Kereskedelem: kritikus útelágazás

Szeptember 11-én Amerikát, nyílt társadalmát és eszméit érte támadás a gonosz részéről, amely pánikot, visszavonulást és a globális vezető szerep feladását akarta elérni. A brutális tett, amely egy generáció összetartásának legkeményebb próbatételét jelenti, több, mint épületek és ártatlan emberek elleni támadás.
Mint Bush elnök a kongresszus előtt kijelentette: "Ez civilizációs harc. Ez mindazok harca, akik hisznek a haladásban és a pluralizmusban, a toleranciában és a szabadságban." Az ellenségeink a célok -- a Fehér Ház, a Pentagon, a WTC-toronyépületek -- kiválasztásával elismerték, hogy Amerika hatalma és ragyogása politikai, biztonsági és gazdasági életerejéből ered. Ellentámadásunknak ezen frontok mentén kell kibontakoznia. Ennek megfelelően -- a katonai akciókon túlmenően -- előtérbe kell tolnunk olyan értékeket, mint a nyitottság, a demokrácia, a törvény uralma, az együttérzés és a tolerancia, amelyek ellenfeleinktől elválasztva meghatároznak bennünket és a hozzánk hasonló társadalmakat. Ez a harc a termelők és a rombolók között folyik, illetve a családjuknak jobb életet teremtők és azok között, akik a saját borús jövőjük miatt ledöntik a más által létrehozott értékeket. Ebben a konfliktusban létfontosságúvá vált a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi rendszer liberalizálása. A kereskedelem ennyiben többről szól, mint a gazdasági hatékonyság növeléséről: az elhúzódó küzdelemben értékek terjedését mozdítja elő.
A Federal Reserve elnöke, Alan Greenspan egy röviddel ezelőtti beszédében rámutatott, hogy a világban a nyitottság nagyjából ott tart, ahol egy évszázaddal ezelőtt. A kereskedelemnek a globális gazdasághoz viszonyított arányában nemrég értük el azt az arányt, amely már a XIX. században is fennállt, a tőkemozgásra hasonló számok adódnak. A globális bevándorlás is egy évszázada volt a csúcspontján. Az előző századforduló ugyanúgy a nagy technológiai változások (hírközlés, repülő- és autógyártás) kora volt, mint napjaink. Az 1890 és 1914 közötti időszak ádáz viták kora volt a Szocialista Internacionáléban, amikor anarchisták hajlottak az esztelen pusztításra. Gondolkodók és elméleti szakemberek sürgettek állam, törvények és kormányok nélküli társadalmat, a tulajdonlás és birtok fogalmának feladását, az uralkodó osztály és a vele szövetséges burzsoázia eltörlését.
Akkor egy terrorista -- Gavrilo Princip -- lángba borította a világot, és a globalizáció akkori perspektívái helyett jöttek a különféle "izmusok" (fasizmus, autoriterizmus, korporatizmus, kommunizmus, új merkantilizmus, izolacionizmus és protekcionizmus). A világ akkor megtanulta, hogy a rossz eszmék miként vezethetnek kegyetlenségekhez és tragédiához: depresszióhoz, tömeges éhezéshez, gazdasági katasztrófákhoz, sőt háborúhoz és népirtáshoz. Az akkori tapasztalatokból azt a tanulságot lehetett leszűrni, hogy a változások szorongást szülnek, ami manipulálható a félelmen, az antagonizmuson, az ellenérzésen és a gyűlöleten alapuló célokért. Ennek során a leggyengébbeknek ártanak a legtöbbet azok, akik rosszul meghatározott ügy érdekében felrúgják a nyíltságot és a szabadságot.
