Fél(ve)vezetőipar

A héten az utolsó nagyágyú is bedobta a törülközőt az elmúlt két év alatt különösen sokat megélt félvezetőiparban. A japán Toshibának sem az európai Infineon stratégiai szövetsége, sem saját amerikai gyára nem kell többé. A lépés érthető, a négyéves konjunktúraciklusokhoz szokott iparág képviselői a 2000-ben indult legutóbbi lejtmenetben a szokásosnál is több kedvezőtlen fejleménnyel szembesülhettek már az indulásnál.
A számítógépek és a kommunikációs eszközök legfontosabb építőelemeit gyártóknak nemcsak az informatikai piac egyébként előre látható lassulásával kellett számolniuk, hanem a távközlési piac nem várt nehézségeivel is. A harmadik generációs rendszerek licencének megszerzésében nyakig eladósodott szolgáltatók már jóval kevesebb pénzt tudtak áldozni az előfizető-vonzó mobilkészülékek támogatására.
Ez nagyon rossz hír volt az ennek nyomán termeléscsökkentésre kényszerülő mobiltelefon-gyártóknak. S akkor még csak Nostradamus láthatta előre az információtechnológiai ipart különösen mélyen sújtó ez év szeptember 11-i fejleményeket. A terrortámadás nyomán kialakult helyzet, a globális recesszió legalább fél évvel kitolja a fellendülést. A félvezetőipar az idén 90 százalékos árzuhanás, 35 százalékos piaczsugorodás után kevesebb mint 150 milliárd dollár bevételt könyvelhet el. Biztató jel azonban, hogy noha az ágazat újabb lényeges piacbővülésre csak 2003-ban számíthat, már jövőre elkezdődhetnek a két éve abbamaradt találgatások: épít-e Európában újabb csipgyárat az Intel. S ha igen, ismét eséllyel indulhat-e az ennek kapcsán korábban már hírbe hozott kelet-magyarországi helyszín?