A tények és a várakozások közötti éles kontraszt e hét elején éleződött ki annyira az amerikai tőzsdéken, hogy megállt a lassan két hónapja tartó heves áremelkedés.
A befektetők hosszú hetekig szinte kizárólag a várakozások lázában égtek: a piac néhány hét alatt elhitte, hogy az amerikai gazdaság a jövő év közepére ismét növekedési pályára állhat. A tények (a jelenlegi állapotokat tükröző adatok) azonban néhány szép hét erejéig senkit sem érdekeltek.
A szeptember 11-i terrortámadás után kerek egy hétig zuhantak a részvényárfolyamok -- ezt ma már általában azzal magyarázzák a szakértők, hogy főként a tetemes kifizetéssel szembesülő biztosítótársaságok adtak el limit nélkül, likviditásukat megőrzendő. A tőzsdék újranyitása előtt már lépten-nyomon hangoztatott hazafias nyilatkozatokba kapaszkodva aztán a gyengülő eladói nyomás láttán sokan a vételi oldalra álltak, s beindult az akkor még besszpiaci emelkedésnek tartott jelenség. Az árak növekedése azonban nem állt meg néhány nap után -- pár hét elteltével a szeptember 11. hatását számszerűsíteni próbáló elemzők döbbenten látták, hogy a piacok elérik a terrortámadás előtti szintjüket, majd kényelmesen emelkednek még tovább.
Természetesen nem lehet pontosan tudni, hogy mely tényezőknek milyen szerepe volt a mélyponthoz képest elért 20-30, de például a félvezető- és a networkingszektor által produkált 50 százalék feletti emelkedésben, de többé-kevésbé rekonstruálhatók az események.
A kezdeti néhány nap valóban természetes korrekció volt a hatalmas zuhanás után, ezt követően azonban kijött néhány olyan céghír (Cisco, Intel), mely az elvakultan pesszimista várakozásokhoz képest kedvező volt. Ebben a szakaszban a piac szerint a korábban esésre játszó hedge fundok hatalmas nyereséggel elkezdték zárni pozícióikat, ami ahhoz vezetett, hogy az időközben érkező rossz makroadatokra és céghírekre sem reagáltak az indexek. Ez stratégiaváltásra késztette a piacon nagy számban jelen levő rövid távon üzletelő játékosokat is -- ezek nagy része a hangulatot figyelve és technikai elemzések alapján üzletel. Ők csak azt látták, hogy a piac rossz híreknél is feltűnően erős, így újabb befektetői csoport jelent meg a vételi oldalon.
Végül -- ahogy az a nagy könyvben meg van írva -- jöttek a lemaradottak: november elejétől az amerikaiak ismét egyre több pénzt hordtak a részvényalapokba, ezek kezelői pedig folyamatosan vásároltak. November közepén az emelkedés indoklása már gyakran kimerült abban, hogy a hosszból való kimaradástól miatti félelem motiválja a vásárlókat. November végére a hangulat, a technikai indikátorok és a várakozások mind vásárlásra ösztönöztek, a néhány szerencsétlen fundamentális elemző károgása hetekig süket fülekre talált.
Az utóbbi néhány napban fordult kissé a kocka, a Dow Jones épphogy, de nem bírta elérni a 10 ezer pontos határt, és a Nasdaq is megakadt nem sokkal 1900 felett. Mindehhez persze kellett egy nagyon nem várt adat: az amerikai fogyasztók "piszkítottak bele" a képbe. A korábbi tapasztalatok alapján ugyanis egyértelmű volt, hogy egy két hónapos részvénypiaci száguldás és az optimista várakozások elegendőek ahhoz, hogy emeljék a fogyasztói bizalmat. Ez most nem jött be: hétéves mélypontra esett a bizalmi index. Bizalom terén újabb csapásként itt az Enron esete: Amerika legnagyobb energiakereskedő cége addig machinált zűrös határidős ügyletekkel, hogy csődközelbe jutott, s mindez olyan későn derült ki, hogy a papír árfolyama két hónap alatt 60 dollárról 60 centre esett. Miután az Enron-részvényesek lényegében mindenüket elbukták, most éppen azon bankok alázása folyik, akik nyugodtan hitelezték a társaságot.
