Tartós, vagy átmeneti lassulás

A világgazdaságban lassul a növekedés, ám most e folyamat az Amerikai Egyesült Államokból indult, szemben az 1997--98-as recesszióval, ami Délkelet-Ázsiából startolt. Míg 2000 első felében az USA GDP-je több mint 5 százalékkal nőtt, a negyedik negyedévben már csak 1 százalékkal, s bár az idén kissé erőre kapott az amerikai gazdaság, az európai előrejelző intézetek szövetsége (Association d''Instituts Européens de Conjuncture Économique, AIECÉ) májusi prognózisa szerint 2001-ben csak 1,7 százalék lesz az USA növekedésének üteme. Az előrejelző intézetek többségének megítélése szerint azonban kicsi a valószínűsége annak, hogy recesszió alakul ki az USA-ban, de a többség nem zárta ki az amerikai gazdaság további lassulását annak ellenére sem, hogy a vártnál nagyobb, 2 százalékos volt a GDP növekedése az első negyedévben.
Az amerikai gazdaság korábbi, hosszan tartó fellendülésében az üzleti beruházások játszották a fő szerepet, különös tekintettel az információs és kommunikációs technológiai beruházásokra, s a gazdaság lelassuló növekedésében is ez a tényező dominál. A szigorú monetáris politika, a részvénypiac gyengülése s az ennek következtében törékenyebbé váló pénzügyi helyzet a vállalatok eladósodásához, a profitok visszaeséséhez vezetett. Nyilvánvalóvá vált a kapacitások alacsony kihasználtsága, mindenekelőtt a gazdaságnak azon szektoraiban, ahol korábban növekedésük a leggyorsabb volt, elsősorban az információtechnológiai (it-) ágazatokban. A gazdasági növekedés lassulásában nem kis szerepe volt az olajárak növekedésének és az erős dollárnak is.
Az AIECÉ legutóbbi, párizsi ülésének résztvevői -- így a tagként Magyarországot képviselő GKI és Kopint-Datorg -- egyetértettek abban, hogy a növekedés lefékeződésére az USA monetáris politikája megfelelő időben és határozottan reagált. Valószínű, hogy a FED a rövid távú kamatokat annak ellenére tovább csökkenti, hogy kedvezően alakul az infláció. Ami a fiskális politikát illeti, elképzelhető, hogy hamarabb kerül sor jelentősebb adócsökkentésre, mint ahogyan azt korábban a Bush-adminisztráció tervezte, de annak puszta bejelentése is növeli a lakossági bizalmat, és az egyéni fogyasztás oldaláról ad ösztönzést a gazdaságnak.
Az intézetek többségének véleménye szerint az USA gazdasága a második fél évben szerény mértékben gyorsul, s az idei évre előre jelzett 1,7 százalékkal szemben 2002-ben már 2,5 százalékos GDP-növekedés várható. A középtávú fejlődést illetően sok szakértő optimista, bíznak abban, hogy abban a new economy korábbi években is tapasztalt gyors növekedése a jövőben is kiemelkedő szerepet játszik. Eltértek viszont a vélemények abban, hogy az új generációk kifejlesztése az elektronikai iparban milyen gyorsan hoz eredményt; volt, aki úgy vélekedett, a gazdasági növekedésre mérhető hatása csak több év múlva lesz, míg mások a rövid távú hatásokban is bíznak. Egyetértés muatatkozott abban is, hogy célszerűbb lenne, ha az amerikai gazdaságpolitika a jövőben a beruházások ösztönzését helyezné előtérbe. Biztató, hogy a dollár továbbra is erős, mert jelzi, hogy az amerikai gazdaságba továbbra is érdemes befektetni.
Az euróövezetben a 2000 nyaráig tartó erős gazdasági növekedés megállt, mely mögött részint a monetáris politika szigorodása, részint az olajárak növekedése áll. Különösen erőteljesen mérséklődött a lakossági fogyasztás, mely azonban az év utolsó negyedében részben az olajárak csökkenése, részben a több országban végrehajtott adócsökkentések következtében ismét kedvezően alakult.
Jó eredmények születtek az exportban, mert az euróövezet országainak külső piacai -- Kelet-Közép-Európa, Dél-Ázsia és az Egyesült Királyság -- erőteljesen növekedtek, de már a tavalyi év második felében érezhetően csökkent az USA-ba irányuló kivitel. Az exportkereslet kedvező alakulását a gyenge euró is segítette.
Az infláció az olajárak növekedése és az euró gyengülése következtében rendkívül felgyorsult, 2000 végére elérte azt a szintet, amit az ECB felső határként állapított meg, s melyet egy évnél tovább nem tekint fenntarthatónak. Hogyan érintik az euróövezetet a világgazdasági hatások? Ha az USA növekedése 1,5 százalék lesz 2001-ben -- ami "soft landing"-nek minősül --, a növekedés mintegy 2,6 százalékra lassul az EU-ban a tavalyi 3,3 százalék után. A mérsékelt növekedésben a lakossági fogyasztás kisebb szerepet játszik, a beruházások azonban jelentősen lassulni fognak. Jelentősen csökken a kivitel, részben a világgazdaság lehűlése, részben az euró erősödése miatt. Az AIECÉ-intézetek előrejelzéseinek átlaga szerint 2001-ben az euró mintegy 11 százalékkal erősödik, és az év végére kb. azonos lesz paritása a dolláréval.
