Az emberi szervek pótlásáért folyó harcban ezúttal az állati donorok tenyésztői szereztek jó pontokat. Sertéseik szerveit az emberi test hírek szerint nem lökné ki, mint a "normális" disznókét. A versenyben azok nyernek és juthatnak sok-sok milliárd dollárhoz, akik nagy tömegben és viszonylag olcsón állítanak majd elő megbízható szervhelyettesítőket.
A hagyományos átültetés drága, a donorszerv is kevés, és árnyékot vet a módszerre a szervkereskedelem. Nagy hátránya a kilökődés veszélye is, bár ez elhárítható.
A donorszervhiány megkerülhető mesterséges szövetek, szervek alkalmazásával, de ezek igencsak tökéletlenek, még a sokat reklámozott műszívek is csak szűkre szabott ideig dobognak. Csak kényszerből bízhatók életfunkciók testen kívüli gépre is, mondjuk a mozgást korlátozó vastüdőre, a drága és gyakori használatot feltételező művesére vagy a merev végtagprotézisre. (Viszont a szívritmus-szabályozó bevált, és megfizethető.)
Eredményei dacára csak a távoli jövő megoldásának tűnik az őssejtből kitenyésztett emberi szövet vagy szerv is. Az ez irányú kutatást ugyanis hátráltatja, hogy a munka során emberi sejteket kell klónozni, amit viszont a legtöbb országban etikai okokból korlátoztak vagy betiltottak.
Sokan állati szervek átültetéséhez, azaz a xenotranszplantációhoz fűznek nagy reményeket. Bár ellenérzéseket keltene, ha emberekben sertésszív dobogna, még ez is jobb, mint ha a beteg meghalna. A lélektani teher mellett fenyeget egy másik veszély is. Senki sem tudhatja, nem lenne-e új betegségek, pusztító járványok elindítója pontja az állati szervvel együtt az emberbe juttatott vírus.
A verseny párhuzamosan folyik, s talán majd egyszer választhatunk, hogyan pótolják szerveinket. Ennél csak az lenne jobb, ha nem kerülnénk ilyen választási kényszer elé.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.