Megállapodás után

Jövőre ötvenezer forint lesz a kötelezően járó legkisebb munkabér. Ismét az történt, amit a kormány akart, de most nem ultimátumszerűen döntött, mint tavaly, hanem a másik két oldal, a munkaadók és a munkavállalók egyetértését is megnyerte akaratához. A nóvum tehát maga a megállapodás, hiszen a kormány 2002-ben már eleve ötvenezer forintos minimálbérrel számolt a kétéves költségvetésben, s már a tárgyalások elején világossá tette, többmilliárdos nagyságrendű kompenzációról csak akkor lehet szó, ha a munkaadók beleegyeznek a döntésbe.
A rábólintás megtörtént, s mindhárom oldal elégedetten távozhatott a tárgyalóasztal mellől. Számos területen ugyan feszültségeket hoz felszínre a döntés, mégis helyeselhető. Hosszabb távon úgy sincs más út.
A kompenzációs keret egymilliárdról 15 milliárdra emelésével a kormány elismeri: a munkaadóknak nem egyszerű kigazdálkodniuk ilyen mértékű bértöbbletet. Különösen azok a cégek kerülnek nehéz helyzetbe, amelyek külföldi bérmunkára alapozták üzleti tevékenységüket. S ráadásul mindez az elmaradott kistérségeket érinti leginkább. Ott valós veszély a gyártás megszüntetése, keletebbre helyezése. A felszabaduló munkaerőt pedig más nem tudja felszívni.
Nem tudni persze, hogy a közelgő parlamenti választás mennyire nyomta rá bélyegét a tárgyalásokra, s a kormány a péntárca ily mértékű kinyitásával mennyire járult hozzá egy olyan, egyhangú megállapodás létrejöttéhez, amelyre hivatkozni lehet jövő tavasszal is. Ugyanakkor tény: a tavalyi támogatás alig több mint negyedét használták fel a vállalatok, sokak szerint azért, mert nehéz volt igénybe venni. Ha a feltételeket kellőképpen megismertetik a vállalatokkal, s talán némi egyszerűsítés is történik, van esély arra, hogy veszélybe kerülő munkahelyeket mentsenek meg, s akkor elégedettek lehetnek a munkaadók és a munkavállalók (a választók) is.