2002-ben a gazdasági növekedés üteme az euróövezet országaiban hasonló lesz az ideihez, a termelőberuházások gyorsulnak, a háztartások fogyasztása kissé lelassul, de továbbra is erős lesz. Nem várható, hogy az ideihez közeli mértékű kamatcsökkentésekkel ösztönzi jövőre az Európai Központi Bank a lakossági fogyasztást. A világgazdasági környezet javulása és az euró erősödése semlegesítik egymás hatását, s az export így jövőre az ideihez hasonlóan alakul. Az olajárak mérséklődése miatt 2001-ben az infláció mintegy 2,2 százalékra csökken, 2002-ben 1,7 százalék lesz.
A résztvevők egy része az ECB monetáris politikáját túl szigorúnak, más részük túl lazának minősítette, attól függően, hogy gyorsabban, vagy lassabban fejlődő országról van-e szó. Az ECB-nek az ülés ideje alatt bejelentett 4,75-ről 4,50 százalékra történő kamatcsökkentése meglepte a résztvevőket, mert bár az év folyamán erre számítani lehetett, a lépést most sem a több EU-országban igen magas év eleji infláció, sem a növekedés alakulása miatt nem tartották igazán indokoltnak.
Az európai gazdaság perspektíváival kapcsolatban aggodalomra ad okot, hogy az év folyamán az amerikai gazdaság tovább lassul, s az átgyűrűzik Európába. Különösen a német és francia szakemberek fejezték ki aggodalmukat, mert e két nagy EU-országban erősebben érezhető az USA gyengülő növekedésének hatása. Vita volt arról is, hogy az új gazdaság visszaesése milyen mértékben érinti közvetlenül is az európai országokat. Egyetértés alakult ki abban, hogy az EU egészére nem lesz túlzottan jelentős a hatása, azonban egyes országokat, így elsősorban Finn-, Írországot, sőt Magyarországot komolyan érintheti, mert ezekben az országokban a feldolgozóipari kapacitások jelentős része tartozik e szektorhoz.
Általában kedvezően értékelték a munkaerőpiac alakulását, a munkanélküliség lassú ütemben -- 2001-ben 8,5 százalék lesz -- csökken, ami elsősorban a több országban bevezetett munkaerő-piaci reformoknak köszönhető (így a munkavállalásra való ösztönzés, a munkaerőpiac rugalmasságának növekedése, részmunkaidős és határozott idejű foglalkoztatás elterjedése). Az előrejelző intézetek többsége a munkaerőpiac javulását azonban mindenekelőtt a reálbérek mérsékelt növekedésével magyarázza, amit a jövőben is fontosnak tart.
A gazdasági átmenet leggyorsabb -- átlagosan 4 százalékos -- gazdasági növekedése következett be 2000-ben a közép- és kelet-európai országokban. 2001-ben is élénk lesz a bővülés, de a tavalyinál mérsékeltebb, mert a világgazdasági hatások ezen országcsoport számára is mérséklően hatnak.
A monetáris politika legnagyobb feladata mindenekelőtt az infláció csökkentése. Az európai előrejelző intézetek véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy a maastrichti inflációs kritériumot a jelölt országoknak teljesíteniük kell-e a belépés idejére. Egyes vélemények szerint a belépést el kell halasztani mindaddig, míg a kritérium teljesítésére képesek lesznek, annak érdekében, hogy az ECB az euróövezetben az árstabilitást fenn tudja tartani. Mások szerint viszont lehetővé kellene tenni a minél korábbi belépést, s az ECB-nek az inflációs célt ennek megfelelően korrigálná. Mindkét véleményt képviselők egyetértettek azonban abban, hogy az inflációs ráta strukturális okok miatt még hosszabb ideig meg fogja haladni az euróövezetét. Szigorú monetáris politikával ugyan elérhető lenne az infláció gyors csökkentése, de ez veszélyes, hatása csak átmeneti lenne, és az EU-ba való belépés után komoly zavart okozna az ECB számára.
A folyó fizetési mérleg számottevő hiánya jelentős kockázati tényező a közép- és kelet-európai országokban, de a legtöbb AIECÉ-intézet egyetértett abban, hogy nem valószínű a külső pénzügyi pozíció lényeges romlása a jövőben, mert várhatóan -- mint az elmúlt években -- döntően hosszú távú működőtőke-befektetésekkel finanszírozható lesz a deficit, melyet továbbra is ezen országok kedvező versenyképességi pozíciója biztosít.
A szerző a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője