Utó(d)védharc

Új kifejezést ízlelgetek. Úgy hívják: utódvédelem. Nem lehet másként nevezni azt, ami manapság egyre divatosabbá válik európai légiközlekedési körökben. Az eltűntek helyére lépő cégekre alkalmazható és sokak által támadott, mint az elődök esetében.
Itt van mindjárt a svájci és a belga példa, rögtön egyetlen esetbe vegyítve. A brüsszeli kormány naggyá teszi az eddig a Sabena árnyékában lévő Delta Air Transport nevű céget, amely rögtön átmenti a becsődölt anyavállalat le- és felszállási résidejeit a brüsszeli repülőtéren. Ez kulcselem, e nélkül esélye sem lenne arra, hogy túlélje a kritikus hónapokat. Az unióban soros belgák azzal érvelnek, hogy százezer állás forog kockán, mentsük hát, ami menthető.
A svájci kabinet és az államfő rávesz néhány kantont, nagybankot és milliomost, hogy együtt fedezzék a letűnt Swissair egyik leányának, a Crossairnek a feljavítását. Svájc persze nem uniós tag, de elméletileg neki is tilos lenne bevonni a közpénzeket. Zürichben is azt mondják: az nem lehet, hogy ne legyen nemzeti légitársaságunk, és itt is sokezres elbocsátásra hivatkoznak.
Az utódvédők -- mint lenni szokott -- most egymásnak estek. A belga kormány beperli a Swissairt, mert úgymond magára hagyta a fele részben övé Sabenát. A svájciak azért dühöngenek, mert szerintük a belgák rosszul kezelték a vagyont. A perpatvarban a Lufthansa is hallatja hangját: bírósággal fenyegette meg a belga és az olasz kormányt, mert saját nemzeti légi cégeinek hóna alá nyúlt.
Jó a Malévnek! Most bizonyíthatja piaci alkalmasságát, s eközben formálisan nem érheti az a vád, hogy csak állami mankóval tud fönnmaradni, hiszen még nem vagyunk uniós tagok. A belépés azonban nincs messze. Az utódvédelemre viszont nincs felkészülve a büdzsé. Hacsak nem akarja a kormány. A múltban sokszor akarta, ezért tartunk most itt.