Trükkös tavasz a tőkepiacon

A tőzsdei kibocsátók napokban befejeződött tavaszi közgyűlési szezonja alatt történtek új, kritikus szakaszba juttatták a magyar tőkepiac eddig is mély válságát. A spekulánsok helyett ezúttal több cégnél a meghatározó részvényesek nyúltak az aggályos, sőt egyre többször jogellenes machinációk eszközéhez.
Természetesen ismét a vegyipar állt az érdeklődés középpontjában. A TVK plénumán a többségi irányítónak tekinhető Mol adott leckét a jogszabályok nyelvtani és rendszertani értelmezésének végleteiből. Mivel a leányvállalata szerződött a TVK-val, ezért kikerülhető volt a közgyűlési jóváhagyás, sőt a Mol úgy szavazott, hogy más részvényes ne is ismerhesse meg a vitatott megállapodás tartalmát. Hab a tortán a dolgozói részvények bevonása volt, amivel a Mol szavazati aránya úgy került a kritikus 33 százalékos határ fölé, hogy nem kell nyilvános vételi ajánlatot tennie.
A BorsodChem közgyűlése a felvásárlást gátló szavazati korlátozásokat szüntette meg. Itt az igazgatóság előterjesztése volt különös. Arra a korábbi pénzügyi felügyeleti javaslatra hivatkoztak, mely szerint az új befektetőknek nyilvános vételi ajánlatot kellene tenniük a részvényeseknek, de nem várható el, hogy ezt korlátozott szavazati jog megszerzésével hajtsák végre. Az érvelés azért erőltetett, mert a felügyelet nem az alapszabály módosítását kérte. (Az viszont egy másik kérdés, hogy a tőkepiac nem kívánságműsor. A felügyeletnek vagy meg kell állapítania a nyilvános vételi ajánlat nélkül vásárolt részvényekre kötött jogügylet semmisségét, vagy tűrnie kell a kialakult helyzetet.)
Az igazgatóság ugyanezen napirendi pont elfogadását ajánló másik indoka abszolút komolytalan volt. Az értékpapírtörvény még elfogadás előtt álló, tehát nem hatályos rendelkezésére hivatkozott. A dolog pikantériája, hogy a parlamenti szavazásánál elfogadták a szavazati jog korlátozásának időleges fenntarthatóságára vonatkozó módosító javaslatot.
A hatályos rendelkezések kifejezett megsértésére is találunk példát. Az Arago a Pick közgyűlésén a tőzsde vonatkozó szabályzatával teljes mértékben ellenkező alapszabályi rendelkezést fogadott el. Ezzel a szegedi társaságot kisebbségi pakettel irányító tulajdonos sikeresen hátráltathatja egy másik nagyobb befektető térnyerését. Magyarul, nem hagyják, hogy a saját fegyverükkel verjék meg őket. Az akár közgyűlésenként ismétlődő egymillió forintos tőzsdei bírságra pedig futja a Pick pénzéből.
Az Aranypók tőzsdei kivezetése sem lesz zökkenőmentes. A kötelező vételi ajánlat határideje bő egy hónappal azelőtt telik le, mint a részvények után járó osztalék kifizetésének kezdő napja. Így a befektetők vagy nyomott áron eladják papírjaikat, vagy felveszik az 12 százalékos osztalékot, de egy teljesen illikvid részvény marad a tulajdonukban. A cég irányításában nem érdekelt kisebbség alig 10 százalékot tesz ki. Ha valamennyien élnek a vételi ajánlattal, akkor az ajánlattevők akár 5 millió forintos többletbevételhez is juthatnak. Hiába, a kicsit is becsülni kell, az Aranypók könyv szerinti értéke ugyanis meghaladja az egymilliárd forintot.
A Démásznál történtek különösen meglepőek. Úgy tűnik, hogy a többségi tulajdonos fogalmát a gazdasági társaság szinonimájaként Magyarországon következmények nélkül lehet használni. Megbízható osztalékjövedelme és nem utolsósorban a kisebbségi érdekek -- eddig -- tapasztalt figyelembevétele miatt méltán látták el "az özvegyek és árvák részvénye" egyébként megtisztelő titulusával.
