Jegyben járók

A kárpótlási jegy csak úgy látszik, mintha értékpapír lenne. Mögötte nem áll olyan alanyi jog, mint például a tulajdonjog a részvény vagy a pénzkövetelés a kötvény esetében. Az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk orvoslása céljából alkotott 1991-es kárpótlási törvény szerint "az állammal szemben fennálló követelést" testesíti meg.

Természetesen így sem a jelenleg hatályos tőkepiaci jogszabály, sem a korábbi értékpapírtörvények, sem a polgári törvénykönyv értékpapírokra vonatkozó rendelkezései nem terjednek ki erre a "valamire". Formailag viszont mégis értékpapír, hiszen a kárpótlási törvény ekként szabályozza.

A kárpótlási törvény szerint az állam biztosítja, hogy a jegyet annak birtokosa felhasználhassa. A magas szintű, ám nem ugyanilyen színvonalú jogforrás azonban nem ír elő konkrét határidőt az állami kötelezettség teljesítésére. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az érdekérvényesítésre nincs lehetőség. A nyilatkozatok szerint a jegytulajdonosok egy része pert fontolgat az állam ellen, de egy alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése is megfontolást érdemel. A harmadik lehetőség a kárpótlási jegyek állam általi felvásárlása lenne, de például a nyilvános vételi ajánlat szabályai itt nem alkalmazhatók, a tőzsdei kivezetés pedig a tőzsdetanácsot állítaná igen kreatív feladat elé.

Az ügyet egyre többen úgy tálalják, mintha egyértelmű lenne, hogy az államnak névértéken kell valamilyen megváltást adnia e sajátos értékpapírért. Itt vethet fel érdekes problémát, hogy milyen különbség van vagy lehet a tőzsdei folklórban kopaszjegyként és határozatos jegyként emlegetett forma között. Az előző a spekulatív céllal vásárolt jegy, míg az utóbbi az alanyi jogon kárpótoltnál lévő papír.

Egy jogi forma bizonytalansága mindig negatív hatású a közgazdaságtani tartalomra, és kitűnő terepet biztosít a spekulánsoknak. A "nagy üzlet" fogalma pedig kizárja azt, hogy abban sokan részt vegyenek.