A túlvett piacon zajló jelenlegi korrekció nyomán igen érdekes helyzetben vannak a világ vezető piacai: a jelenlegi makroadatok és a jövő évi várható cégeredmények alapján számolva a részvények igen túlértékeltek, ha azonban a korábbi történelmi tapasztalatokra támaszkodva két évre előre modellezzük a gazdaság mint egész teljesítményét, a derűlátó várakozások többé-kevésbé magalapozottnak tűnhetnek. Igen izgalmas december várhat emiatt a befektetőkre. Az év utolsó hónapja hagyományosan a Mikulás-rali jegyében telik, most viszont a Télapónak egy igen magas szintről induló piacot kellene még feljebb húznia. Amennyire egyértelmű volt a mindent elsöpő hosszhangulat két-három héttel ezelőtt, annyira nem lehet most érezni, hogy az optimista várakozások, vagy a kegyetlen jelen kerekedik felül a befektetői döntésekben. S akkor még nem került szóba a másik nagy dilemma: érdemes-e a gazdaság fellendülésében bízva vásárolni, ha a cégeredmények terén szinte biztos, hogy a jövő év végéig nem nagyon lesz pozitív elmozdulás.
A hazai tőzsde is kellemes hely volt az elmúlt időszakban befektetői szempontból. Noha ahhoz bizonyosan hosszabb idő kell, hogy a tágabb magyar közvélemény is észrevegyen valamit a tőzsdei fellendülésből, a még mindig nem csekély számú hazai Mol-részvényes biztosan jobban figyeli a tőzsdei eseményeket. Az elmúlt hetek ugyanis főként a olajcégről szóltak, nagyrészt annak is a gázüzletágáról. A piac abban már biztos, hogy a 49 százalékot eladják valamelyik szakmai befektetőnek, a másik 51 százalék sorsa viszont még bizonytalan. Aki eddig nyilvánosan szólni látszott arról, hogy az állam vevő lehet a többségre, arról perceken belül kiderült, hogy vagy nem is beszélt, vagy félreértették. A piaci szereplők ebből aztán azt a nem meglepő következtetést vonták le, hogy dolgot fű alatt már rég elboronálták, csak még nem publikus semmi információ. Az elemzők szerint pedig a Molnak az is jó hír, ha kiszáll az egész gázüzletből, meg az is, ha jövőre nyeresége származik belőle. Arról, hogy mégis melyik a jobb, megoszlanak a vélemények.
A Mol 5000 forint fölé emelkedése mellett nem lehet nem észrevenni, hogy a Matáv az utóbbi napok külpiaci esésével dacolva komolyan szemez az ezer forinttal, ráadásul a korábban porig alázott közepes cégek is elég jól tartják magukat. Sőt, a Synergon, a Graphisoft, majd a Globus piacán alakult ki olyan heves áremelkedés, hogy mire a lassabb reakcióidővel rendelkezők kapcsoltak, a piac akár 40-50, vagy -- a Synergon esetében -- akár 100 százalék felett emelkedett. A kőkemény tényekre pillantva azt láthatjuk, hogy az idén a BUX túlteljesítette a vezető piacokat: bőven 10 százalék alatti visszaesése feleakkora, mint a londoni és harmadakkora, mint a Nasdaq, vagy a frankfurti piac vesztesége. A forgalom a Mol nélkül még mindig kicsi, de a lényeg, hogy a trend fordult, és megmaradt annyi külföldi befektető, akik a csendes vegetáláshoz szükségesnél kissé nagyobb likviditást biztosítják a BÉT-nek.