Fenyegető nővérhiány

Azt ígéri az egészségügyi miniszter, hogy a kormány 10 milliárd forinttal növeli az ápolók munkahelyi pótlékát. Az öszeg első hallásra grandiózus, elismerésre érdemes. A kórházat eddig csak kívülről látóknak mindenesetre az.
Kérdés azonban, nem túl kései-e az ígéret. Nem tudni ugyanis, hogy megállítható-e vele a lényegesen könnyebb munkákra is hadra fogható nővérek elvándorlása. Akik után már nem csak a kereskedelmi központok, a busás jövedelmet nyújtó szépségszalonok, a gomba módra szaporodó magánklinikák kapkodnak, csábítják őket a Lajtán túlról is.
Európa fejlettebb felén is hiány van a képzett egészségügyi dolgozókból, mert ott sem fenékig tejföl ápolónak lenni. A három műszakos kórházi munka, az ápolás lelki és fizikai terhe mindenütt emészti a nővéreket. Csakhogy amíg a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban elérhető két-háromezer márkás havi jövedelem az ott élőknek már nem vonzó, a 40-50 ezer forintot kereső magyar nővért érthetően csábítja a pénz. Így aztán nyugaton egyelőre nem kell félni a betegeknek.
Mára természetessé vált a harmadik évezred népvándorlása, ami mostanában a magyar egészségügyet, a betegeket, a potenciális betegeket sújtja a legjobban. Mert -- remélem, nem veszik zokon a nemzetközileg is elismerten kiváló doktorok -- mit sem ér a kifogástalan orvosi beavatkozás, ha nincs, aki a műtét után ápolja a beteget.
Nem tudom, ki a felelős a hazai egészségügy katasztrofális leértékelődéséért. Abban azonban biztos vagyok: nem egy ember, egy párt, egy kormány bűne, hogy a betegellátásban dolgozók munkája nálunk fabatkát sem ér.
Jó lenne felébredni hát. Mert egészséges ember nélkül nincs gazdasági növekedés. Ezért a 10 milliárdos nővérpótlék-emelés csepp a tengerben, azt az egészségügy átfogó rendbetételének kell követni. Akár tetszik, akár nem.