Az egyetlen A kategóriás áramszolgáltató tavaly októbertől kezdve vásárolta kis tételben, csökkenő árak mellett saját részvényeit deklaráltan befektetési céllal. Az idén áprilisra az alaptőke öt százaléka gyűlt össze, amely után a társaság mintegy 270 millió forintos osztalékra lett volna jogosult.
Ez az összeg azonban jól jött a többségi tulajdonos, így az igazgatóság zömét adó francia EdF-nek, ezért a pakettet nekik adták el. Pedig a társasági törvény szerint a vezető tisztségviselők feladatukat "a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni".
A nagy botrányok közepette apróságnak tűnő, de érdekes elem a közgyűlési helyszínek vagy időpontok sajátságos megválasztása. Ezek célja nyilvánvalóan az összejövetel zavartalan, azaz kisbefektető- és sajtómentes lebonyolítása. A szintén Arago-érdekeltség Zalakerámia jól bejáratott közgyűlési helyszíne Tófej. Aki esetleg még nem járt arra, a falucska Zalaegerszegtől délre, mintegy 25 kilométerre helyezkedik el, egy jelöletlen mellékúton bárki számára megközelíthető. A BIF Rt. a minden bizonnyal festői szépségű verseg-fenyőharaszti kastélyszállóban "közgyűlt", az Első Hazai Energiaportfólió Rt. (EHEP) pedig leleményesen egy háromnapos munkaszünet kellős közepére hívta össze plénumát.
Ki itt fog részvényt venni akkor, ha kisebbségi tulajdonosként legfeljebb ábrándozhat az egyébként törvényileg garantált jogainak gyakorlásáról? Ki fog itt kibocsátóként megjelenni, ha azt követően akár másnap luxemburgi postafiókokban és ciprusi matrózkocsmákban székelő befektetők kivásárolhatják az irányító pakkettet? Persze mindezt felvásárlási kötelezettség nélkül tehetik meg, hiszen közöttük az égvilágon semmi kapcsolat sincs, pénzük forrásáról pedig vagy semmit sem tudni vagy jobb nem tudni.
Sajnálatos módon szinte minden cégnél felhozhatunk példákat a kisebbségi jogok sárba tiprására. Nem érthetünk tehát egyet azokkal a hangokkal, amelyek a magyar tőkepiacon nem a kisebbségvédelem elvét helyezik a jogalkotás és -alkalmazás gyújtópontjába. Szomorú körülmény, de tény, hogy az ország közállapotaitól a tőkepiac sem önállósíthatja magát. Itt sem az elvi szintű megközelítésén alapuló, a védett jogi érdeket preferáló jogkövető magatartás az általános, hanem a törvény szövegét túlfeszítő módon használó, a szankció elkerülésének biztos tudatában alkalmazott, a résztvevők összekacsintása mellett folytatott ízléstelen ügyeskedés vált megszokottá.
Bizalmi elv helyett bizalmatlansági elv, a nálunk utópisztikus angolszász gyakorlat helyett poroszos fegyelem, képletesen szólva gentlemen''s agreement helyett Allgemeines Landrecht kell Magyarországon!
Az alig több mint egy hónap múlva hatályba lépő új befolyásszerzési szabályok és a régóta vajúdó tőkepiaci reform csak elvi távlatokat nyit a magyar pénzvilág megtisztulásához. A szélesedő hatáskörök gyakorlati alkalmazásával a felügyeletnek elviselhető keretek közzé kell szorítania az egyre több befektető részéről egyre agresszívabb módon megnyilvánuló ambíciókat. Erre egyelőre kevés esélyt látunk, hiszen sem az elmúlt évek felügyeleti gyakorlata, sem az idei tavasz történései nem adnak okot bizakodásra.
Amennyiben a hatóság nem él hatékonyan ezzel a -- nem túlzás -- utolsó eséllyel, akkor rövid időn belül teljesen súlytalanná válik és a gyászhuszár szerepét fogja játszani a magyar értékpapírpiac temetésén.
A szerző a Világgazdaság munkatársa