Kedvezménytörvény a kampányban

A határainkon túlról azokon belülre vágyakozó vendégmunkások maximális számát meghatározó kvóta rögzítése aligha vetett véget a magyar-román egyetértési nyilatkozat tárgyában kibontakozott polémiának. Hiszen a választási kampány első klasszikusan markáns témája eléggé fajsúlyos ahhoz, hogy abból kiindulva újabb altémákat igyekezzen népszerűsíteni a lendületbe jött baloldali ellenzék. Annál inkább, mert pártjai hónapok óta először tudták elérni, hogy a védekezésre kényszerített kormány ereje csak a reagálásra legyen elegendő, határozott ellentámadásra viszont nem.

Mindazonáltal nem a kabinet keddi, a plafont 81 320 főben meghatározó döntését követően derült ki, hogy az egész másként ügy, mint ahogyan hirdetik. A kormányfői megállapodás ritkán idézett pontjaiból ugyanis hetekkel korábban - magyarán azonnal - kiderült: bár a kabinet látszólag magyar nemzetiségűeknek szánt kedvezményeket terjesztett ki a szomszédos állam román ajkú állampolgáraira, áttételesen a törvényben biztosítottnak látszó könnyítését nehezítheti vissza. "A munkavállalási engedélyek a Magyarországon tartózkodó idegen állampolgárok munkavégeztetési engedélyeztetéséről hozott általános rendelkezések szerint kerülnek kibocsátásra" - olvasható az Orbán Viktor és Adrian Nastase által szignált nyilatkozatban. A hivatalos szöveghez illő bikkfanyelven fogalmazott passzust a kedvezménytörvény vonatkozó előírásával összevetve egyértelmű kellett legyen, hogy a tízmilliónyi munkás beáramlásáról szóló prognózisok abszurdak. A tisztánlátás érdekében indokolt idézni a törvény - mint előzmény - megfelelő szakaszát is: "Az e törvény hatálya alá tartozó személy a Magyar Köztársaság területén engedély alapján foglalkoztatható. Az engedélyezési eljárás során a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az engedély naptári évenként összesen három hónap időtartamra a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül adható ki." E paragrafusokból minimálisan következett, hogy a vendégmunkások alkalmazásának feltétele a munkavállalási engedélyek és a munkavállalói vízumok beszerzése - ennek kapcsán kezdeményezőként nem elhanyagolható a vélhetően józanul mérlegelő magyarországi munkaadók szerepe -, hozzáértve a megfelelő energiák és anyagiak befektetésének szükségességét.

Miután tehát a kormány alapjában véve a szomszédos államokban élő magyaroknak sem ígért mást, mint egy eljárási könnyítést, megállapítható, hogy az egyetértési nyilatkozat által sem történt tételesen igazolható jogvisszavonás. Ami a lényeg: nem tudjuk, a kabinet akkor, amikor a kedvezménytörvény passzusait és az ominózus egyetértési nyilatkozatot szövegezték, számolt-e azzal, hogy a későbbiekben kénytelen lesz a hivatkozott "általános rendelkezések" közül "aktiválni" a foglalkoztatási törvényben rögzített felhatalmazást. A kvóta megállapításának lehetőségét magában foglaló, "alvó" passzust - mint azt rádióinterjújában maga a kormányfő is megemlítette - a foglalkoztatási törvény 1991-es elfogadása óta még soha nem "ébresztették fel", a történtek hatására most először született ilyen döntés. Ennek köszönhetően az eddigieknél is egyértelműbb, azaz nemcsak a munkaadókon, valamint az engedélyek és vízumok megszerzéséhez szükséges energiákon és anyagiakon múlik, hogy valóban nem áraszthatják el az országot román - vagy akármilyen - munkások. Természetesen beleértve a határon túli magyarokat is.

A kampányban járható aktuális csapásirány következésképpen az - mellesleg el is hangzott már nemegyszer -: becsapta-e a kormány a határon túli magyarokat, vagy sem. E tekintetben azonban az eddigieknél könnyebb eligazodni, hiszen célszerű politikusaik nyilatkozatait mérvadónak tekinteni. Részükről eleddig - noha különböző országokban létező, különböző szervezeteik nem feltétlenül terelhetők azonos politikai platformra - nem hallottunk érdemi kifogásokat sem a törvénnyel, sem a kapcsolódó dokumentummal szemben. Sőt: a megállapodás kidolgozásában aktív szerepet vállalt RMDSZ rendre egyetértését hangoztatta, szlovák, szerbiai és kárpátaljai magyar politikusok pedig a magyar belpolitika körébe, esetenként a választási kampány elemei közé utalták a budapesti oppozíció felvetéseit.

Ezzel a megközelítéssel indokoltnak tűnik egyetértenünk. Kétségtelen, hogy a szocialisták - bár egy napot késve, de - jó érzékkel ismerték fel, hogy az egyrészt munkahelyüket féltő, másrészt idegen- (ezen belül román-) ellenességre hajlamos, a jogszabály és a megállapodás részleteiben elmélyedni képtelen választópolgárok fogékonyak lehetnek mondandójukra. Hogy a begyűjthető szavazatok ára arányban van-e a kormányon kívül nagy valószínűséggel az ország és a határon túli magyarok kontójára is keletkezhető politikai károkkal, azt nyilván nem mérlegelték. Meglehet, ez nem is dolguk. Végtére a Fidesz és a jobboldal egyéb pártjai sem elsőrendű szempontként számoltak hasonló kérdésekkel, amikor az előző választásokat megelőzően népszavazásra vitték volna a külföldiek földtulajdonszerzésének ügyét.

Januári közvélemény-kutatási adatok hiányában egyelőre nem vonhatjuk meg annak mérlegét, hogy a szocialisták akciói - szempontjaik szerint - mennyiben minősíthetők eredményesnek. A tisztségviselői révén kezdetben összevissza beszélő kormányzat egyre határozottabb reakcióiból azonban arra is következtethetünk - napokon belül kiderül, helyesen vagy sem -, hogy készülhettek szűk körben látott felmérések, amelyek az MSZP-s taktika sikerére utalnak.

A fejlemények tükrében akad még egy, módfelett lényeges kérdés. Mégpedig az, hogy a kedvezménytörvény megszületésének ezek után mi az értelme és mekkora a jelentősége. Ez ügyben Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke által mondottakat idéznénk: eszerint a kedvezménytörvény lényege maga a jogállás, vagyis a "határon túli magyar" jogi kategória megteremtése, amihez igazolvány járul. Az a tény, hogy a magyarigazolvánnyal kedvezmények is járnak, csak hab a tortán - idézte az MTI január 5-én a politikust.
Hogy mi lesz az ilyeténképpen kerettörvénynek minősítendő jogszabály tartalmának alakításával? Egyvalami biztos: a politikai erőknek elsősorban a határon túli magyarok érdekében lenne szerencsés erről csak az áprilisi választásokat követően vitázniuk.