A kereskedelem és a szabadság útjába állított új korlátokkal nem lehet segíteni az elszegényedetteken. Általuk nem lehet táplálni a megélhetés minimumáért küzdő százmilliókat, felszabadítani az üldözötteket, javítani a környezetet, visszafordítani az AIDS terjedését, kiengesztelni a terroristákat. Ezzel szemben a liberalizált, globális kereskedelem -- Szöultól Santiagóig -- megmutatta, hogy kiútként szolgálhat a szegénységből és a reménytelenségből. A Világbanknak a fejlődőkről készített elemzése kimutatta, hogy a globalizáció előtt önmagukat megnyitó országokban az egy főre jutó jövedelem évente több mint öt százalékkal növekedett, az elzárkózókban pedig több mint egy százalékkal csökkent évente. Az előbbi csoportban gyorsan mérséklődött az abszolút szegénység, a legalacsonyabb jövedelmi kategóriák keresete pedig a gazdasággal együtt növekedett.
A nemzeteknek a terrorizmus elleni küzdelemben most alakuló koalíciója nem tudja megkerülni a kérdést: készek vagyunk-e a terrorizmus visszaszorítására tett minden erőfeszítésünk mellett alternatívát állítani a fejlődésnek a kereskedelem általi kiterjesztésével és megerősítésével, a növekedés és a nyitottság előmozdításával. A pénzügyi piacok félnek a protekcionizmustól. A kereskedelem liberalizálása irányába való elmozdulás fontos a gazdasági fellendülés és a reformfolyamatok globális továbbvitele végett. Jelenleg több mint 130 szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben világszerte, amelyek mindegyike esélyt nyit -- a fogyasztók számára alacsonyabb árak, a munkavállalók részére jobb foglalkoztatási kilátások, az üzleti világ számára nyereség, a kormányoknak növekvő adóbevételek és emelkedő lakossági életszínvonal formájában.
Az utóbbi hetekben nőtt azon külföldi kormánytisztviselők száma, akik azt kérdezték, hogy vajon az Egyesült Államok kitart-e mellettük a kereskedelem és a gazdasági reformok továbbfejlesztésében. A piacok nyitottsága létfontosságú a fejlődő államok számára, közöttük sok a törékeny demokrácia, amelyek a külgazdaságtól függnek a szegénység leküzdésében és az esélyek teremtésében. Ezek az államok bizonyára felismerték a megbonthatatlan kapcsolatot a gazdaság és a biztonság között, ezért választ és támogatást érdemelnek.
A támadások másnapján az Egyesült Államok nyomban jelezte, tettekkel és szavakkal, hogy -- az Európai Bizottsággal egyetértésben -- elszántan folytatjuk erőfeszítéseinket egy egyezmény eléréséért, amellyel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) novemberi miniszteri tanácskozásán megnyithatnánk az utat egy új kereskedelemliberalizációs tárgyalási forduló előtt. A siker érdekében most minden korábbinál kritikusabbá vált a stratégia, a lendület és a világméretű cselekvés. Meg kell erősíteni a gazdaságokat, amelyek kezdenek magukhoz térni a szeptember 11-i sokkhatás után. Egyúttal közüggyé kell tenni a kereskedelem liberalizálásából származó hosszú távú hasznok kiaknázását.
Az utóbbi 50 év során 90 százalékkal csökkentek a vámok a feldolgozóipari termékekre, az agrárszektorban azonban alig mozdultak a kulcsok. Ahhoz is az uruguayi fordulóra volt szükség, hogy a korábbi mezőgazdasági kvótákat egyáltalán a tarifális szabályozás alá vonják. Az átlagos agrárvámtétel 60 százalék körül van, szemben az egyéb termékcsoportokban szokásos 4-gyel. Az agrárkereskedelemben emellett sűrűn alkalmaznak mindenféle nem tarifális (főleg növény-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági) korlátozást, amelyeket szigorúan tudományos alapokra kellene helyezni. Ugyanígy a tudomány és az ésszerűség szabályai szerint kellene kezelni a biotechnológia alkalmazását, amely utat nyithatna a fejlődő országok lakosságának egészségesebb táplálására, a rovar és egyéb kártevők veszélyes vegyi anyagok használata nélküli visszaszorítására.
