjelenésükkel. Így már érthető az is, hogy miért pont a tagjelöltekkel szomszédos tagállamokban a legnegatívabb a reagálás -- nyilván ők látják ennek rizikóját a legközelebbről. (Belgium más kérdés: ott általában az integráció kohézióját féltik viszonylag felkészületlenebb tagok bevonásától.)
Ha viszont így van, akkor különösen nagy az értéke annak, hogy a keletiek közül változatlanul mi állunk az élen a támogatottság tekintetében (46 százalék az EU-átlagunk), és nálunk volt a legalacsonyabb azok aránya, akik kifejezetten nem kérnének egy leendő magyar tagságból (bár azért ez még mindig egyharmad, 32 százalék). Hagyományosan kedvezően tekintenek ránk a skandinávok meg a hajdani "függönynyitásra" láthatóan mindmáig emlékező keletnémetek (mindenhol kétharmad közelében végeztünk), és már-már meglepő a görögök és olaszok körében élvezett 59 meg 56 százalékos támogatottságunk. De a legfontosabb talán éppen az említett szomszédhelyzetből is adódó német és osztrák szkepticizmus -- jóllehet csak relatív -- meghaladása. Az osztrákok körében például több mint 60 százalék adott kifejezetten elutasító választ egy lengyel, cseh vagy szlovák tagságra. A magyarokkal szemben csak 36 százalék volt ennyire negatív (most térül meg az Ausztria elleni EU-szankció idején mutatott konstruktívabb politika?...).
Ha már itt tartunk, érdekes lehet azt is megnézni, hogy kit várnak a jelöltek közül a legkevésbé EU-oldalon? Nos -- kilépve egy pillanatra a kelet-európai körből -- a törökökkel szembeni ellenérzés sem újdonság (48 százalékos elutasítás), de hogy a társult tag Romániát is eltanácsolná egyelőre 45 százalék, sokakat el kell gondolkodtasson Bukarestben. Főként azért, mert amíg a török tagság mellett teljes szívvel agitáló EU-politikus nem igazán akad, addig a majdani (jóllehet későbbi) román csatlakozást mégiscsak adottságként kezelik politikai szinten. Láthatóan immár a hajdani "frankofon testvériség" sem segít: a megkérdezett franciák 60 százaléka kerek perec elvetette a román EU-tagságot.
A többieknél már kevésbé akad meglepő fordulat, ha csak nem az a langyos hozzáállás, ami a szlovén tagságot kíséri. A 35 százalékos támogatottság és 41 százalékos ellenkezés egy olyan tagjelölttel szemben, amelyet minden EU-fórumon politikai oldalról agyba-főbe dicsérnek, s amelynek az egy főre jutó GDP-je elsőként látszik megközelíteni az EU-mezőny alsóbb fertályát, nos, ez arra utal, hogy a jugoszláv múlt és a balkáni elhelyezkedés a köztudatban egyelőre nehezen tudja feledtetni a pozitívumokat.
Ami minket illet, ilyen oldalról nézve az osztrák 36 vagy a német 34 százalék taggá válásunk ellen csak annyiból ünnepelhető, hogy ez a "legkevésbé rossz" eredmény, de amúgy még mindig sok. Egy esetleges norvég vagy svájci EU-tagságot például még közösségi átlagban is csak 14 százalék helytelenítene. Még a máltaiakkal szemben is csak 30 százalékos az ellenkezés. Figyelmeztető az is, hogy a tendencia egyelőre nem javuló: ''98-ban még 53 százalék helyeselte Magyarország tagságát, ''99-en már csak 47. Tavaly állt meg a dolog 46 százalékon, s mint látszik, most is itt tart. Másfelől viszont ugyanígy lefelé ment a trend a többieknél is. A távolságtartás azzal, hogy kezd tényleges realitássá válni a majdani felvétel, miközben most már mögénk is mindig odaképzelnek egy tucatnyi, kevésbé kívánt további sorban állót is, legalábbis érthető. A pillanatnyi eredmény mindenesetre annyiból biztató, hogy majdani EU-tagságunk ottani jóváhagyásától nem kell tartanunk. Még egy-egy esetleges népszavazáson sem. Egyelőre.
A szerző a Világgazdaság brüsszeli tudósítója