Fej vagy írás

A hosszú fejsorozat után, úgy tűnik, tegnap végre írást dobtak Frankfurtban. Meg is lepődött a már jól kondicionált piac. Kiváltképp azért, mert az Európai Központi Bank kormányzótanácsának ülése előtt Rosencrantz (lásd Hamlet) még közjegyző jelenlétében is megmutatta a sajtó minden jelen lévő képviselőjének, hogy fej szerepel az érme mindkét oldalán. Hiába, a jó horgász beetet.
A rajtaütésszerű kamatcsökkentéssel kapcsolatban két kérdést érdemes vizsgálni. Az egyik, hogy miért vágott kamatot az ECB, a másik pedig, hogy miért éppen most.
Az elsőre a mindenki által elérhető információk alapján nehéz válaszolni. A jövő héten publikálandó áprilisi harmonizált inflációs adat várhatóan meghaladja majd a márciusi 2,6 százalékot. Márpedig az infláció 2 százalék alatt tartása az európai monetáris rendszer deklarált elsődleges célja. A racionalitás kedvéért tételezzük fel, hogy az ECB tud valamit, amit a piac nem!
A második kérdés sokkal érdekesebb, hiszen ez a központi bank hitelességét is érinti, ami az ECB által alkalmazott monetáris rendszer legfontosabb eleme. Hosszú hónapok fáradságos munkájával sikerült elhitetni a piaccal, hogy nincs szükség kamatcsökkentésre, és tudják, mit csinálnak. Vagy mégsem?
Persze elfogadhatjuk Duisenberg meglepően őszinte, de meglehetősen furcsa kommentárját is. Az, hogy mintegy elismerték, eddig rosszul értelmezték a monetáris rendszer első pillérének tekintett M3 aggregátumot -- és most kiderült, sokkal rózsásabb a helyzet, mint korábban gondolták --, erkölcsi magasságokba emeli ugyan az ECB munkatársait, de erősen megkérdőjelezi szakmai rátermettségüket. Az is lehet, hogy a német lobbi végül lehengerelte a felkelőket. De ugyanígy Duisenberg rossz álma is okozhatta a fordulatot. A tegnapi csökkentéssel mattot kaptak az eddig logikus magyarázatokat kereső szakértők. Következetesség és tudatosság most már nyomokban sem fedezhető fel az ECB döntéseiben.
Ha saját maga diszkreditálását tűzte ki célul az ECB, akkor egy nagy lépést tett előre.
Központi bankról lévén szó, maradjunk mégis a racionalitásnál. Miért várt eddig az ECB, amikor korábban a piac elismerését is bezsebelve nyugodtan csökkenthetett volna?
így a távolból a pénzfeldobás tűnik a legracionálisabb magyarázatnak. Nyilván eddig sem tudták eldönteni, hogy a csökkentés vagy a helybenhagyás kedvez/árt jobban az európai gazdaságnak. Az ilyen esetekre, amelyeknél egy döntés mindkét kimeneteléről az általunk elérhető információk alapján elmondható, hogy egyenlő mértékben hasznos/káros, Mérő László matematikus a pénzfeldobást javasolja. Kár az időt és energiát pocsékolni, ha egyik alternatíva sem jobb a másiknál.
Ha viszont mégsem pénzfeldobással döntöttek, akkor a változatosság kedvéért ki lehetne próbálni. Most már talán ez is belefér.