Lapszemle

Die Welt

Érdemes odafigyelni arra, ha az amerikaiak gazdasági rendszerüket korruptnak és lezüllöttnek nevezik. Annál furcsább, hogy a külföld kevés figyelmet fordít az Enron csődjére. Ez nem azért politikai botrány, mert mindkét párt gazdag ajándékokat kapott az USA legnagyobb energiakereskedőjétől, hanem mert a vádlott maga a "haverkapitalizmus", amelyben mindenki egymást fedezi, ahol alig történnek törvénytelenségek, csak arcátlanságok. Sok amerikai nem 2000 márciusában (amikor a Nasdaq esni kezdett), hanem csak tavaly szeptember 11-e után ébredt fel a gazdagság álmából. Az amerikaiak több mint a fele spekuláns lett a kilencvenes években. A megtakarítási ráta zérushoz közeledett, csak a buták takarékoskodtak, akik megtartóztatták magukat és nem vettek részt a lelkes fogyasztásban. Az a mítosz, hogy a vezérigazgató mellett a kis alkalmazott is részt kap a profitból, rendben volt, amíg a hólyag ki nem pukkadt. Akkor a nagyobb keresetűek, akik jobban ismerték vállalatukat, legfeljebb részvétet éreztek az együgyűek iránt, akik öregségük idejére félretett pénzüket mind "egy fészekbe" rakták. Az Enron bukása - O'Neill pénzügyminiszter szerencsétlen megjegyzése szerint "a kapitalizmus szelleme: cégek mennek és jönnek" - éppen ellentétesen, az USA-ban a kapitalizmust szennyezte be. Egy közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak kétharmada - bizonyára nem az osztályharc hívei - azt sejti, hogy a Bush-kormány eltitkolja igazi kapcsolatait az Enronnal. Lehet, hogy mindez hamar feledésbe merül. De az is elképzelhető, hogy az Enron-ügy megerősíti az állam szabályozó-, ítélkező- és a terroristáktól védő szerepe iránti igényt.

Financial Times

Franciaország nem az egyetlen ország, amelynek az Európai Unióba vetett hite megingott, de az övé többet nyom a latban, miután negyven éven át ő alakította az uniót. A múlt évtizedben a bővítés felvizezte a francia uralmat, amelyet az öntudatosodó Németország is megkérdőjelez. A kulturális kivételezéshez, a mezőgazdaság támogatási rendszeréhez és mindenáron a németekkel egyenlő befolyáshoz való ragaszkodás a múlt háborúja. A francia magatartás többnyire védekező. Általában a franciák, de főleg a baloldaliak kényelmetlenül érzik magukat az európai gazdaságpolitika liberális irányzata miatt, mégha az sok hasznot hozott is számukra. A bővítés kilátása csak fokozza a szorongást. A párizsi elit kezdi kétségbe vonni a kontinens egyesítését pártoló egyetértést. Jogos a félelem a szervezett bűnözés, a korrupció és amiatt, hogy az új tagok életképesek lesznek-e az egységes piacon. A bővítés megakadályozása azonban elképzelhetetlen politikai válságot okozna. Franciaországnak nem félrevonulnia, hanem közreműködnie kellene.

Handelsblatt

Edmund Stoiber keresztényszocialista kancellárjelölt eddig nem valami jól szerepelt azzal, amit a költségvetésről és az adókról mondott. A legmeglepőbb az, milyen nemtörődömséggel intézte el Hans Eichel konszolidálási politikáját.

Kétségtelen, hogy a szociáldemokrata pénzügyminiszter kemény elhatározása az adósság növekedésének megfékezése. Ez az álláspont Stoiber és hívei szemében túlságosan fiskális. A CDU/CSU az Európai Unió rosszallása ellenére a még több államadósság mellett száll síkra. Stoiber a növekedést akarja ösztönözni annak a tartaléknak egy részével, ami Németországnak az EU háromszázalékos deficithatáráig még rendelkezésre áll. Egyéb növekedésre serkentő tervéről még hallgat. A CDU/CSU-nak a koalíció adóreformját illető bírálata után nevetséges volna, ha most csak a reform előbbre hozatalával állna elő.

Die Welt, Financial Times, Handelsblatt -->