A szakmai vitákban gyakran az export van előtérben, ezzel szemben az importnak legalább ilyen jelentőséget kell tulajdonítani. A kereskedelemben olcsóbban beszerezhető termékek mindenekelőtt az alacsonyabb jövedelműek számára jelenthetnek hozzáférhetőséget jobb élelmiszerekhez, ruházati és egyéb fogyasztási cikkekhez. Egy újabb globális kereskedelmi forduló nyilvánvalóan további árcsökkenést és jövedelemnövekedést eredményezne.
A világ országainak adottságaiban és feltételeiben meglévő nagyfokú különbözőség miatt nincs mindenkire egyformán alkalmazható képlet, a környezetvédelmi, az egészség-, a munkaügyi és a szociális normák beállítására. Az Egyesült Államok tiszteletben tartja a szuverén államok jogát az említett területekre vonatkozó előírások meghatározására, ennek megfelelően óvakodni kíván bizonyos normáknak kereskedelmi egyezmények keretébe való kikényszerítésétől. A nem kormányzati szervezetek többsége is inkább a WTO-tól független, sokoldalú egyezmények alapján kívánja szabályozni a környezetvédelmet. A környezetvédők ugyanakkor támogatják, hogy az amerikai kormány odahaza magas követelményeket támasszon. A gazdasági növekedés, a nyitottság és a tapasztalatcsere -- pont azok az előnyök, amelyeket a kereskedelem és a befektetések révén támogatunk -- elengedhetetlen ahhoz, hogy környezetvédelmi, szociális és egészségügyi téren javulást lehessen elérni. Felismertük azt is, hogy Amerika kereskedelempolitkájának tükröznie kell olyan társadalmi értékeinket, mint az együttérzés és az igazságosság. Például a szellemi tulajdonjogok körében azonnal rugalmasságot tanúsítottunk az AIDS elleni átfogó fellépés érdekében. Az idei évben az amerikai kormány különleges gyorsasággal léptette életbe azt a törvényt, amellyel rendkívüli kereskedelmi kedvezményeket nyújt a Szaharától délre fekvő 35 ország számára. Ennek nyomán az érintett államokból 30 százalékkal emelkedett a textilfélék importja.
A világszerte megnyilvánuló, spontán és szinte egyetemleges támogatásnak köszönhetően a multilaterális kereskedelmi tárgyalások új fordulójának megtartását célzó egyezmény most elérhetőnek látszik. Ilyen kimenetel a globális piaci rendszer megerősödéséhez vezetne. Egy sikeres forduló nemcsak a világgazdaság növekedési kilátásait javítaná jelentősen, hanem válasz lenne a terrorizmusra, a nyílt és szabad társadalmak iránti elkötelezettségünk megerősítése révén.
Összegzésképpen: visszatértünk a szabadkereskedelmi tárgyalások asztalához, és ledöntjük a korlátokat a világban. Az új évszázad hajnalán ismét választhatunk eszmék között. A kérdés az, hogy mi diadalmaskodik majd: a félelem, a rombolás és az elillanó álmok, vagy azok az eszmék, amelyek elhozzák az emberiségben rejlő potenciál kiaknázását, törekvéseinek valóra váltását, a jobb életre törekvő, szabad emberek alkotó energiáinak felszabadítását. Hagyhatjuk, hogy viták, szűkkörű érdekek követése vagy a bizonytalanság közepette elillanjon az előző generáció által összehozott siker. Vagy építhetünk az utóbbi 50 év lendületére, felmutatva a nyitottság és a szabadság értékeit, lefektetve a prosperitás új irányait, a globális rendszer fokozott biztonságának alapjait, nemcsak egy vagy két évre, hanem a következő évtizedekre.
Ez a tét.
A szerző az Egyesült Államok kereskedelmi főmegbízottja