Tejben, olajban
Változott a lengyel kormány -- módosult az olajipari privatizációt intéző szervezet vezetősége. Kelet-Európában ezen aligha lepődik meg bárki is (persze ha Nyugaton még aktuális lenne a magánosítás, gyaníthatóan ott sem történne ez igazán másképp).
A lengyelek azonban ebben a kérdésben szemmel láthatóan igencsak földhözragadtan gondolkodnak. Az ottani kabinet fantáziája ugyanis csak odáig terjed, hogy mérlegelgeti a magyarok, az osztrákok vagy az angolok használnak-e leginkább a hazai iparnak. Érzékelhető persze a mély meggyőződés: az előző kormány választottja egészen biztosan nem!
Aki ennek a térségnek a lakója, mindezzel kapcsolatban továbbra sem kérdez és nem is csodálkozik. Legfeljebb nem érti, hol a ragyogó szellem, hová veszett a minden túlélést biztosító találékonyság (bár ebben irodalmi példák alapján inkább a csehek jeleskednek).
Nem kellene ugyanis visszatáncolni attól, hogy a Mol Rt.-vel kezdjenek exkluzív tárgyalásokat a PKN Orlen aladásáról. Sőt érdemes lenne a Rafinéria Gdanskát is a magyar olajtársaságnak eladni. A kormánynak ebből nem csekély privatizációs bevétele származhatna (a Mol az eddigi hírek szerint nem garasoskodott ajánlatában).
Ezt követően pedig csak annyi lenne a teendő, hogy a kabinet -- persze nem most, hanem a következő választások közeledtével -- a polgárok (pardon, elvtársak) jobb élethelyzete érdekében igen alacsony szinten maximálja az energiaárakat. Egy baloldali garnitúrához illenék is, hogy az ország lakóit tejben, vajban (olajban) fürdessék.
Így a Mol részvényesei finanszírozhatnák a kabinet népszerűségét.
Ebben úgyis van már gyakorlatuk.
