Késleltetett vihar

Ha Silvio Berlusconi olasz kormányfő komolyan gondolja, amit külügyminisztere, Renato Ruggiero menesztése és a külügyi tárca átvétele után mondott - azt, hogy ő és országa változatlanul elkötelezett az európai integráció mellett, és Itália jövőjének érdekében áll az erősebb és egységesebb Európa -, akkor Ruggiero távozását kormányátalakításra is fel kellene használnia. Amennyiben következetes, el kellene intéznie, hogy azok is fölálljanak a bársonyszékből, akik rossz hírét költik Rómának Európában. Közéjük tartozik Tremonti gazdasági és Martino védelmi miniszter, Bossi, az Északi Liga vezetője. Mindhárman Európa-ellenesnek számítanak közösségi berkekben.

A kormányátalakításnak azonban vajmi kevés az esélye. A hét hónapja hivatalban lévő új középjobb kormány már eddig is számos tanújelét adta annak, hogy másképp képzeli el az uniós politizálást, mint előde (közös repülőgép, elfogatóparancs, kereskedelempolitika, az euró bevezetési módja). Az Európai Unióban pedig csak ezúttal, megkésve tör ki az a vihar, amely tavaly májusban volt várható, amikor Berlusconi és uniós szemszögből kevéssé szalonképes partnereinek szövetsége került ki győztesen a parlamenti választásokból. Akkor még friss volt a Haider-szindróma miatt "büntiben" tartott Ausztriával szembeni kiközösítés kudarca és hiábavalósága. S a tapasztalt diplomata, az européer Ruggiero külügyminisztersége is egyfajta fügefalevélként tudott működni. Most azonban Olaszország visszavonhatatlanul uniós problémává lépett elő, s Brüsszelnek igen kevés eszköze van ennek kezelésére.