Külföldi lapszemle

Financial Times
Az az új számviteli szabvány, amely néhány hónap múlva életbe lép, meg fogja ölni a régi paternalista nyugdíjrendszert, amelyben a vállalat meghatározott színvonalú nyugdíjat garantált alkalmazottainak. Az új szabályzat ugyanis előírja, hogy a nyugdíjtartozást a cég a nyugdíjalap piaci értékéhez mérje mérlegében. Így az a vállalat, amelynek alapja keveset ér, a részvényeseinek kisebb osztalékot tud fizetni. Ezért a cégek az új alkalmazottaknak nem a nyugdíjat garantálják, hanem inkább a nyugdíjalaphoz való hozzájárulást, s a mérsékelt infláció miatt ebben nem a részvények, hanem a kötvények nyújtanak nagyobb biztonságot mind a nyugdíj várományosainak, mind a részvényeseknek. A változás -- amelyben szerepe van annak is, hogy a vállalati nyugdíjvárományosok jogaikat új munkahelyükre is átvihetik -- igazi oka az, hogy régen a társaságokat mintegy élő szervezeteknek tekintették, amelyeket a nemzedékek átadnak egymásnak. Ma a vállalatot feltételes, előre nem látható képződménynek tartják a felvásárlások, kiszervezések stb. miatt. Ezért rettennek vissza a cégek a hagyományos nyugdíjrendszertől.(Financial Times)

Der Standard

Az osztrák gazdaság "technikai értelemben" recesszióban van, akárcsak az egész euróövezet, mert egymás után két évnegyedben csökkent a teljesítménye. Az eddigi közértelmezés szerint azonban nincs, mert a növekedési ráta sem az idén, sem jövőre nem lesz negatív. Ténylegesen azonban a gazdaság növekedése hivatalos bejelentés nélkül már rég elmarad attól a szinttől, amelyet erőforrásai és a korábbi beruházási döntések lehetővé tesznek. A valóság legfájóbb módon a növekvő munkanélküliségben fejeződik ki. E ténynek már régen riasztani kellett volna az illetékes gazdaságpolitikai intézményeket. Ám az EU bizottsága még nyáron is teljesen irreális jóslatokat mondott, az európai jegybank pedig mereven az inflációs adatokat figyelte. Az európai pénzügyminiszterek tanácsa, köztük a mintadiák osztrák pénzügyi tárcavezető megelégedett a konszolidációs célok bőbeszédű ismétlésével. Ily módon Európa konjunktúrapolitikája ma csupán abból a reményből áll, hogy az amerikai gazdaságpolitka mozdonya kihúzza a mocsárból.(Der Standard)

The Wall Street Journal

Hála a republikánus szenátoroknak, Bush elnök második lehetőséget kapott arra, hogy olyan adócsökkentésért induljon harcba, amely megéri az erőfeszítést, és éljen hatalmával, amit ő és gazdasági vezérkara elmulasztott közvetlenül szeptember 11-e után. Kidolgozhatják azt a megegyezést a szenátus demokrata frakciójával, amely tényleg segíti a gazdaságot. Az egyetlen, ami megéri az erőfeszítést: gyorsítani a személyi jövedelemadó kulcsának csökkentését a legmagasabb jövedelmi sávokban, amit a kongresszus már elfogadott. Ez a módszer bevált Coolidge, Kennedy és Reagan elnök számára, és számos pártatlan tanulmány bizonyította, hogy milyen ösztönző hatása van az adókulcs mérséklésének abban a körben -- főleg a személyi jövedelmi adók szerint adózó, gyorsan növekvő kisvállalatok körében --, amely a legvalószínűbben új munkahelyek teremtésére fordítja az így kapott magasabb jövedelmet. A gyorsabb adócsökkentés elfogadásáért cserébe érdemes elfogadni a szenátusi demokraták egyes adókedvezményekről szóló javaslatait. Bush elnök felhasználhatja az elnöki emelvényt arra, hogy meggyőzze a közvéleményt ennek a gazdasági számtanpéldának a helyességéről. A demokraták egész bőkezűsége nem indítaná meg a gazdaság növekedését, mint azt a japán példa mutatja.(The Wall Street Journal)